Kicsit kifulladva beestünk a buszba, szerencsére csak néhány percet késtünk, és indultunk a következő látnivalóhoz.
A Sagrada Familia / A Szent Család Engesztelő Temploma / Antoni Gaudi tervei alapján épül 1882 óta.
Antoni Gaudi a katalán művészet kiemelkedő alakja, hitvallása, miszerint „a természetben nincsenek egyenes vonalak”, építészetének jellegzetes stíluseleme volt. A fény építészének is nevezték.
Ez a hatalmas templom Gaudi életművének megkoronázása, s ha egyszer elkészül, a világ legnagyobb római katolikus bazilikája lesz.
Az épület az organikus építészet mintapéldája, de szecessziós, sőt kubista jegyek is találhatók rajta.
A világ leglátogatottabb építkezésének mondhatjuk, hiszen valójában építési terület, amit évente mintegy 3 millió turista keres fel.
A tervek összetettsége miatt az építése rendkívül lassan halad, jelenleg is munkálatok folynak rajta. Az építkezést jelentősen hátráltatta, hogy spanyol polgárháborúban antiklerikális partizánok felgyújtották és lerombolták a félkész épület egy részét, elpusztultak Gaudi makettjei, tervrajzai és a kriptában kialakított műhelye.
Már láttam fényképeken és filmen is az épületet, de mégis földbe gyökerezett lábbal álltam, amikor megpillantottam a valóságban.
Annyira különleges, és hatalmas, a külsején lévő a rengeteg díszítményt alig lehet befogadni. Ezeket csak közelről lehet igazán azonosítani, a kövek életre kelve levendula virággá alakulnak, galambokként egy fácska körül repkednek, narancsokból álló gyümölcskosarat alkotva, egy tornyon ülnek esetleg csirke és kakasformát öltenek. Néhol a szobrok a romantika jegyeit magukon hordozva a végtelen örömöt, máshol a kubizmus egyszerűségének durvaságával a szívbemarkoló fájdalmat formázzák meg. Mindezt távolról szemlélve, a szobrok tömegei inkább csak „csipkének” látszanak a falakon.
A délutáni napnak köszönhetően csodálatos mély színekben csodálhattuk meg a jellegzetes templomtornyokat. A Sagrada Família olyan Barcelonának, mint Párizsnak az Eiffel-torony, Rómának a Colosseum, vagy Londonnak a Big Ben. Annyira izgalmas ezeket a világhírű, jelképként szolgáló helyeket a saját szememmel látni.
Gaudi három homlokzatot tervezett:
a keletre néző a Születés Kapuja, / nagyrészt még Gaudí életében készült, részlet gazdagon ábrázolja Jézus születését, és a klasszikus katalán építészetet idézi/,
a nyugati a Szenvedés Kapuja, / Gaudí halála után kezdték el, és még nincs készen, nem olyan díszes, mint a vele szemben levő kapu. Egyszerűség, letisztultság, áttekinthetőség és nagy alakzatok jellemzik/,
a déli a Feltámadás Kapuja /még nem kezdték el. A tervek szerint 21 oszlopa lesz, és két kápolnája, egy a szentségeknek szentelve, és egy keresztelőkápolna. A tervezett lépcsősor helyét egyelőre egy háztömb foglalja el/.
A mély vallásosságáról ismert Gaudí az épület homlokzatai által szerette volna vizuálisan megjeleníteni a Biblia legfontosabb szövegrészeit. Az első kettő Jézus születését, majd keresztre feszítését meséli el, míg a harmadik, megépítésre váró Glória-homlokzat az isteni ítéletet fogja feldolgozni.
Az eddig elkészült tornyai is lenyűgözőek. Gaudi a Sagrada Famíliát 18 toronnyal tervezte, amelyek közül 12 az apostolok, 4 az evangelisták a fennmaradó két torony Jézus és Szűz Mária tiszteletét jeleníti meg.
A tornyok különböző magasságúak: például a külső Születés tornyai 98 méteresek, 107 méteresek a középső Szenvedés tornyai. Csak benn a templomban egy maketten lehet látni, hogy fog kinézni, ha majd teljesen elkészül.
Az apostolok tornyainak alakja püspöki pásztorbotra emlékeztet. Hosszú, függőleges rések díszítik őket. A színes toronysisakok az illető apostol – mint védőszent – nevét viselik arany kereszten. Néhány tornyot keskeny kőhidak kötnek össze.
A bazilika fő tornya a Jézus-torony lesz, amely a tervek szerint az összes többi fölé emelkedik majd. A négyzet fölé emelik, és 170 méteres magasságával magasabb lesz a jelenlegi legmagasabb templomtoronynál. Ezt a magasságot úgy választották meg, hogy messziről is látni lehessen, de ne legyen magasabb a környező hegyeknél, hogy az ember műve ne magasodjon Istené fölé.
Engem a már elkészült tornyok homokvárakra emlékeztettek, amikor a gyerekeink kicsik voltak, vizes homokból csöpögtettünk ilyen keskeny, magas homokvárakat, amiket a lefolyó vizes homok csipkézett az oldalán.
Amikor a biztonsági ellenőrzés után beléphettünk a Sagrada Famíliába, az volt az érzésem, mintha hatalmas, óriás fák erdejébe léptem volna be, melynek lombjai közül átszűrődik a fény. A belső magasság nagyon nagy: az oldalhajók magassága 30 méter, a fő- és a kereszthajó 45 méter, a négyzet 60 méter, és az apszis boltozata 75 méter magas. A boltozatot olyan kőoszlopok tartják, amelyek fákat ábrázolnak, ezért a tetejükön szétágaznak, és beolvadnak a mennyezetbe. A lomb is megjelenik az ablakok üvegén.
Nagy szerencsénk volt, hogy egy napsütéses délutánon néztük meg a templomot, egészen más képet mutathat, ha borús időben nem szűrődik be a rengeteg színes ablakon a napfény. Ahogy a nap fényei beszűrődtek a színes, festett üvegablakokon és varázslatos színkavalkáddal borították a főhajó oszlopcsarnokát, bámulatosan gyönyörű volt.
A katedrálisban sétálva az ég felé emelt tekintettel a mennyezet káprázatába beleszédülve akarva akaratlanul is a Teremtő felé fordítjuk tekintetünket s talán pont ez volt az építész célja…
A háttérben fülbemászó, magasztos zene szólt, mely még emelkedettebbé tette a pillanatot. Soha még templom nem tett rám ilyen benyomást, döbbenetes élmény volt!
Alaposan végigjártuk a belső részeket, de a látvánnyal egyszerűen nem lehetett betelni. Kicsit leültünk, és engedtük, hogy az egész látvány elvarázsoljon, ne vesszünk el a rengeteg apró, csodálatos részletben.
A belsejében nincsenek képek, szobrok, nincsenek oldalkápolnák, semmi nem vonja el a figyelmet az oltárról, a tabernákulumról, a szentmiséről, csak maga az épület káprázatos belső tere.
A templom alatt lévő kör alakú kriptába – ahol az egyik kápolnában Gaudi is nyugszik – nem lehetett lemenni, csak lekukucskálni lehetett.
A neogótikus stílusú kripta már készen volt, amikor Gaudi átvette az építkezést, így ezen nem lehetett sokat változtatni. Csak megemelte, hogy beengedje ide is a fényt, és a levegőt /és hogy bekukucskálhassunk/.
A templomban tett látogatást az alagsorban berendezett Gaudi múzeumban zártuk, ahol eredeti modelleket, tervrajzokat és korabeli fotókat lehet megtekinteni az építkezés egyes szakaszairól, és Gaudi dolgozószobáját, ami egy szerzetesi cellára emlékeztetett.
Az élménnyel eltelve nagy várakozással indultam a Güell parkba, Barcelona híres közparkjába. Ahhoz képest, hogy közpark, a park leglátogatottabb része – a főbejárat körüli Gaudi szobrokkal és mozaikokkal díszített Monumental rész – csak belépővel látogatható.
Itt is biztonsági ellenőrzésen estünk keresztül, aztán elindultunk itt is Gaudi nyomában.
A Güell Park az iparmágnás Eusebi Güellről kapta a nevét, aki Gaudít azzal bízta meg, hogy tervezzen ide a hegyoldalba egy kertvárosi lakóparkot. Az új városrészből végül csak két ház készült el, ellenben helyette egy olyan hangulatos, kreatív közterületet sikerült kialakítani, mely a város egyik legnépszerűbb közterévé vált.
A bejáratnál kapott térkép alapján szépen, szisztematikusan bejártuk parkot. Először egy kanyargós úton sétáltunk lefelé a jelenleg iskolaként funkcionáló Güell-ház (Casa Larrard) irányába, majd a kövekkel mozaikszerűen kirakott különleges oszlopsor mentén haladtunk tovább egészen a kilátóteraszig.
Ez a park központi tere, melynek peremén hullámos, szerpentinszerű, színes csempedarabokkal borított pad vonul végig, ahol látogatók egyszerre pihenhetnek meg, s élvezhetik a páratlan kilátást.
Itt ért a legnagyobb csalódás, mert a park legklasszabb része, a kilátó terasz, éppen tatarozás alatt állt. Legnagyobb része szétbontva, bezsákolva állt egy kerítés mögött, csak egy kicsi darabja látogatható, abból, ahol azok az íves, kígyómozaik padok vannak. Ezt nagyon vártam, aztán meg nem volt élvezhető.
A terasz oszlopokon áll, amiknek a közepük lyukas, és elvezetik a téren összegyűlt vizet egy föld alatt víztárolóba, ahonnan az egész parkot locsolják. Ezt követően megnéztük a tér alatt kialakított, 86 oszlopból álló oszlopcsarnokot, melynek mennyezetét – mint olyan sok minden mást is – csempéből készült mozaikkal rakták ki. Különösen a négy nagy, napmotívumot ábrázoló mozaikot érdemes itt megszemlélni.
Innen lépcsősor vezetett a Güell Park főbejáratához, ahol két tündérkastélyhoz hasonlító színes, mozaikburkolatú kis épület várja a látogatókat, melyek egykor kapuőrök helyéül szolgáltak. A jobboldali, hegyes tornyú épületben könyvesbolt működik, míg a baloldali a Barcelonai Történeti Múzeum részét képezi. Olyanok ezek a házak, mintha egy mesevilágból kerültek volna át, ahol mézeskalácsból és cukorból építkeznek az emberek.
A hozzájuk vezető, kettős lépcsősor tetején trónol a park emblematikus, sokszínű mozaiksárkánya, melynek miniatűr másait városszerte árulták az utcai szuvenír árusok. A furcsa lény szájából víz csörgedezik, elég népszerű fotótéma a turisták körében, nem lehetett elcsípni egy pillanatot, amikor nem pózolnak tömegek egy fotó erejéig a szoborral.
Innentől kezdve jobbára csak a girbe-gurba ösvényeken andalogtunk, fotóztuk a parkot, és a parkból Barcelonára nyíló kilátást. A parkban a sétálóutakon lehet csak sétálni, ezzel is óvva a növényzetet és az állatvilágot. Az utak látszólag össze-vissza kanyarognak, pedig csak követik a terep adottságait. Néha az egyenes szakaszokat lépcsők szakítják félbe, néha egy nagyobb ívvel visszakanyarodunk a másik irányba.
A fő sétálóúton található egy terméskőből épített viadukt is, melyen először keresztülhaladunk, majd néhány perc múlva már alul sétálunk. Az organikus építészetet figyelembe véve mind a híd, mind a korlátok csak a helyben található anyagokból épülhettek, így néha nehéz eldönteni, hogy mi a természetes és mi a mesterséges forma.
Nagyon fura volt, hogy a parkban lévő pálmafákon zöld papagájok fészkelnek és hangoskodnak, néha csapatostól felröppenve ejtik ámulatba a turistákat.
Nagyon sajnáltam, hogy csak egy nap jutott Barcelonára, mert még rengeteg ott a látnivaló, ami ennyi időbe nem fért bele. Jó lett volna megnézni még Gaudi összes látogatható házát, fürödni a tengerben, sétálni a tengerparti sétányon, jó lenne visszatérni ide több napra. Nekem Barcelonáról csak jó dolgok jutnak eszembe. Van itt minden: hegy, tenger, napsütés, látnivalók, szórakozási lehetőség, sport, különleges ételek, italok. Nagyon tetszett, hogy a városban rengeteg fa van, csodás épületek. A magyar turista nem csupán azért irigykedhet, mert mindenhol szembesül az általános jólét egyértelmű jeleivel. Irigykedhet azért is, mert a város lakói jól láthatóan tele vannak életkedvvel, és mediterrán emberekként kellően kiélvezik a lét örömeit.
Visszaültünk a buszba, ami visszavitt minket a Barcelona melletti Costa Bravan fekvő Calella üdülőhelyig a Bernát II. szállodába. Itt ismét svédasztalos vacsora volt bőséges választékkal. Vacsora után lesétáltunk a tengerpartra, de most is kellemetlen hideg idő volt, így inkább a szállodával szembeni boltban vettünk az otthoni családtagoknak spanyol édességeket.
12 hozzászólás
Szia!
Gaudi épületeit csak képeken láttam, csodásak, lélegzetelállítóak. A Güel-Park…az valami páratlan látvány lehet! Valóban "Olyanok ezek a házak, mintha egy mesevilágból kerültek volna át, ahol mézeskalácsból és cukorból építkeznek az emberek." -ahogy írtad. Szóval Barcelona pazar látnivalókkal csalogatja a turistákat. üdv hundido
Kedves Katalin!
Antoni Gaudí nélkül Barcelona ma nem lenne az, ami. Az egész városon rajta van a keze nyoma, nem csak az épületeivel, a parkkal, de a padokkal, lámpaoszlopokkal, Barcelona nemcsak a munkáit őrzi – az egész város a halála után is az ő szellemében épült tovább.
Judit
Kedves Judit!
"Nagyon sajn´´altam,hogy csak egy nap jutott Barcelónára"
…és mennyi élményt hoztátok magatokkal!
Aki olvasa-ta kedvet kapott,hogy maga is meglátogassa ezt
a látnivalóktól olayan gazdag várost!
Köszönet érte!
Szeretettel:sailor
Kedves Tengerész!
Nagyon sok helyre eljutottam Európában, amikre szerettem volna. Szerencsésnek érzem magam, hogy Spanyolországba is sikerült eljutnom. Barcelona is egy elérhetetlen álomnak tűnt, soha életemben nem gondoltam, hogy egyszer ott fogok állni a Sagrada Familiában. Láttam már előzőleg filmet is róla, képeket is láttam róla, de a valóságnak csak olyan kis szeletét fogja be az objektív, hogy semmi nem készíti fel az embert arra, hogy milyen gigantikus, milyen elképesztő a valóságban.
Judit
Kedves Judit!
Nem mindennapi látványosságban volt részetek Barcelonában. Az egy nap, igen kevéske volt hozzá. Abban a parkban még elsétálgattam volna veled jó ideig az biztos. A fotókban is sokáig gyönyörködtem. Ám a Sagrada Família katedrális valóban, egy rendkívüli építészeti remekmű, fotón is, hát még ha élő valójában látja az ember.
Jó volt ott járni veled. 🙂
Ida
Kedves Ida!
Örülök, hogy itt is velem tartottál. 🙂
Barcelona gyönyörű, bár nem kérnek a turistákból, elegük van belőlük. Tavaly én is egy voltam a több, mint 30 millió látogatóból, ami egy 1.6 milliós városnak nagyon sok.
Azért a turizmusból származó bevételek jól jönnek. Úgy gondolom azt szeretnék, ha csak elutalnánk a pénzünket, de nem mennénk oda. 🙁
Judit
Tudod, kedves Judit, csak az a baj, hogy kedvet csináltál nekem Spanyolországhoz.
Amúgy, kérdem, miért nem maradtatok még kicsit Barcelonában? meg tudtátok volna ismerni- ha felületesen is – a várost.
Mindegy, én csak Firenzébe szeretnék eljutni még egyszer!
De! élvezettel olvastam beszámolód, meg irigységgel is! Remélem, nem haragudsz ezért!
túlparti
Kedves Túlparti!
Sajnos nem maradhattunk tovább Barcelonában, mert ez a spanyol út egy utazási iroda által szervezett kulturális körutazás volt, aminek megvoltak az előre meghirdetett programjai, és az utazási szerződéssel azt fogadtuk el. Abban pedig csak egy nap volt Barcelona.
Az nem baj, ha kedvet csináltam Spanyolországhoz, mert nagyon különleges ország. Remélem egyszer lejutsz oda, ha szeretnél.
Judit
Kedves Judit!
Már mindegy is hol hagytam abba az olvasást, mert mindegyik rész egy különálló csoda! (több részt olvastam Kékesen, csak nem szóltam hozzá, nem szeretek pötyögtetni a telón)
Azért választottam Barcelonát, mert szerencséra jártam ott valaha régen a Sagrada Familia engem is elbűvölt és sok más…
Köszönöm, hogy az élményeidet megosztod velünk.
Szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Majd olvasod a többi részt, ha kedved tartja. Megvárnak a dobozban. 🙂
Jó, ha kicsit fel tudtam idézni benned Barcelonát, felfrissültek az emlékeid.
Judit
Kedves Judit!
Az olvasottak alapján Barcelona lett nekem is a kedvencem a spanyolországi úti beszámolód alapján. Még olvasni is jó róla, hát még látni! Eddig nem foglalkoztatott ez a város, a sportjáról hallottam, de most egy kicsit a neten utánanézek.
Szeretettel olvastalak: Matild
Kedves Matild!
Érdemes Barcelonában nézelődni, remélem az interneten megtalálható képek téged is elbűvölnek.
Judit