Korabeli városvezető által megálmodott és (1970-es években) megvalósított Köztársaság-tér igazán szép színfoltja lett városunknak. Évtizedek óta a parkot díszítette egy jónevű Nógrád megyei szobrász alkotása, a Palóc menyecske, amit az itt lakók Palóc Madonnának nevezték el.
Jóval később, egy szép napon arra ébredtünk, hogy a szobornak hűlt helye lett, minden bejelentés nélkül eltűnt a parkból, amikor új szobrot állítottak oda. Nem értettük, miért kellett innen száműzni a Madonnát – ki tudja hová, hiszen békésen elfért volna ott a másik szobor is, netán kicsit valamerre továbbtolva…
Vagy ha már végképp nem tetszett ez a megoldás az akkori nagyságoknak, akkor – a városközpontban, vagy máshol – akadt volna helye, ha már a Madonnának mindenképpen mennie kellett onnan…
Még annyi ide tartozik, hogy akkor, az ország egyik legmagasabb posztját betöltő személy jelenlétével megtisztelte a várost, megjelent a szobor avatási ünnepségén, és szép summát ígért a városnak a költségek fedezésére, azonban mire hazaért, elfelejtette postázni, és később sem jutott eszébe…
8 hozzászólás
Kedves Kata!
Engem is mindig elszomorít, ha a város megszokott díszét, szobrát valamilyen érdekből elmozdítják. A feledékenységre pedig mit mondjak? Azt hiszem, ez is egy jellemzője annak a kornak. Csak annak akornak?!
Bocsánat, egybe írtam: a kornak?
Szobrok jönnek és mennek. Nekem fáj, ha eltűnik valami kulturálisan értékes. Szakmai ártalom. Akkor pedig még jobban sajog, ha a szobor beolvasztásra kerül valahol, mint fémhulladék – mostanában erre is volt példa, sajnos!
Kiváncsi lettem volna, milyen szobor került a régi helyére, akkor talán jobban megértem a cikkedet:-)
Kedves Artúr!
Ezer bocsánat, hogy az előbbi hosszú válaszodra nem válaszoltam. Azt írod,
illetve kérded, hogy a másik újabb szobor milyen? Annak sincs semmi baja,
azonban maradhatott volna tőle nyugodtan azon a helyen is a Madonna és
nem lett volna zavaró. Sőt, az a fás rész még inkább szebb, értékesebb
lett volna.
Az már érthetetlen, hogy valamilyen magyarázat nélkül a másik szobrot
úgy eltüntették, hogy most az sehol sem látható. Olyan, mint ha egy élő
ember valamilyen rémtettet csinált volna, például gyilkolt, amiért
alaposan meg kellene büntetni. Ezért még inkább furcsa, hogy a másikat
onnan eltávolították.
Elnézést, hogy csak most válaszoltam, de nem jártam erre.
Üdvözlettel: Finta Kata
Mindnyájatoknak egyben tudok válaszolni.
Éppen az az érdekes, hogy semmi politikai vonatkozás nem adhatott okot arra, hogy a régi szobrot száműzzék, mivel éppen elég férőhely akadt volna azon a téren-parkban.
Ugyanis a régi szobor, igazán szép kivitelezésben egy palóc menyecskét ábrázolt, korabeli, a környéken szokásos népviseletben. Ez senkinek nem zavarhatta a politikai nézetét.
Az új szobor is jól néz ki, díszíti a parkot. Annak emlékére állították, hogy a trianoni, számunkra rossz-emlékű DÖNTÉS UTÁN, a csehek bevonultak a városba, és az egész területét önkényesen el akarták foglalni. A csehek kiverésére alakult spontán egy csoport (főleg itt sok vasutas élt, belőlük és gyarmati lakosokból) alakult, akik kiverték innen a betolakodókat.
A város ezért a közelmúltban kapta meg parlamenti döntésre a HŐS VÁROS címet.
Ez sem lehet politikai nézet, az egész várost érinti, függetlenül attól, melyik párt URALKODIK éppen.
Ezért lett teljesen érthetetlen az itt lakók részére, hogy miért száműzték ki a Palóc menyecske szobrát, miért nem maradhatott ott, vagy kissé eltolva, vagy a város más részén elhelyezve…
Egyébkén Tündivel értek egyet, amikor számtalan esetben eltüntetnek szobrokat, emlékműveket, amelyek mind kulturális értéket képviselnek. Vagy ha már valamelyiknek mindenképpen valamilyen főbb helyről el kell tűnnie, ne olvasszák be, tegyék olyan helyre, ahol nem feltűnő, s ahol több is van, jelöljenek ki, létesítsenek szoborparkot, amely szintén a város, a település egy érdekes színfoltja lehetne, ahol utódaink is látogathatják, s tanulnak a múltból, a város történetéből.
Talán kapcsolódik a másik gondolatom ehhez. Illetékeseknek rá kellene már végre döbbennie, hogy ne nevezzenek el utcákat- és tereket politikai nagyságokról, annyiféle nevet lehet adni egy-egy városrésznek, lehet az egy jellemző fás terület (nyír- vagy fenyő, lehet homok, vagy nálunk is van pl. Régimalom utca, a valamikori épületről elnevezve). Lehet híres emberekről, csak ne politikusokról (mivel azok ideje hamar leáldozik), pl. írók, költők, zenészek, festőművészek, feltalálók, stb.), akkor nem kell folyton az utcák, terek tábláit cserélgetni, szinte négyévenként.
Budapesten 1944-ben annyi utcát, teret megváltoztattak, hogy utána nem lehetett eligazodni. Ugyanez történt aztán a rendszerváltás után is. Mire való mindez? Városvezetők előrelátóbbak, figyelmesebbek lehetnének, hogy ezeket a hibákat elkerüljék.
Rozáliának: Feledékenység? Idézőjelbe tettem. Jól hangzik egy ígéret, de gondoljunk a mondásra, hogy: ha megtartják, úgy jó! Felelőtlenül bárki teszi, illetlenség ígérgetni!
Köszönöm, hogy olvastátok rövid írásomat és elmondtátok véleményeteket.
Kedves Artúr!
Ezer bocsánat, hogy az előbbi hosszú válaszodra nem válaszoltam. Azt írod,
illetve kérded, hogy a másik újabb szobor milyen? Annak sincs semmi baja,
azonban maradhatott volna tőle nyugodtan azon a helyen is a Madonna és
nem lett volna zavaró. Sőt, az a fás rész még inkább szebb, értékesebb
lett volna. Az érthetetlen, hogy valamilyen magyarázat nélkül a másik
szobrot úgy eltüntették, hogy most az sehol sem látható. Olyan, mint ha egy
élő ember valamilyen rémtettet csinált volna, például gyilkolt, amiért
alaposan meg kellene büntetni. Ezért még inkább furcsa, hogy a másikat
onnan eltávolították.
Kedves Kata!
Most is nagyon aktuális ez a jegyzeted. Ma is csak úgy eltűnnek szobrok. A miértre meg nem kapunk választ.
Üdv: Kati