Talán rendhagyó dolog, hogy Nőnap alkalmából nem férfi, hanem nő az, aki néhány gondolattal megemlékezik az ünnepeltekről.
Március 8. Nőnap: A tavasz kezdetének legbiztatóbb jele. Elképzelhető, hogy többé-kevésbé a férfi-lelkiismeret megnyugtatása okán lett az évszázad "találmánya" ez a nap.
Voltak évek, amikor a plakátokról vonzó hölgyek mosolyogtak ránk,- ezúttal nem szépítőszereket vagy divatcikkeket hirdetve, hanem a Nőnapot. Érdemes eltűnődni azon, hogy a plakátok tervezőinek eszébe jutott-e, hogy a Nőnap nemcsak a vonzó külsejű hölgyek napja. A munkával, családi gondokkal vívódó édesanyáé, a napi munka mellett, a háztartásban megfáradt feleségé, az asszonyé, aki -éppen kapálástól megkeményedett bőrrel a kezén- tér haza.
Ez a nap az ő napjuk is!
Természetesen ezen a napon IS említést kell tenni a férfiakról, akik nélkül mi nők fél emberek lennénk./Azt is meg lehet érteni, akinek erről a dologról eltérő véleménye van./
Férfi és nő együtt teszi ki az embert, kiegészítik egymást. Férfi és nő… tűz és víz… fény és árnyék. Sivár világ lehet az, ahol nincsenek nők.
Egy biztos: a "gyengébbik nem" képviselői nem tartanák sokkal kényelmesebbnek azt a helyzetet, amikor nincs kiről gondoskodni, nincs kit hazavárni, s alkamanként nincs kivel vitatkozni.
Igen! Itt vannak ők a családban, az íróasztal mögött, a katedrán, a gyümölcsöskertben, az üzletek pultjainál, a kórházi ágyak mellett… és sorolhatnám.
Fáradtan, vagy felszabadultan, gondoktól és gyermekneveléstől kimerülten. Itt vannak, amikor segítségre van szükség, amikor kellenek a megnyugtató szavak, amikor kell a szeretet.
Mint minden ünnepnap, ez a nap is jelkép. Remélhetőleg, a megbecsülés és a tisztelet kifejezése nemcsak e jeles dátumon fontos!
Ezzel a pár gondolattal kívánok a lányoknak, anyáknak, nagymamáknak – szóval minden nőnek – boldog NŐNAP-ot!
"Ti, kiknek már semmi sem idegen,
amit csak ésszel felfoghat az ember,
javítsátok meg értő kezetekkel
a világot, hogy lakható legyen"
/Ladányi Mihály/
19 hozzászólás
Kedves Zsike!
Olvasva a cikkedet, a régi nőnapokat juttatják eszembe,Mégpedig azért a régebbieket, mert valahogy úgy érzem akkor nagyobb tisztelet övezte.Jeles nap volt , a munkahelyeken is lázas készülődés megemlékezés , igazi ünnep.Mára mintha alábbhagyott volna.Az írásod nosztalgia, köszönöm, hogy olvashattam:-)
Szeretettel:Selanne
Kedves Zsike!
Igazad van, nők és férfiak együtt alkotják a világ teljességét, de azért nem árt, ha van az évben egy nap, amikor mi, nők vagyunk az ünnepeltek. Köszönöm a cikkedet.
Szeretettel: Rozália
Szia!
Bárcsak tudnék ilyen jó cikket írni a férfinapról!
Üdv.:-)
Szia Zsike!
Tetszett a cikked! Nálunk ez családi ünnep, hiszen a páromnak és a fiamnak is ekkor van a névnapja, ilyenkor egymást ünnepeljük. kac kac…
Azért jó, hogy leírtad a gondolataidat!
Barátsággal Panka!
Kedves Selanne!
Az "átkos" -beli nőnapokra nosztalgiával emlékszem én is.
Isteni érzés volt, ahogy a férfi kollégák sunnyogással /titkolózással/ kezdték a napot,.
Amikor "berendelte" a főnök a tárgyalóba a nőneműeket, tüneményesek voltak
a teremtés koronái, ahogy puszi ellenében átadták a virágot, és sütivel
vendégeltek meg bennünket.
Az igazi köszöntés mégis itthon várt, ugyanúgy , ahogy most is: A két fiam a sok-sok kilométer távolság ellenére megjelenik egy -egy virágcsokorral és ilyenkor örömöm határtalan. Életem
párja sem hagyta el ezt a kedves szokását. Örülök, hogy olvastál.
Én személy szerint nőnapon rengeteg olyan férfivel találkozok, akik vérig sértve érzik magukat azért, mert ez nem az ő ünnepük. Én – bár magam is nő vagyok – nem szeretem a nőnapot. Az én környezetemben a férfiak csak túl akarnak lenni rajta és kész. Elég szomorú…
Szia artur!
Én írtam a férfi-napról, no nem cikket, hanem sorokat, amik itt-ott rímelnek.
A címe: Férfi-nap / V.19:Ivó nap/ Kérlek, kérlek olvasd el!!
Sok száz éve írtam, még a munkahelyemen, ahol május 19,ét , Ivó napot neveztük ki
Férfi-napnak. Ott olvastam fel ezt a verset, attól kezdve minden évben megtartottuk,
ugyanúgy, mint a nőnapot, csak akkor mi nők voltunk a vendéglátók.
Te annyi mindent el tudsz intézni, be kéne vezetni országosan! Hmmm?
Köszönöm, hogy olvastál.
Kedves Rozália!
Kedves vagy, hogy olvastál, köszönöm a véleményedet.
Szia kispanka!
Isten éltesse a Zoltánokat is a Nőnapon.
Köszönöm kispanka, hogy nálam jártál.
Kedves Phoenix!
Sajnos vannak páran , akik nem jó szájízzel gondolnak a Nőnapra,
bizonyára kellemetlen emlékeket hordoznak.
Sajnálatos, hogy vannak olyan férfiak is, akik sértve érzik magukat, hogy nem
őket ünneplik…ahogy írod.
Erre mondjuk, hogy szerencsére nem vagyunk egyformák.
Köszönöm, hogy olvastál.
Kedves Zsike!
Bennem is a régi nőnapok emléke vetődött fel elsőre.
Szerintem mi férfiak csak negyed emberek vagyunk a nő nélkül, úgy-hogy megérdemlik az ünneplést.
Tetszett az írásod.
Üdv: József
Egy életen keresztül tisztelnünk kell egymást,férfinak a nőt megkülönböztető figyelemmel.Minden nőt és mindenkor! Egy napra "pecsétet" nyomni, nekem nagyon nem tetszik.Mindenhol, mindenkor érezni és tudni kell egy férinak,hogy nővel szemben áll és ennek megfelelően kell viselkedni.Ez a véleményem-nem lebecsülve a szöveg szellemiségét!
Köszönjük szhemi. Minden nő nevében 🙂
Szia szhemi!
Jól esik a véleményed, köszönöm szépen, hogy
meglátogattál.
Kedves ruca!
Köszönöm, hogy olvastál és köszönöm a
kommentedet.
Örülök, hogy nálam jártál.
Szia!
Bizonyos helyeken a "locsolóhétfőt" tartják férfinapnak.
:-)))
Hm. Országosan? Talán megpróbálom nemzetközi szinten, mivel a Nőnap is az.
:-)))
OK, várom a fejleményeket.
Köszönöm mégegyszer, hogy itt jártál.
Zsike!
Nagyon szép gondolatok. Jómagam nem nagyon szeretem a nőnapot, mert a nemiség egy állapot, amibe beleszületünk, nem a mi érdemünk. Örülök, annak, ahogy a férfiakról írtál, manapság ugyanis nagy divat a férfiak szellemi értelemben vett "kasztrálása".
Márpedig nélkülük nem lenne értelme kimondani azt a szót, hogy nő, és ez persze fordítva is igaz. Mindenki csak a másik személlyel való viszonyában tudja magát meghatározni.
Éljenek tehát a nők, és éljenek a férfiak, hogy mi lehessünk nők az ő oldalukon, ők pedig lehessenek férfiak mellettünk.
Kedves Zsike!
Gyönyörű, találó gondolatok!…
Így igaz, a férfi nő nélkül,
a nő férfi nélkül csak félkarú óriás! 🙂
Örülök, hogy egyeznek gondolataink…
Szeretettel ölellek: Lyza