Zsuzsi női név, de most nem lányt, asszonyt jelent, hanem vonatot, Debrecen város keskenynyomközű vasútját, amely mint a nők, örökké szép, pedig az idén (1997) lenne 115 áves! Vonatunk a fatelepi végállomásról indul. Mintha élő diorámát látnánk, úgy ,,úszik el" a vonatablak előtt Debrecen elővárosa és jelenik meg előttünk Erdőspuszta. Szinte az ember előtt ,,vonul el" az egész erdő, ahová a vonat dohogva, morogva ,,nyomul be" feltárva az erdeti lét változatos gyönyörűségét. A tájat tisztások tarkítják, a szabad tájakon meg a kis tanyák barátságos ablakai ,,kacsintanak" felénk. Imitt-amott be-belátni a kisvonatból a tanyák udvaraira is. Egy-egy mérges kutya csaholása ,,köszönti" a tanyák között elhaladó apró szerelvényt. Csereerdő, Martinka, Erdészlak, Sámsoni út. Mindegyik megállóhely egy-egy gyöngyszem! Itt római maradvány, amott szép erdészház, a martinkai tölgyes, a homoki ősgyep mind-mind vendégcsalogató! S míg a tájat nézegetem, a kisvonat nagyokat szusszantva fékez a jelenlegi végállomásán, Hármashegyalján. Azért csak jelenlegi a végállomás, mert az 1977-es pályarövidítés során felszedték a Nyírbéltekig vivő további szakaszt! Hármashegyalján is gyönyörű az erdő. Szép az akácos, a tölgyes, az erdei tábor, a majálispark, és igazán jó helyen van itt az erdei iskola is! Gyönyörű a kilátás a közeli kilátóból. De azi dő gyorsan eltelt. Vissza kellett térnem Debrecenbe. Természetesen nem egyedül, hanem a Zsuzsival, és a debreceni végállomáson így búcsúztam ,,Tőle":
– Szia Zsuzsi!
1 hozzászólás
Kedves Pecás!
Szeretem Debrecent, de erről a Zsuzsiról egy régi történet jutott eszembe.
Ami most kifejezetten szórakoztató.Már ezért megérte feljönni!Köszönöm az élményt!
Szeretettel:Ági