A tizenegyedik nap reggelén megint mindet összeszedtünk, és beraktunk a buszba, mert aznap véget ért a Skandináviában tett barangolásunk, és tudtuk, hogy estére már Németországban fogunk aludni.
Ez nem rontotta el a városnéző lelkesedésünket, ezúttal a szárazföldön fedeztük fel, amit tegnap a hajózáson láttunk Koppenhágából.
Elsőnek itt is a városháza vöröstéglás épületét néztük meg az elmaradhatatlan óratoronnyal /ami Dánia legmagasabb tornya!/, és az előtte üldögélő Andersen szoborral.
A városháza előtti térről indul a Storget, Koppenhága sétáló- bevásárló utcája, ami állítólag a világ leghosszabb bevásárló utcája, ahol két kilométer hosszan áruházak, elegáns boltok, butikok, éttermek, kávézók várják a látogatókat, hívogató portálokkal, és elrettentő árakkal.
A Storget sarkán, egy áruház tetején lévő toronyban egy érdekes barométer és hőmérő van elhelyezve. Ha a nyitott toronyból az aranyszínű, biciklis nőalak tolja ki a kerékpárját – akkor jó idő lesz, ha a másik aranyszínű nőalak jön elő, esernyővel a kezében – akkor rossz idő lesz.
Ezúttal a szárazföld felől néztük meg a Megváltó templomának fekete és aranyszínben pompázó csigalépcsővel körülvett különös tornyát.
Koppenhága szabad, terülten kívüliséget élvező kerületét a Christiana-t csak kívülről néztük meg.
A graffitikkel kidekorált kerítés mögött hajdan egy elhagyatott katonai laktanya állt. Egy csoport fiatal lyukat vágott a kerítésen, és beköltöztek, és kikiáltották saját független államukat.
Mindez 1971-ben történt, amikor menő volt a hippiség, és divat volt a fiataloknak kommunában élni. Ez a kommuna azóta is fennmaradt, lakói között még ott vannak az eredeti „betelepülők” is. Körülbelül ezren élnek itt, a területén nem szabad fényképezni, videózni, mobilozni, futkározni, hangoskodni a kapuban álló tiltó tábla szerint.
A Tőzsde épületénél kiszálltunk a buszból – tegnap a csatorna felől láttuk az épületet – ez a város egyik legszebb régi épülete, a gazdagon díszített tetőn lévő tornyát három egymásba csavarodott sárkányfarok alkotja, ami a skandináv egységet jelképezi.
Vele szemben áll a régi királyi palota, ahol most a parlament, és a legfelsőbb bíróság található, valamint királyi reprezentációs termek. Mellette egy szerény, kétemeletes házban nyolc minisztérium irodái találhatók.
Az utunk Amalienborg Királyi Palotához vezetett, ami a királyi család téli lakhelye, és a kikötői sétány mellett helyezkedik el.
A palota egy nyolcszögletű, kikövezett tér körül álló négy klasszicista kastélyból áll, amiket medveszőr kucsmás őrök vigyáznak.
Engem a Kodály Köröndre emlékeztetett inkább, mint királyi palotára – bár ha jobban meggondolom még a Körönd is nagyobb és fenségesebb.
A királyi palota tornyán lobogó zászló azt jelzi, hogy a királynő otthon van. Mivel mi nyáron voltunk ott, a királynő távol volt.
Amalienborg eredetileg négy nemesi család számára épült, 1794 –ben a királyi család megvásárolta, és ide költözött.
Nem messze tőle van a Márványtemplom, ami a világ egyik legnagyobb réz kupolájával, és köröskörül sok márványoszloppal dicsekedhet.
A templom építését 1749-ben Norvégiából importált márványból kezdték meg, ám anyagi okok miatt 100 évvel később dán márványból fejezték be.
A Márványtemplom, a római Szent Péter bazilikához hasonlító kupolájával zárva volt, de mégis megérte közelebb menni, mert két házzal mellette egy különleges, aranyozott hagymakupolás templomot találtunk, az Alexander Nevskij templomot. Ennek röviden annyi a története, hogy Dagmar dán hercegnő III. Sándor orosz cár felesége volt, /az ő gyermekük volt II. Miklós cár, az utolsó Romanov/, a cári férjnek is kellett egy templom, ha Dániába látogatott.
Lesétáltunk szembe a királyi kikötőbe, ahol zöld tetős kis pavilonban várakozik a királynő, ha hajózni megy.
Azt övező kertben sétálgattunk egy kicsit, majd a parton tovább haladva Koppenhága legnagyobb kútját, az impozáns Gefion szökőkutat néztük meg.
A legenda szerint, a svéd király annyi földet ígért Gefion istennőnek, amennyit egy éjszaka körül tud szántani. Az istennő négy fiát bikává varázsolta, egy éjszaka alatt felszántotta a tengert, és létrehozta Sjaellend szigetét, amin Koppenhága fekszik.
A lépcsőzetes szökőút tetején az istennő hajszolja korbáccsal az eke elé fogott bikákat. A szökőkút egy kis kavics berakásos templom előtt áll /St. Alban/, ami az egyetlen anglikán templom Dániában.
A parton tovább haladva meglátogattuk Koppenhága jelképét, a kis hableány szobrát. A dán sörgyáros Carl Jacobsen ajándékozta 1913-ban Koppenhága városának.
A szobrot Andersen meséje ihlette, amiben a kis hableány minden reggel, és este a felszínre úszott, kiült a sziklára, és sóvárogva bámult a part felé, abban a reményben, hátha egyszer egy pillantást vethet szeretett hercegére.
Iszonyú tömeg volt körülötte, mintha az összes Dániában levő turista pont akkor, egyszerre rohamozta volna meg Andersen kis mesehősét, ami egy nagy kövön kuporog a tengerparton. A helyiek nagyon szeretik, minden évben megünneplik a születésnapját.
A 90. születésnapján a kis sellőt a dán flotta tűzoltó alakulata óriási vízsugárral köszöntötte. A város legszebb lányai /az úszni tudók közül/ a vízben úszva formálták meg a 90-es számot. Mindenki vidáman ünnepelte a vízi király legkisebb gyermekét, csak ő ült továbbra is szomorúan a koppenhágai öböl közepén.
Amalienborgtól nem messze, a hatalmas Kongens Have park /a legrégebbi fennmaradt királyi park, ma afféle városliget/ nyugati részén áll egy németalföldi reneszánsz stílusban épült, meglepően kis méretű palota, magas tornyai messziről láthatóak.
XVII. század elején emeltette IV. Krisztián nyári laknak, rendhagyó módon: kis alapterületen, sok emelettel.
Eredetileg nyári mulatságokra szánták, most múzeum működik benne.
A Fort Knoxhoz hasonló vastagságú páncélajtókkal védett pince kincstárként funkcionál. Arany, és elefántcsont tárgyak, fegyverek, és más értékes használati- és dísztárgyak mellett itt őrzik a koronázási ékszereket.
Az emeleteken korhű berendezését nézhetjük meg a kastélynak, a legfelső emeleten található az egész emeletet elfoglaló XVII. századi trónterem, narvál agyarból készült trónnal, a trón előtt három életnagyságú ezüst oroszlánnal, és hatalmas, háborús jeleneteket ábrázoló falikárpitokkal.
Lejjebb egy tükörterem, ami az idő végtelen kútját ábrázolja, és rengeteg festmény, falikárpit, a falak előtt díszes bútorok sokasága, ezüst berakással, intarziákkal, festményekkel, aranyozással, selyem kárpitokkal, márvány borítással.
Mindenütt díszes mennyezetek, faragásokkal, festményekkel. Olyan som minden van felhalmozva itt, mintha az Oldenburgok minden kincsét ide hordták volna össze.
Minthogy ez is királyi kastély, itt is katonák őrködnek, de nem medveszőr kucsmás díszegyenruhában, hanem terepszínű ruhában, modern fegyverekkel. A kastélyt őrzi a kapu előtt jobbról-balról két kőoroszlán is.
Beszálltunk a buszba, és lassan kigördültünk Koppenhágából.
A busz falta a kilométereket, és nemsokára megérkeztünk Rödbybe, ahol kompra szálltunk Németország felé.
A kompon megszabadultunk a kevéske maradék dán koronánktól, szokásunk szerint szendvicsbe, üdítőbe és csokiba fektettük. Az út további részében nézelődtünk a kompon, szép, napsütéses idő volt, a tenger nyugodtan hullámzott.
Hannover mellett egy Sehnde nevű kisvárosban szálltunk meg, ahol még sétáltunk egyet, mert úgy belejöttünk a menésbe, hogy nem bírtunk nyugodtan ülni. Éppen színes léghajókkal volt tele az ég Sehnde fölött, valami léghajós versenyt nézhettünk lentről.
Másnap egész nap buszoztunk hazafelé, és pótlólag megkaptuk az összes esőt, ami Dániában elkerült minket. Egész úton hazafelé ömlött az eső, ha megálltunk egy pihenőn, azt sem tudtuk hová lépjünk a nagy tócsáktól.
Csak Magyarországon nem esett, itt kellemes nyári este volt, amikor megérkeztünk Budapestre.
VÉGE
11 hozzászólás
Szia!
Hát vége a kalandozásnak! Csodás élményekben volt részed, örök emlék. Milyen jó, hogy itthon kellemes nyári este fogadott!
Köszönöm, hogy Veled utazhattam, és sok érdekes dolgot megosztottál az olvasókkal.
Üdv hundido
Kedves Hundido!
Örülök, hogy velem tartottál! Nagy kár, hogy fotókat nem lehet feltölteni az oldalra, mert úgy még érdekesebb lett volna.
Judit
Kedves Judit!
Köszönöm a sok képet, élményt, tudást, amit megosztottál velünk!
Szeretettel olvastalak:
Ylen
Kedves Ylen!
Köszönöm, hogy végig velem tartottál! Örülök, ha jól szórakoztál közben, és valami érdekeset is tudtam mesélni. 🙂
Judit
Kedves Judit!
Hát véget ért ez a szépséges utazásotok? Pedig ezt az utolsó napot is élveztem veletek Koppenhága utcáit járva. Sok élményt, szépséget és információt adtál általa, és remélem, van már egy újabb utazás a tarsolyodban, amit bemutatsz majd nekünk.
Köszönöm, hogy veled utazhattam és gyönyörködhettem a páratlan természeti szépségekben és más egyéb, számomra ismeretlen kincsekben.
Ida
Kedves Ida!
Tavaly voltunk ezen a skandináv körúton, az idén – egyéb családi kötelezettségek miatt – nem voltunk egy nagy utazáson. Három napra elszaladtunk Toszkánába. Nem tudom, hogy érdemes-e erről írnom, hiszen Toszkánában sokan jártak, és talán több időt is töltöttek ott, mint én.
Judit
Kedves Judit!
Érdekes, sok új információt adó utazáson vehettem részt általad.
Köszönöm a képeket, és ezt a tizenegy napot, amit "veletek tölthettem".
Nagyon jó volt
feri
Kedves Feri!
Örültem, hogy velünk tartottál!
Még küldök képeket, ahogy kérted. 🙂
Judit
Kedves Judit!
Sajnos minden szép egyszer véget ér, mint a Ti skandináviai utazásotok is. Örömmel olvastam mindegyik részt, mert általad sok csodálatos tájjal, épületekkel, eseménnyel találkoztam. többször hajókázhattam képzeletben. A sok szépség mellett nekem nagyon tetszett a Te előrelátó tulajdonságod, hogy vittél magaddal olyan sütiket, amik megmentettek benneteket az éhenhalástól, hiszen ahány ország, annyiféle étkezési szokás van. Köszönöm ezt a mélyreható, részletes leírást, mert sokat tanultam belőle.:)
Matild
Kedves Matild!
Jól esik a dicséreted, hogy érdekes volt, tanulságos, és szórakoztató a skandináv úti beszámolóm. 🙂
Köszönöm, hogy végig velem tartottál.
Már régi szokásom, hogy a kulturális körutazásoknál – egy kis válltáskában – mindenhová magammal viszek egy doboz saját készítésű kekszet, és fél liter innivalót, hogy ha szorít a szükség, de nincsen lehetőség, akkor ne halljunk se éhen, se szomjan.;)
Judit
Kedves Judit!
Csodálatos és felejthetetlen élmény lehetett ez az út Nektek, amit nem lehet elfelejteni.
Sajnos, én már ilyen nagy útra nem mernék vállalkozni.
Szeretettel olvastam: Kata