Nézegetem az árakat, a piacon fityegve a mai úgynevezett demokráciában, remélvén, hogy felfedezek valami vásárlásra csábító árút, de miután végigjártam a standokat, sajnos csak a reménnyel maradtam, mert az árak olyan egyformák voltak mint két tejszínhabos-torta olajbogyóval díszítve.
Rég gyanítom már, hogy valami nem stimmöl a piacgazdasággal, és most már szinte biztos is vagyok benne, hiszen egy piacot az árak sokfélesége kellene jellemezzen.
Ez ma már sajnos nem a piacok fő jellemzője, sem a kis piacoké sem a nagy piacoké, egyedül a bolhapiacok állják még a sarat, mert a maffiaszervezetek még nem jöttek rá, hogy miként tudnák rávenni az itt bizniszezőket, hogy a használt óvszert ugyanolyan árba adják.
Aki nem tudná annak elárulom, hogy ezeket az árnyékból megszabott árakat nem Józsi bácsi találta ki a diófa árnyékában.
Adná ő szívesen sokkal olcsóbban a portékáját, ha engednék, de nem engedik azok, akik a piac mögött virágoztatják a piacgazdaságot, no meg az adókat úgy rászabják az emberre, mint szikire a pendelyt.
A kis piacokon mutyiban, a nagyokon nyíltan történik mindez, mert ott a demokrácia leple alatt bármit megengedhet magának akinek még egy kis drága reklámra is futja.
Mert kérdem én, kinek és miért az érdeke, hogy például az üzemanyag ára ugyanaz kell legyen mindenik EU tagállamban, függetlenül attól, hogy mekkora az egy főre eső jövedelem?
Mindenre olyan egyforma normákat eszelnek ki, hogy országok gebednek bele, és emberek milliói nyomorognak miatta.
Ez lenne a várva-várt demokrácia? Ahol megkötik az ember kezét lábát, miközben mesékkel ámítják, hogy szabadabb, mint a füsti fecske?
Ez lenne a hírhedt szabad kapitalista piacgazdaság? Szabad piac, ahol csak valakik által megszabott áron lehet árulni?
Nos, számomra a szabadság egy demokráciában nem azt jelenti, hogy nyugodtan kóricálhat az ember jobbra balra, szabadon otthagyhatja szülőföldjét szüleivel együtt, a családok szabadon szétszóródhatnak a nagyvilágban. (Természetesen anélkül, hogy valaki nyíltan kötelezne valakit.)
Akkor lenne igazi szabadság, ha erre a háttérben működő gazdasági politika rá nem erőltetné az embereket, különböző „demokratikus” fogásokkal.
Akik ennek a szomorú következményeit észre nem vették ez ideig, nem ártana jobban kinyissák a szemüket!
Lehet valamikor bevált a kapitalista gazdaság, de szerintem ma már kezd rosszabbul működni, mint a lenézett szocialista piac. Az nem működött jól, mert erőltetett és az állam által kényszerített árakkal kellett dolgozni, ezért adta be legtöbb helyen a deftet, de vajon meddig lehet működőképes egy árnyékból szabványozott gazdaság?
Mert az igaz, a normák nyilvánosak, és úgy fellendítették mindenfelé a gazdaságot,-hogy már csak őrülni tud az ember, mert örülni képtelen- ahogy az árnyékból gazdálkodók akarták, mi meg isszuk a levét, ahelyett, hogy szilvalevet innánk.
Érdemes lenne szerintem egy kicsit komolyabban elgondolkodni, merre is halad a piacgazdaság meg a demokrácia, mert nekem olyan szomorú érzésem van, hogy egyedül csak jó irányba nem.
Ha meg az érzésem nem csal, akkor jobb lenne inkább lecövekelni mint a Bálám szamara, és utána gyorsan irányt változtatni , mert félős, hogy nem angyalféleségek mutogatják foguk fehérjét az árnyékos oldalon.
11 hozzászólás
Ihatod te a szilvalevet is István, sőt bárminek a levét főzheted és ihatod kedvedre, akár a sárgaföldig leihatod magad, azt szabad, senki sem ró meg érte… de te gondolkodni akarsz… azt viszont, nem tudom szabad-e.
Jólesett téged olvasni, csakis így, ilyen egyedi humorral, no meg néhány kupicával lehet elviselni ezt a demokráciának csúfolt valamit…:(
Tetszett ahogy leírtad, írj még ilyeneket (hiszem, hogy téma is akad bőséggel).
Szeretettel!
Ida
Gondolkodni egyelőre még szabad kedves Ida, de leírni már nem minden gondolatot lehet, van néhány „kellemes” tapasztalatom ezzel kapcsolatosan.
Meglehet jobban járnék, ha inkább meginnám a szilva levét, és nem próbálnám a nyers szilvában a kukacot keresni. Köszi! Szeretettel: István
Ha az egységnyi felületre jutó zagyvaságok mennyiségét díjaznánk, akkor a „jegyzeteddel” nagyot kaszálnál.
A ferdítések, csúsztatások tömkelege, a „tanulságok” logikátlansága, az én szememben nem szimpla bugyutaság, hanem történelemhamisítás. Mintha egy ideális korból süllyednénk egy rosszabb, egy embertelenebb, elviselhetetlenebb mélységei felé. Áruld már el, mikor volt a demokrácia a mainál izmosabb? Csak nem abban a korban, amikor a Terrorháza még nem múzeumként funkcionált? Hallottál már Recskről? A Hortobágyról? Az államosításokról?
Kitől hallottad, hogy „az üzemanyag ára ugyanaz kell legyen mindenik EU tagállamban”? Gondolod, azért tankolok közel 2 évtizede Ausztriában?
Ki akadályoz meg téged abban, hogy a meggyedet 100 Ft.-ért áruld, amikor az összes szomszédod 400-ért kínálja? Lehet, már megtetted és az asszony palacsintasütőjének hatására írtál ennyi marhaságot?
a
Mekkora árkülönbségek vannak az üzemanyagoknál, néhány cent? Vagy van eurós nagyságrend is? Talán nekem is megérné, hogy lefussak 2000 kilométert egyet tankolni, hogy oda ne rohanjak állíts le gyorsan!
Tudod-e mekkora a minimálbérek közötti különbség? Ha tudod, akkor te próbálod elferdíteni a dolgokat, ha meg nem, akkor díjazd a zagyvaságaim.
Ne hasonlítsd a terrorkorszakot a maival, habár ha nem vetted volna észre, nemsokára trónolni is csak úgy mehetsz, ha kamerán keresztül figyelik az elért eredményt.
Régen titkon a besúgok figyeltek, és azt mondtad lábbal tiporják emberi jogaid, ma nyíltan figyelnek minden lépésed követhetik, de te ezért boldog vagy, mert a „demokrácia” ezt megengedi, és akkor helyes.
Nem olyan izmos ez a demokrácia, csak sok a reklámoktól felpumpált izom rajta, ez téveszti meg az embereket. István
Tudok én kaszálni, így is meg úgy is, és ezért nincs szükségem díjakra. A „zagyvaságok” sajnos nem saját találmányaim, a kistermelők panaszait próbáltam tolmácsolni. Szerintem próbáld meg kimenni a piacra, és olcsón árulni a meggyet, garantálom, hogy nem az asszony sodrófájától kapsz lilás kiütéseket.
Osztán mit ferdítek el, talán állítsam azt, hogy virágzik Görögország, Spanyolország, stb.? Hogy nem a nyakig eladósodott államok egyesületévé kezd átalakulni az EU? (Amelyek kénytelenek úgy táncolni, ahogy a pénzintézetek húzzák nekik.)
Szinte mindenki érzi, hogy valamit változtatni kéne, csak kevesen vállalkoznak erre, mert érzik hogy valami sötét dolog lappang, a fénynek reklámozott árnyékban. Szerintem nektek szerencsétek van a miniszterelnökötökkel, és ha nem baltázzátok el ismételten, akkor a víz színén maradtok.
Szia István! Mostanában díjazom az írásaidat, elsősorban a szatírákat. Ha ez az írás „szatíra” lenne, nálam (itt!) talán elmenne. (Mintegy kifigurázva mások hozzá nem értését. Mintha más valaki írná, nem Te) De, mint „komoly” jegyzet nem megy el. Túl nagy falat ez az egész, belezsúfolni a kis piacok, a „nagy” piacok, a piacgazdaság és a demokrácia kérdéseit. Tudós emberek életmű jellegű könyveket írtak ezekről a témákról: piac, piacgazdaság, demokrácia, stb. Itt van pl. Engels. Tudod – már más „tudományos” írásaid kapcsán is – beszélgettünk arról, hogy kellő hozzáértés nélkül nem szabad belekapni! Becsüljük meg ennyire az oldalt. És az itteni olvasókat. Üdv: én
Egy jegyzetnek nem kell kötelezően komolynak lennie, és nem életműnek szántam Lacikám. Csak a saját véleményem írtam le, mert bizonyára tudod, hogy ez a véleményközlő írások műfajába tartózik. Ha van ellenvéleményed csak nyugodtan ki vele, ha te nem látod a gyülekező felhőket, majd szólok ha esni kezd, de azt te is megérzed majd. Ez meg hogy jön ide: „becsüljük meg ennyire az oldalt” szerinted becstelenítésnek minősül, ha valamiről elmondom a véleményem?
A piacok maffiái nem az én agyszüleményem, és ha ezt a demokrácia megengedi, akkor nem jó irányba halad, mert kezd nagyon elmélyülni a szakadék ember és ember között, ennek meg sose lett jó vége, lapozz csak vissza a történelemkönyvben. Üdv. István
U.I. Évekkel ezelőtt se díjazott senki amikor a közeledő gazdasági válságról jegyzeteltem, amikor meg berobbant, már nem kaptam díjat, mert nem volt miből megvegyék!
"Ez lenne a várva-várt demokrácia?" – írod. Egyetértek azzal is, amit erre magad válaszoltál.
Hol vagyunk mi attól? Lassan „visszafejlődünk s elérjük” azt a sötét korszakot, annak is az első felét, ahol mindenkit figyeltek (Most nem?), amikor mindent „Nemzeti” vállalattá alakítottak, amikor féltek az emberek, s a nagyon első időkben, amikor háború letarolta az országot, s utána egy ideig (hála a jó égnek, hogy csak a Forint megjelenéséig) koplaltak az emberek…
Csak azt nem értem, miért kell most a rosszat utánozni? Inkább azok nyomdokain kellene haladni, akik eme korszak végén már „felvilágosodtak” és tudták, hogy kell rendbe tenni az ország gazdaságát. Aztán megint jött a váltás, s megint nem tudták, kik kezébe kellett – volna adni az irányítást.
Mindez nem mese, mert én átéltem. Jaj, ébredek, hiszen már megint lassan ott leszünk, hogy igazat nem szabad mondani, se leírni, majd hamar kiradírozzák…
Még valamit:
Másik, amit megemlítek: Én úgy tudom s nem én találtam ki. "Cikkek – értelemszerűen – olyan írások, melyek publicisztikának számítanak (hír, tudósítás, riport, interjú, esszé, JEGYZET, műkritika, beszámoló, ajánló, stb.). Ezek nem fiktív történetek, hanem aktuális vagy kevésbé aktuális eseményeket/ történéseket dolgoznak fel".
Ezért szerintem nem kell vitatni, hogy jó helyre tetted-e!
És a demokráciához tartozik, hogy amit jónak látsz, azt nyugodtan írjad meg. Van akinek tetszik, van, aki nem tudja elviselni, csak a dicséretet!
Nincs szükségem kukkoló kamerákra sehol ahhoz, hogy meglássam azt, amit paplan alá dugnának. Nem vagyok eltelve attól, hogy szatellit sztárrá leszek nemsokára. Ugyanis a szatellit felvételeken mindegyre megjelenik házam tája, ami a hivatalos és „demokratikus” válasz szerint normális, nem figyelnek, csak az a szerkentyű végzi a dolgát, nem azért lőtték fel, hogy ott keringjen, míg beleszédül.
Vannak dolgok melyek nem tetszenek nekem, és erről megírom a véleményem, akár tetszik másnak, akár nem. Szeretettel: István
Kedves Kata!
A gondok ott kezdődnek, amikor a demokráciában túl sokat diktálnak, mert csak egy hajszálat kell átlépni, és máris diktatúrában ébredünk fel. Ha ezeket a „diktálásokat” ki akarva, ki akaratlan mindig csak megtapsolja, és nem próbálja a hibákra felhívni a figyelmet, szerintem nem jó.
Ne mondja nekem senki, hogy egy perfekt rendszer van kialakulóban, amikor én az ellenkezőjét látom, és nem szoktam behunyt szemmel járni, mert félek, hogy megbotlok.