Nem különösebben szerettem a bogarakat gyerekként, sőt, akadtak olyanok is, amelyektől féltem, vagy irtóztam, de voltak kivételek. Ilyen kivétel volt a katicabogár is. Őket nagyon szerettem. Ha a kezemre szállt egy-egy, akkor kicsit dédelgettem, gyönyörködtem benne, majd kinyújtottam a kezem és dalra fakadtam: Szállj el, szállj el, katicabogárka!… Édesanyám tanított a dalra, és csodák csodájára, a katicák rendszerint engedelmeskedtek a dalnak.
Ezen az őszön, valami nagyon megváltozott. A katicabogarak iránti szimpátiám úgy illant el, mintha sosem lett volna. Pedig, megvallom őszintén, én nem akartam, sőt, küzdöttem ellene, de minden erőfeszítésem hiábavalónak bizonyult.
Nemrégiben, katicainvázió volt a lakásunkban. Eleinte csak néhány bogárka tűnt fel a fehér függönyön. Mosolyogva kérdezgettem: Hát ti mit kerestek itt? Választ persze nem vártam, csak összeszedtem őket, s az erkélyen kipróbáltam velük a régi dalocskát, és rendkívüli meglepetésben volt részem, ugyanis nem engedelmeskedtek. Viszont, napról-napra egyre többen költöztek be a lakásba, a fehér függöny lassan pöttyössé változott.
Egyre nehezebb feladat elé állítottak, mert már túl sokan voltak ahhoz, hogy össze tudjam szedni és már a dalocska nélkül röptettem le őket az erkélyről.
Aztán egy napon, kinyitottam egy ajtót, amit nem túl gyakran nyitogatunk, mert a kereszthuzat nélküle is megoldható. Hát volt is mit látnom! Az ajtó sarkában egy nagy gömböt pillantottam meg, ami valójában katicabogarak halmaza volt. Talán ott találtak valami rést, ahol be tudtak jutni a lakásba, és mindegyik várt türelmesen a sorára.
– No, nem! – kiáltottam fel hirtelen, és gyorsan becsuktam az ajtót, majd belülről betömködtem a rést. Hittem balgán, hogy sikerült leállítanom őket, de tévedtem. Az invázió nem szűnt meg, minden bizonnyal másutt is találtak réseket, csak úgy özönlöttek befelé.
Már-már kétségbeesetten küzdöttem ellenük, amikor a karomra szállt egy és megcsípett. Ennyivel nem érték be, bizonyára összeesküdtek ellenem, mert jött egy újabb, aztán a másik… no ekkor szakadt el a cérna!…
– Ha ti így, hát akkor én is! – Futottam a porszívóért, bekapcsoltam, és pillanatok alatt beszippantottam őket, majd leültem elégedetten és vártam a hatást.
Hát mit mondjak? Volt dolga a porszívónak még napokig, de már nem volt pöttyös a függönyöm, és nem csipkedtek össze a katicabogarak.
– Hálátlanok! – mondogattam – Ha harc, hát legyen harc!
Nem hittem volna, hogy visszasírom a katicákat. Alighogy lecsengett a katicainvázió, megérkeztek a poloskák.
Te jóóó ég, ezek még büdösek is!
16 hozzászólás
Szia Ida! 🙂
Már a katicák sem a régiek. Lehet, hogy nem értenek magyarul? 🙂
Nem vagyok kárörvendő, de élvezettel olvastam a beszámolódat, mert egymást követik a fordulatok, ráadásul humoros is. Azért együtt is éreztem veled, mert a helyzetedbe képzeltem magam.
Levontam a tanulságot: jobb ma ezer katica, mint holnap száz poloska. 🙂
…és tanulnom kell egy új éneket. 🙂
Örülök, hogy elmondtad ezt a történetet, köszönöm az élményt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Köszönöm az együtt érzésed, és örülök, ha mosolyt csalhattam az arcodra. 🙂
Kezdetben magam sem hittem, hogy ennyire elfajulhat a dolog… 🙂
Ha új éneket tanulsz, jelezd, hogy milyen nyelvre hallgatnak, mert jelzem, magyarul nem értenek! 🙂 Figyelmeztetlek, hogy a poloskáknak már kedved sem lesz énekelni. 😀
Azért az a porszívó-dolog bejött (ha netán szükséged lenne rá), de jó, ha előtte már jól megtelt porral… 🙂
Köszönöm, hogy vetted a lapot, és mosolyogni is volt kedved.
Már én is csak mosolygok. 🙂
Köszönöm, hogy jöttél!
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Úgy látszik már a bogarakra is rájött a migráció. Minálunk a hangyák ellen kellett hadjáratot folytatni, mert valójában már nem a régiek a bogarak, bírják a gyűrődést, még a heavy metál se riassza el őket, no meg a mérgekre is kifejlődött imunrendszerük.
Szeretette: István
Kedves István!
A poloskák valóban migránsok, állítólag Afrikából jöttek, viszont a katicák bennszülöttek, s lám ők is hogy megváltoztak, még a régi dalocskának sem engedelmeskedtek, nem hogy nekem.
Bizony, ők sem a régiek már, hiszen heavy metált hallgatnak, jó szó helyett. 🙂
Köszönöm István, hogy itt jártál. 🙂
Szeretettel,
Ida
Drága Ida!
Remek az írásod, de ezek a poloskák…egyszerűen tolakodók, és rengeteg van! Nincs ellensége, sem vegyszer, sem természetes, nem is csodálom, olyan bödösek.
Szeretettel
Ica
Drága Ica!
Hát igen, az a nagy baj, hogy a poloskáknak nincsen természetes ellenségük (talán a hazájukban van, de nálunk nincs), rettenetesen elszaporodhatnak, aztán kitúrnak bennünket a lakásunkból. És tényleg, undorítóak. 🙂
Köszönöm, Ica, hogy itt jártál és itt hagytad kézjegyed.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Megszámoltad a katica pöttyeit? Ha a szokásosnál több volt rajta, akkor hiába is énekeltél nekik magyarul. Ezek un. harlekin-katicák, hétpettyesek, Kelet-Ázsiából jöttek, és csípnek is. Jó lesz, ha megtanulod a nyelvükön énekelni a Szállj el-t. A poloskát véletlenül se üsd le, akkor a legbüdösebb.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Van némi ellentmondás abban, amit mondasz. A hétpettyesek a bennszülöttek, azoknak énekeltem én gyerekkoromban. Ma már alig van belőlük, nyilván a sok vegyszer kiirtotta őket. Viszont a harlekin-katicákat telepítették be Ázsiából, azok inkább narancs színűek és a pöttyök mennyisége is változó, ők az agresszív katicák. Nekik tényleg hiába énekelek. Mondjuk a poloskáktól mégis különböznek annyiban, hogy nem büdösek, de sajnos ezek, már nem azok a katicák. Egyébként, a porszívó a poloskáknál is bevált.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel,
Ida
Drága Ida!
Már a katicabogarak sem a régiek! Az aranyos kis hétpettyes katicabogarak alig találhatók, helyettük vannak a harlekin-katicák. Ezek viszont mondhatni inkább károsak, mint hasznosak, az ember szemszögéből nézve, és még csípnek is bennünket! A poloskákról ne is beszéljünk. Bár ők nem hazudtolják meg magukat, mert mindig is büdösek voltak, tehát megszoktuk, illetve tudjuk, mi várható tőlük. Csak az a baj, nagyon elszaporodtak, és vigyáznunk kell, nehogy a lakásba akár a száradásra kirakott ruhákba bújva bevigyük. Sajnálatos, hogy a lakótelepi házaknál minden rést megkeresnek, és ellepik a lakásokat. Remélem, a mínusz fokok beálltával megszűnik a bogarak elleni harcod!
Sok szeretettel olvastalak: Matild
Drága Matild!
A hétpettyes katicákat valószínűleg a vegyszerek irtották ki, a harlekin-katicák Ázsiából származnak, nem károsak, mert ugyanazt a funkciót töltik be, mint az előbbiek (levéltetvek a táplálékuk), csak éppen agresszívek és tényleg csípnek, csak éppen immunisabbak a vegyszerekre.
A poloskáknak viszont nincs természetes ellenségük, ők Afrikából származnak. Éppen ezért megszűnt már a harcom velük, mert ha eddig nem találtak rejtekhelyet maguknak, akkor már elpusztultak, nem bírják a hideget (maradtak volna Afrikában) 🙂
Köszönetem az olvasásért és a hozzászólásért.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
A Kínából importált harlekin katicákkal mi is megjártuk. Ha egy katica megfelelő téli szállást talál, akkor olyan illatanyagokat bocsát ki, amivel hívja a többieket is, viszonylag nagy távolságból is százával jönnek.
Még a szúnyogháló sem állítja meg őket, mert kirágják, a csukott ablakra is fütyülnek, a redőnyhúzó pici lyukán törtek befelé. A férjem papírtörlővel nyomkodta össze őket, nem tudta, hogy ha veszélyben érzik magukat, lábízületeiknél kellemetlen szagú és ízű váladékot bocsátanak ki védekezésképp. Ez olyan allergiás reakciót váltott ki nála, hogy bedagadtak a szemei, az egész teste foltokban tiszta kiütés lett, úgy viszketett neki minden kiütés, és a szemei, hogy majd beleőrült. Megduzzadt az arca bal fele, a bal füle, a bal keze, a bal szeme tiszta vér volt, olyan kötőhártya gyulladást okozott a katicák váladéka.
Jó pár napig kellett szenvednie, mire elmúltak a katica bajai. Eltiltottam őt a bogarászástól.
Judit
Kedves Judit!
Megrémítesz! Akkor én még aránylag jól megúsztam, néhány csípéssel, de annak sem lett semmilyen következménye. Jó, hogy megírtad, jobban fel kell készülni a jövetelükre.
Köszönöm, hogy itt jártál és megkongattad a vészharangot. 🙂
Ida
Kedves Iduska!
Bizony, én úgy vagyok a bogarakkal, hogy nemigen foglalkoztam velük, nem voltak
a kedvenceim.
Talán ezért is nagy érdeklődéssel olvastam soraid.
Az viszont igazság, hogy nagyon különös bogarak vannak.
Mivel a méhek is a bogarak közé tartoznak, talán ők azok, melyekkel érdemes
foglalkozni, mivel a méz nagyon finom édesség.
Talán mert nemigen foglalkoztam bogarakkal, ezt az írásodat nagy érdeklődéssel
olvastam, ezért most sok mindent tanultam tőled
Szeretettel: Kata
Szia!
Katicaügyileg ki lettem művelve, hála a hozzászólásoknak is.
Lenyűgözően jól írtad meg: "horror-humor".
Beleborzongtam, de tetszett.
Csak nehogy jöjjön a folytatás, poloskák személyében!
szeretettel:
túlparti
Kedves Ida!
Már akkor elolvastam, amikor feltetted, de most van rá módom, hogy elmondjam: remekül szórakoztam, ahogy elmondod, hogyan esett ki fokozatosan a pikszisből szegény katica. 🙂
Szeretettel: Klári
Köszönöm, drága Kata, túlparti, Klári a látogatást és biztató soraitokat.
szeretettel,
Ida