Így a Prado múzeum felé vettük az irányt. Először megkerestük a kávézót, ami inkább egy óriási önkiszolgáló étteremre emlékeztetett. Vettünk két szendvicset, az enyém nagyon fincsi volt.
A XIX. század első évtizedeiben megnyílt Prado múzeumban sétálgatni van valami hátborzongatóan bizsergető érzés: időutazásként világhírű festők és szobrászok több száz éves festményei és művei vesznek körbe. Művészet iránti éhségünket nemcsak a spanyol művek gyöngyszemeivel csillapíthatjuk, hanem flamand, francia és német festők remekműveivel is.
Csak néhány név a patinás kiállítók közül: Bosch, Goya, Rembrandt, El Greco, Velázquez, stb. A közel 9000 darabos művészettörténeti gyűjtemény teljes megtekintésére nem volt időnk, így azokat a kiállításokat kerestük fel / a belépőjegyen található információs térkép alapján/ ami minket érdekelt.
Amiket megnéztük, azok Rembrandt, Tiziano, Velázquez képei voltak. Murillo és Goya is volt valamennyi, Van Dick képeit néztük meg utoljára. Aztán megegyeztünk, hogy egyszerre ennyi elég is volt, mert ha becsuktuk a szemünket, már akkor is festményeket láttunk.
Kijöttünk a Prado-ból, akkor megint rákezdett esni az eső, így visszasétáltunk a turista övezet felé, és beültük egy fagyizóba, nagyon finom fagyit ettünk, amíg kint esett az eső.
Amikor elállt, akkor sétálgattunk egy kicsit, de hamarosan újra eleredt, így visszamentünk a Neptun térre, ahol beültünk a buszba, ami elvitt minket a szállodába.
Megint ültetett vacsora volt, megint salátát kaptunk, pirított kenyérkockákkal, aztán nagyon finom marharagút kaptunk, de a krumpli hozzá megint hideg volt, és vacak.
Egy ehetetlenre fagyasztott félbevágott almás pite volt a desszert, amihez hozzá volt támasztva két alma szelet, a tetején volt egy picike tejszínhab, egy menta levéllel a tetején.
A férjem szerint inkább főzni kellene a szakácsoknak, mint művészeti alkotásokat készíteni ehetetlen kajákból.
Sajnos este nem volt alkalmunk megnézni az esti Madridot, mert még mindig szakadt az eső, és még mindig esernyők alatt futva közlekedtek az emberek az utcákon.
11 hozzászólás
Szia!
Istenem! Prado múzeum, és az a sok gyönyörűséges festmény! Na ezt igazán szeretném megnézni! Murillo, Goya, Van Dick,Bosch, Goya, Rembrandt, El Greco,( az utóbbi nagy kedvencem) Sok albumom van, köztük szinte akit itt felsoroltam mind itt sorakozik a polcomon. Most majd megint átlapozom őket. Üdv hundido
Kedves Katalin!
Madrid leghíresebb látnivalója a Museo del Prado, a világ egyik legnagyobb szépművészeti múzeuma, ahol a XV. és XIX. század közötti európai festészet remekművei találhatók.
Furcsállta is az idegenvezetőnk, hogy csak mi ketten a férjemmel akartuk megnézni az egész csoportból…
Judit
Kedves Judit!
Sajnálatos, hogy a délutáni programokat is megzavarta az eső! Szerencse, hogy a Prado múzeumban ez nem zavart benneteket, és sok szép festményt láthattatok. Jót mosolyogtam férjed megjegyzésén, miszerint a szakácsok inkább jól kellene főzniük, mint művészeti alkotásokat készíteni. Nagyon igazat hagyok neki! Az esőtől eltekintve szerintem, ez a nap is sok szép emléket jelent nektek!
Sok szeretettel olvastalak: Matild
Kedves Matild!
Nem véletlen, hogy Madrid környéke földművelésben jeleskedett, itt van olyan időjárás Spanyolországban, ami erre alkalmas. Ehhez ugye hozzá tartozik az is, hogy essen elegendő eső.
A Pradoban nem esett az eső, de amikor kijöttünk a múzeumból, akkor láttuk, hogy addig is szorgalmasan locsolta az utcákat.
Valóban sok emlékünk van erről a napról is, győztem leírni őket…
Judit
Kedves Judit!
Lehet, hogy ez a madridi kiruccanás nem lesz olyan maradandó emlék, mint az előzőek. Vagy csak a zuhogó eső lesz maradandó. Nekem is van ilyen emlékem, egy Adria-parti városról, de már azt sem tudom, melyik város volt, és mit láttam ott, csak az eső maradt meg. 🙂
A festményeket magam is szívesen nézegettem volna, még szakadó esőben is, de azért egész napos programnak, kicsit sok, ha még oly gyönyörűek is azok a festmények, elfárad az ember.
A férjednek igaza van, a szakácsok ne művészeti alkotással traktálják a vendégeket, hanem lehetőleg ehető, finom vacsorával.
Ida
Kedves Ida!
Nekem már Madrid mindig esőben fog állni. Úgy láttam, úgy fogok emlékezni rá.
A minap olvastam, hogy olyan óriási jégeső volt ott – most augusztusban – hogy egy napra tél lett.
Én meg azt hittem tavaly májusban, amikor ott jártam, hogy rossz idő volt. Mint kiderült, nem így van, akkor volt a jó idő! 😀
Judit
Kedves Judit!
Köszönet ,hogy megosztod éményeidet-teket.
Közel hozod hozzánk,szinte láthatjuk a festményeket és minden
mást…szinte lépésröl lépésre beszámolsz egy olyan stílussal,
mely mindig ébren tartja az érdeklödést az olvasóban!
Seretettel gratulálok:sailor
Kedves Tengerész!
Sajnos nem adatik meg mindenkinek, hogy eljusson ezekre a helyekre. Én is csak szerencsés véletlenek halmazának köszönhetem, hogy eljutottam Spanyolországba.
Mivel ez nekem váratlan, nagy és különleges élmény volt – gondoltam megosztom mindenkivel akit érdekel/ne/ egy ilyen utazás.
Köszönöm szépen a kedves hozzászólásodat, megerősített abban, hogy érdemes volt megosztani ezt az utazást.
Judit
´Nagyon várom a továbbiakat…
követni fogom öket!
Kedves Judit!
Nem mindennapi esemény ennyi, és ilyen gyönyörű, hírneves festők alkotásait nézegetni.
Azonban az esős, rossz idő elontotta a kedvet is, és az ismeretlen és nem ízletes ételek
is kellemetlen emlékek maradnak. Lehet, hogy a továbbiak sikeresebbek lesznek.
Mindig érdeklődve olvasom utazási eseményeket.
Kata
Kedves Kata!
Köszönöm az érdeklődésedet az úti élményeim iránt.
Remélem, találsz benne érdekes, vagy szórakoztató leírásokat.
A Prado múzeum valóban gyönyörű.
Judit