A Judeirában folytatott sétánk végén visszatértünk a Nagymecsethez, és ezúttal be is mentünk Spanyolország egyik legfontosabb és Andalúzia második legjelesebb arab kori műemlékébe, a katedrálissá lett egykori mór mecsetbe, melyet mindenki továbbra is Mezquitanak, azaz Nagymecsetnek hív.
A mecset kettéosztott téglalap alaprajzú, aminek számos kapuja van, de nincs főbejárata. A fallal lezárt tér két egyenlőtlen részre oszlik.
A kisebbik térben kertként helyezkedik el a nyitott udvar, vízmedencéivel, és narancs- és olíva fáival. A kútépítménynél végezték a rituális tisztálkodást. Az egyedülálló, de házasodni vágyó nőknek sem volt sok gondja a legenda szerint Córdobában, hiszen elég volt a Mezquita Narancsos Udvarában a Szent Mária forrás vizéből – egészen pontosan a forrás vizét adó kút olívafához legközelebb eső csapjából – innia, és hamarosan bekötötték a fejét.
Ebből az udvarból nyílik az óriási, félhomályba boruló oszlopterem, számtalan oszlopsorral. Az oszlopcsarnokban egyedülálló látványt nyújt, ahogy a márványból, jáspisból és gránitból készült 850 oszlop, kétszínű-csíkos boltíveket alkot.
Eltérő méreteik, színük és anyaguk mesél történetükről, származásukról, hányattatásaikról és sokszor készítőjükről is. Ha jól megfigyeljük, találunk közöttük olyat is, amelyik IV. Amenofis fáraó Egyiptomjából származik, de van olyan oszlopsor is, amely máig őrzi a nagy lisszaboni földrengés pusztító nyomait, ami Córdobában is éreztette hatását. Aztán ha kigyönyörködtük magunkat az apró részletekben, hagyjuk, hogy elkápráztasson bennünket a fények és árnyékok játéka az oszlopok között, és máris megértjük, mitől különleges ez a hely.
Az oszlopok egyenes megvilágítást kapnak, és egymástól távol állnak. A córdobai mecset oszlopai két sorban állnak egymás fölött, és ezért a boltívek is két sorba rendeződnek. Ezáltal bonyolult kompozíció jön létre: minden boltív az alatta lévő ismétlését jelenti, a többivel pedig zárt árkádsort alkot.
Az építmény csúcspontját a gyönyörű, Mekka irányába néző imafülke /mihrab/ képezi, amelynek nyolc, aranyszínű függő cseppkőre emlékeztető, gazdagon díszített kupolája van.
A mecset neve azonban Szűz Mária Córdobai katedrálisa hivatalosan.
Ahogy tovább haladunk a mecset belseje felé, egyszer csak megszűnnek az oszlopok, és egy gótikus katedrális kellős közepén találjuk magunkat.
Amikor III. Kasztíliai Ferdinánd 1236-ban visszafoglalta a várost a kalifátustól, a mecsetet hamarosan Szűz Máriának szentelt keresztény templommá avatták. Nem bíbelődtek a mecset elbontásával, hanem a közepéről 96 oszlopot kiszedtek, és a helyükön beépítettek egy katedrálist a mecset közepébe.
V. Károly adott engedélyt arra, hogy a mecset központi részében katedrálist építsenek. Az abszurd ötletet végül megvalósították, így ma sokkoló élményben van részünk, amint a Mezquita belsejében, a nyugalmat árasztó oszlopsorok közül átlépünk a gótikus, reneszánsz, és – a jellegzetesen spanyol barokk – ezüsttel, arannyal agyondíszített stílusjegyeket magán viselő, visszafogottnak legkevésbé sem nevezhető katedrálisba.
A vörös márvány főoltár, a hatalmas festmények, és a szentek szobrai, a kórus agyondíszített, faragott székei más katedrálisokban nem keltenének feltűnést, de itt különlegesség számba mennek. A püspöki kápolnában itt is szállításra elő volt készítve, a körmenethez, a hatalmas aranyozott ezüst oltári szentség, akárcsak előző nap a valenciai Szent Mária katedrálisban.
A legenda szerint, amikor maga, az engedélyt kiadó V. Károly a városba látogatott, keserűen szemlélte az elkészült katedrálist. A látogatásra összegyűlt katolikus főpapoknak a következőt mondta: ha tudtam volna, mire készültök, nem valósíthattátok volna meg azt. Amit itt létrehoztatok, a világ bármely táján megtalálható, de amitek előtte volt, ahhoz fogható nem létezik sehol.
A katedrálisból kisétálva egy kis szabadidőt kaptunk, amit azzal töltöttünk, hogy visszamentünk a virágos utcácskák egyikébe, ahol tündéri cicás Córdoba feliratú kis pólókat vettem az unokáimnak. Szerencsére találkoztunk egy koldussal is – az egyetlennel aznap – így oda tudtam adni neki az előkészített eurót, megismételve a kívánságot, hogy másnap is legyen lehetőségem egy másik koldusnak pénzt adni, ne hagyjon cserben a térdem.
A cicás pólókkal a táskámban visszasétáltunk a Guadalquivir folyón lévő római hídhoz. Elgyönyörködtünk onnan Córdoba látványába, majd a folyó partján végigsétálva megcsodáltuk az egyik parton álló vízimalom hatalmas maradványait, és az ott tanyázó rengeteg macskát. A másik oldalon pedig a sétányt szegélyező római arab, és mór filozófusok szobrait. /Seneca, Averroes, Maimonides/.
A szállásunk aznap Córdobában volt, az Exe Ciudad de Cordoba szállodában. Tágas, és modern szobát kaptunk, márványborítású, tágas fürdőszobával. A szálloda ajtaján belépve üdvöző itallal fogadtak bennünket, a vacsora zöldségkrém leves volt, sült csirke és karamellás vanília puding. Jót ettünk, jót aludtunk, és vártuk a másnapi élményeket.
10 hozzászólás
Kedves Judit!
Újabb élményekkel gazdagodtam, ahogy megírtad, szinte megfestetted előttem a Mecsetet.
Különleges lehet a Mecsetben a Katedrális. Majdnem olyan, mint itt nálunk a dzsámiból lett katolikus templom.
Ajándék az unokáknak… sőt még koldus is akadt… ráadásul a szállásotok is szép volt és a vacsora is rendkívüli. Tehát, ez egy szép nap volt. 🙂
Ida
Kedves Ida!
Igen, ez egy szép nap volt. 🙂 De nem az egyetlen…
Judit
jó lehetett ott bolyonganotok…
túlparti
Kedves Túlparti!
Igen, jót bolyongtunk. 😉
Judit
Helló!
Olyan, mintha én is ott lennék, olyan jól írtad le a mecsetet. Látom magam előtt. 🙂
Köszi az élményt – üdv hundido
Kedves Katalin!
Akkor jól csináltam. 🙂
Remélem lesz még jó élmény a leírásaimban…
Judit
Egy kicsit lemaradtam az olvasással kedves Judit, de igyekszem pótolni.
Nagyon szép lehetett a mecset, köszönöm, hogy ilyen részletesen leírtad!
Szeretettel gratulálok
Ica
Kedves Ica!
Elég nehéz szavakkal visszaadni a látványt. Márpedig egy ilyen utazás a látványokról szól leginkább.
Megteszem ami tőlem telik, és örülök, ha úgy érzed, hogy jól írtam le.
Judit
Kedves Judit!
Ez a napi délután is élménydús volt. Olyan szépen írtad meg a várost, hogy kíváncsi lettem, a neten utána nézek. Képzeletben előttem áll, és a képek igazolni fogják milyen a képzelőerőm.
Sok szeretettel olvastalak: Matild
Kedves Matild!
Bizony jó dolog az internet – nélküle az írásomat sem tudnád olvasni – és rengeteg mindent meg lehet nézni.
Örülök, hogy a nyomaimba lépve ellátogatsz te is Córdobába, ha virtuálisan is. 🙂
Judit