Tovább indultunk Vadstenába, útközben érdeklődve nézegettük a sötétvörösre festett, fából készült farmházakat a legelésző birkákkal, és az eső ellen befóliázott takarmány bálákkal, amik hatalmas hógolyókként voltak egymásra rakva az udvarokon.
Azon tanakodtunk a férjemmel, hogy nem rohad meg a takarmány a fólia alatt? Később is sokfelé, kinn a mezőkön, vagy a gazdasági épületek mellett felhalmozva látunk ilyen „hógolyókat”, egész Skandináviában, ahol mezőgazdasági termelést folytattak. Nekünk már az is fura volt, hogy kinn merik hagyni a takarmányt a mezőn, így becsomagolva, nem félnek tőle, hogy elviszik.
Vadstena tulajdonképpen egy műemlék város.
A Vattern-tó partján fekvő városka nevének jelentése: vízre épült kőház, és valóban egy vízivár, egy tópartra épült Vasa királyi vár látványa fogadott bennünket, ahogy begördültünk az ódon városkába.
A piactérnél szálltunk ki a buszból, ahol Svédország legrégebbi városháza fogadott minket.
Egy meglehetősen kicsi, egytornyú fehér épület, a városi börtön is ebben volt, az épületen egy kis feketére festett ajtó nyílik oda.
A piactérről induló sétálóutcát egyemeletes, középkori épületek szegélyezik, az utcák nem sokat változhattak az évszázadok során.
A hangulatos, szűk utcák, kis boltok, kiülős kávéházak üresen tátongtak, hideg szél fújt a tó felől, hiába mutatott július 10-et a naptár. A sétáló utca sarkán egy szemmel láthatón nem svéd koldusasszony üldögélt, még ezt a parányi helyet is megtalálták koldulni a román cigányok. Jó, hogy Romániát is felvette az EU, így aztán kiterjedt még ide is az, amivel Budapest is küszködött annak idején.
Elsétáltunk az egyik híres látnivalóhoz, az apátsági templomhoz, ami a Szent-Brigitta kolostor része volt. Direkt jól esett bemenni a tó partján álló, egyszerű, és erős, kis gótikus templomba, pedig alaposan fel voltunk öltözve, de a jeges szélben ez nem sokat számított.
Ott aztán a szélmentes, csöndes helyen meghallgattuk Szent-Brigitta történetét, aki gazdag családból származott, tizenhárom éves korában férjhez ment, és született nyolc gyereke. Nagyon vallásos volt, még Santiago Compostellába, és Jeruzsálembe is elzarándokolt, ami az 1300-as években nem kis teljesítmény lehetett. Amikor megözvegyült, teljesen a vallásnak szentelte magát, Vadstenában létrehozta a Szent-Brigitta rendet, kolostort alapított – az épületet az akkori svéd királytól kapta ajándékba hozzá – a templom építéséhez pedig jótékony adományokat gyűjtött. Sokan kételkedtek benne, hogy sikerül neki Vadstenát vallási központtá tennie, de olyan elszánt volt, hogy a pápánál kijárta a Szent-Brigitta rend elismerését, és a szervezet olyan hatásosan működött, hogy svéd Assisiként emlegették. Ő pedig az egyetlen svéd, akit katolikus pápa avatott szentté.
A templom roppant egyszerű, vöröstéglás falak kívül-belül, erős oszlopok, alacsony szószék, faragott padok, fából faragott, három részből álló, kinyitható oltárkép, ami mögé lehet menni a templomban, és hátulról látszanak az összeszögelt deszkák, amikből áll, az eleje kis festett, és faragott képecskékből áll, amik bibliai jeleneteket ábrázolnak Jézus életéből.
Ott áll, illetve inkább ül Szent-Brigitta szobra, könyvvel a kezében, és ott vannak egy gyertyákkal megvilágított szarkofágban a csontjai is.
Manapság a templomot a katolikus, és az evangélikus egyházközség közösen használja. Érdekesség volt, hogy a templom egyik oldalában kis beülők voltak, ahol hajdanán ablakok nyíltak a külvilágra, és gyóntatásra használták.
A kolostor megmaradt épületegyütteséből a vörös torony áll még, amit ispotálynak használtak, most várostörténeti múzeum van benne.
Vadstena kedvelt városa lett a művészeteknek, sok képzőművész él itt.
Visszatérve a Vettel-tó partjára, majd elvitt a szél minket, főleg a fejemet akarta letépni, szinte minden szál hajamat külön tépázta, így elhatároztam, hogy – én, aki a legkeményebb télben sem viselek sapkát – a legelső adandó alkalommal veszek egy jó meleg kötött sapkát, mert ezt az időjárást nem lehet anélkül kibírni.
Gyorsan bemenekültünk a Vasa vízivárba, ahol múzeum és levéltár van manapság, mivel védelmi funkcióit már elvesztette.
Aztán búcsút intettünk a hangulatos műemlékvárosnak, és meg sem álltunk Süd-Stockholmig, ahol a Mercure hotelben tálalták fel az első svéd vacsoránkat, ami egy a meghatározhatatlan salátából, és szinte nyers, két kis darab húsból, és szinte nyers krumpliból állt. Megállapítottuk, hogy ez a rossznál is szörnyűbb, lenyomattuk egy-egy sörrel, és bedőltünk az ágyunkba.
20 hozzászólás
Kedves Judit!
Döntöttem, nem megyek Svédországba. Egészen megfáztam amíg olvastalak, már-már indultam a sapkámért… mondom, ha te júliusban, akkor nekem is lehet szeptemberben (benn a szobában) 🙂 Aztán a nyers hús és krumpli hallatán még az étvágyam is elment.
Nagyon jól írsz, mert átéltem minden szót (a szó-szoros értelmében). 🙂
Jöhet a következő, de kérek egy kicsit jobb időt. 🙂
Ida
Kedves Ida!
A kívánságod parancs! A következő nap jobb idő lesz /de jobb vacsorát ne remélj amíg úton vagy velem :)/.
Judit
Kedves Judit!
Azt hiszem Idát elcsábítom egy toszkán útra, nehogy véletlenül mégis északnak induljon, ha utazni támad kedve! 🙂 Én sem vagyok hidegtűrő fajta, és elképzeltem, amint ott vagyok veletek…
De a szent Brigitta történetet köszönöm!
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Milyen furcsa, hogy pont Toszkánát írod, épp az idén voltunk ott pár napig. 🙂
Ott meg szörnyű meleg volt, még éjjel is.
A skandináv útnál felkészültünk a hidegre, mindig lehetett még valamit felvenni, de a meleg az más tészta, mert egy idő után már nem lehet mit levenni magunkról. 🙂
Köszönöm a lankadatlan érdeklődésedet, még nagyon sok érdekes helyre elviszlek ígérem!
Judit
Kedves Judit!
Sok szép, és érdekes dolgot láttatok, a júliusi "Skandináv nyár" sem lehetett mindennapos,
a kötött sapka remélem jó szolgálatot tett?
feri
Kedves Feri!
A sapka végig kísért a skandináv utamon, de majd még szó lesz róla, hogy néha még az sem volt elég az időjárás viszontagságaihoz.
A sapkát kegyeletből megőriztem, de tavaly télen nem volt rá szükségem. Nem tudom itt Magyarországon szükségem lesz-e rá valaha?
Judit
Örömmel jártam Veled a hideg tájakon is. 🙂
Kedves Irén!
Még hidegebb tájakra is elviszlek, ha velem tartasz! 🙂
Judit
Kedves Judit!
Ez elég hűvös kis úti beszámoló, főként most mikor már itthon is nyugodtan lehet cidrizni. Szerencsére voltak épületek ahova bemenekülhettetek. Azok a „hólyagok” gondolom silótakarmány bálák, legalábbis mifelénk így silóznak újabban. A zölden levágott takarmányt befóliázzák , oszt ott erjed meg helyben a mezőn. Nemigen szedik össze, mivel ha a fólia kiszakad, akkor csak egy halom rothadt masszává válik a bebugyolált zöldség.
Nos, várom lássuk mit láttatok, és mit látunk mi még a skandináv- félszigetből. Hallottam gejzírek is vannak arrafelé, ahol jókat lehet szaunázni.
Szeretettel:István
Kedves István!
Köszönöm a felvilágosítást a "hógolyókat" illetően. 🙂
Gejzírt nem láttunk, vízesést annál többet! Még sok víz lefolyik a beszámolómban… 😀
Judit
Kedves Judit!
Lelki szemeimmel szinte láttam a gyönyörű Vadstena városát. Szent Brigitta történetét köszönöm, mert eddig még nem hallottam róla, és szeretek különleges emberek életéről olvasni. Nagyon sajnálom, hogy július közepén olyan rossz időt fogtatok ki! Ha jól emlékszem, július 16-án itt délen, az én falumban 17 fokot mutatott nappal a hőmérő, és esett a hideg eső több napig. Lehetséges, hogy Te küldted erre a hideget, nehogy megfőjünk a nagy kánikulában?:) Bízom benne voltak melegebb napjaitok is. Nagyon jól esett ez a skandináviai utazás, kíváncsi vagyok a további részekre is.:)
Matild
Kedves Matild!
Igaz, nálunk is vannak nyáron extra hideg napok, csak az a nagy különbség, hogy mi akkor jól felöltözünk, mert hideg van, a svédeknek meg ez jelenti a nyarat. 🙂
Judit
Kedves Judit!
Előbb megírtam a magamét, és elfújta hideg északi szél. Most újra kezdem, nem tudom, csak velem történik meg ez, vagy mással is.
Ahogy olvasom a beszámolóidat, majdnem mindegyikben olvastam, hogy nem valami finomakat főznek ott az Északi államokban. Én is kényes vagyok az étkezésre, s főleg a félig nyers húsokat meg kenyereket végképp nem tudom szeretni. (Mostanában nem találok jól megsült kenyeret!) Az étkezéstől és a hideg napoktól eltekintve sok érdekességgel találkoztál. Most a mi nyarunk is szokatlan volt, nagyon változatos, egyik nap hideg, a másikban meleg, ami sokunknak okozott kellemetlenségeket. Jó, hogy megírtad a sok látványt, idegen helyeken mindig találni furcsaságokat, mások a szokások, legalább úgy mi is, akik olvassuk,
részesülhetek belőle. Már csak két résszel vagyok lemaradva, igyekszem utolérni magam.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy még egyszer nekifogtál megírni a hozzászólásodat. Az enyém is csak akkor szokott "eltűnni", ha nem kopizom ki. 🙂
Lehet, hogy vannak jó ételek is Svédországban, de mi nem találkoztunk velük. A társasutak nem arról híresek, hogy jó kajákat adnak. De arról igen, hogy a szállások mindentől távol vannak általában. /Ott biztosan olcsóbb, mint a városokban/, és nincsen a közelben semmi. Se egy bolt, se egy kifőzde, semmi. Mivel nem mondják meg előre, hogy hol lesz a szállás, kénytelen az ember befizetni a vacsorát, vagy éhen marad, vagy egy tonna kaját kellene magával cipelni, de a szobákban még hűtőszekrény sincsen, no meg egész úton a buszban… Még ilyen szalámi félék sem bírnák ki.
Árverseny van az utazási irodák között, és csak így tudják leszorítani az árakat.
Judit
Kedves Judit!
Lenyűgözött a meséd, de mondd, az időjárás végig ilyen lesz, vagy csak kifogtátok a szeles hideg időt.
Bárhogy is lesz, olvasok tovább.
szeretettel:
ildikó
Kedves Ildikó!
Az időjárás lesz még ilyenebb is, de szép arcát is megmutatta nekünk. No, ne gondolj egy forró nyári napra, amolyan szép, magyar, őszi nap – nekünk – egy skandináv július.
Judit
Kedves Judit!
Érdekes és hangulatos volt a leírásod e városkáról.
De a vacsora és a hideg…
Szeretettel voltam: Ica
Kedves Ica!
Vadstena nem a legszebb arcát mutatta nekünk, ami az időjárást illeti, de biztos vagyok benne, hogy vannak azért kellemes napok is. Erről tanúskodott számomra a Vettel tó partján kikötött számos vitorlás, és csónak.
Abban azonban nem vagyok biztos, hogy valami jót is tudnak főzni a svédek. 🙁
Judit
Gyönyörű városban jártatok kedves Judit !
Nagyon tetszett az élménybeszámoló 🙂
Szeretettel olvastalak : Zsu
Kedves Zsu!
Vadstenáról nekem már mindig a hideg szél jut az eszembe. El sem tudom képzelni a várost szép időben. 🙂
Örülök, hogy tetszett az élménybeszámolóm.
Judit