Különös, de abból az időből, amikor még kisebbek voltak a gyerekek, és együtt nyaralt a család, mindig egy komikus jelent ugrik be elsőnek. Ragyogó kék volt az ég. Úgyszintén a tenger. A szél se rebbent, ideális idő a strandolásra. Kislányom kis vödörrel, homokozó készlettel indult el, kamasz fiam egy vaskos könyvet mutatott fel, s kérdezte: ez elég lesz?
Elég lett, sőt azt hiszem ki sem nyitotta. Nagy vehemenciával elsőnek ment neki a víznek. A part köves volt, előbb hatalmas lapos kövek borították, ahol kényelmes fekhelyet lehetett kialakítani a napozáshoz, azután apróbb, éles kövek, és természetesen a tengerfenék is köves volt, de nem olyan mély, hogy csak úgy belevetheti magát az ember, hanem még néhány métert gyalogolni is kellett benne. Nos, az én fiacskám, ahogy belépett a vízbe, hát abban a másodpercben egy tengeri sünnel találkozott a talpa. Fel is szisszent. Azonnal visszamászott, s közben a másik lábán egy lábujját felhasította egy éles szikla, s mint ahogy később maga mondta, egyből megoldotta egész napi elfoglaltságát.
A zátony okozta vágással, nem is volt olyan nagy baj, gyorsan csillapodott a vérzés, de a sün számtalan tüskével ajándékozta meg emlékül, csakhogy feledhetetlenebbé tegye a nyaralást.
Fiam a tüskéket piszkálgatta ki a talpából, lábfejéből, s másra nem is igazán maradt ideje, legfeljebb csak figyelt, mindenre a környezetében, és mindenből poénokat gyártott, mi meg olykor a hasunkat fogtuk a nevetéstől.
Bizonyos szakaszonként drótkerítéssel volt elkerítve a part, amit nem is értettünk, hogy miért, de csak addig, amíg a gyerek meg nem fejtette. Jött a parkolási díjbeszedő. Egyszer csak szólt, hogy 20 kunát kér a bácsi a parkolásért. Összenéztünk, eddig ilyesmi még nem volt a horvát tengerparton, hát hiszen parkoló sincs, de nyilván nekik is meg kell ragadni minden pénzbeszedési lehetőséget, érthető, háború volt, újjá kell építeni az országot. Fizettünk!
A bácsi továbbment. Olyan 40 – 50 méterrel arrább egy francia pár strandolt, ruha nélkül. Hogy a horvát bácsi hogyan próbálta nekik megmagyarázni, hogy mit akar, nem tudom, mert nem figyeltem, csak arra figyeltem fel, amikor a gyerek odaszól, csak úgy a nem létező bajusza alatt:
– Nem látja, hogy még ruhájuk sincs, hogy telne autóra? – Erre belőlünk, mint tűzhányóból a láva, úgy tört fel a kacagás, nagy fejtörést okozva a bácsinak, aki nem értette, hogy mi értsük azt amit ő mond, ő viszont nem értett bennünket, de valahogy csendben elsomfordált és békén hagyta a nudistákat.
Hazafelé menet már csak azon morfondírozott a mi poéngyártónk, hogy mind közül, csak neki sikerült foszlósra sülnie. Ami igaz is volt, hiszen egyedül csak ő tiltakozott a napozókrém ellen.
Estefelé elmentünk Porečre, gondoltuk megvacsorázunk. Étterem étterem hátán, előttük dekkoló pincérek, akik, ha az ember nem elég határozottan utasítja vissza őket, az egész étlapot felmondják akár négy nyelven. És ha egyikre sem reagálunk, még utolsó próbálkozás gyanánt utánunk üvöltik, hogy: hej, madzsari!
A sült galamb itt se repül a szánkba, de egy gombóc fagyi könnyedén. A távolság olyan harminc méter. Az esély nem túl sok, hogy bárkinek is sikerüljön a szájával elkapnia a gombócot, de a közönségnek remek szórakozást nyújt. A vendégek felé tartó eltévedt „lövedékek” becsapódásának elhárítása pedig valószínűleg egy külön hivatás, de itt erre is van ember.
Mindenesetre mindannyian jól szórakoztunk. A foszlósra sült bőrt enyhítő krémmel jól bekentem, s végül mindenki elégedetten tért nyugovóra.
12 hozzászólás
Kedves Ida!
Remek legény a fiad, hogy ennyi baleset után még volt kedve humorizálni, és megnevettetni a családot.
Nálunk nagy sírás-rívás lett volna, és méltatlankodás, hogy milyen rossz ez a hely, minek jöttünk ide.
Könnyed nyári történetedet jó volt olvasni!
Judit
Kedves Judit!
Bizony remek legény. Amióta "kirepült" a családi fészekből, azóta öregszem. Addig nem, mert annyit nevettünk nap mint nap, annyit nevettetett bennünket, mellette örök fiatal maradnék, de hát ez a szülők sorsa…
Köszönöm Judit, hogy itt jártál és köszönöm kedves soraid.
Ida
Kedves Ida !
A nehézségek ellenére is, lám remekül nyaraltatok és még remekebb az alkotáod.
Nagyon tetszett !
szeretettel olvastalak: Zsu
Örülök, hogy tetszett, kedves Zsu.
Köszönöm soraid.
Ölelésem!
Ida
Kedves Ida!
Mindig örömmel olvasom igaz történeteidet. Most jól szórakoztam ahogyan ti is.
Szeretettel gratulálok írásodhoz: Ica
Drága Ica, örülök, hogy jól szórakoztál.
Köszönöm kedves soraid.
Ölelésem!
Ida
Nahát, én mindig úgy éreztem, hogy a tengerparton csak pénzt költeni lehet, köszi a titkos felvilágosítást, ami e kedves és szórakoztató írásban rejlik. Üdv. szeretettel: István
Ugyanúgy vagyok a tengerparttal is, mint minden mással, próbálom csak azt észrevenni, amitől jól érzem magam. Örülök, ha felfedezted benne ezt a "titkos felvilágosítást".
Köszönöm a vizitet.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Minden nyaralásból maradnak kedves vagy nem is nagyon kedves, de maradandó emlékek. Ismeretlen helyen bizony, előfordul, hogy a tengervíz alatt mik vannak, milyen élőlények találhatók. Még jó, hogy kisfiad ilyen viccesen fogta fel az egészet.
Örömmel olvastalak: Kata
Kedves Kata!
Valóban, rendkívüli humorérzéke van a gyereknek, vele nem volt unalmas a nyaralás az biztos. Egyébként is sokat nevettetett bennünket, amíg még itthon volt nem is öregedtünk. Mióta nem él velünk, öregszünk.:)
Köszönöm, hogy meglátogattál ennél a régi írásomnál.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Ezen a zimankós, szeles téli napon jól esett olvasni kellemes nyaralásotokat az Isztrián. Fiad nagyszerű gyerek (gondolom most már felnőtt), aki a balesete ellenére is megőrizte humorát, és Benneteket is szórakoztatott.
Kellemes időtöltés volt számomra, gratulálok!
Sok szeretettel: Matild
Kedves Matild!
Örülök, hogy rábukkantál erre a régi kis nyári történetre, most nekem is oly jól esett visszaemlékezni rá. Örülök, hogy számodra is kellemes időtöltés volt.
Köszönöm a felém irányuló érdeklődést, figyelmet.
Sok szeretettel!
Ida