Tanulj meg nemet mondani!

Magántanárként angol órákat adok. Az óra végén mindig megkérdezem a tanulót:
– Jössz kedden?
– Persze! Kedden tízre itt vagyok.
Kedden reggel gyorsan rendbe kapom a lakást, leülök a számítógép elé, másolok, nyomtatok, rendszerezek, tematikát ellenőrzök; szóval felkészülök az órára. Fél tízkor megszólal a mobilom. Üzenet jött. Összerándul a gyomrom, mert ezt már ismerem. Sajnos nem tévedek most sem. „Bocsi, de beteg lett a kislányom/nagymamám/férjem” Esetleg „Beteg vagyok/közbejött valami/elromlott az autóm, nem tudok menni” A befejezés többnyire: „majd hívlak”
Már tudom, hogy nem hív.
Van otthon valami kis munka a ház körül, amihez kellene némi segítség. Mondom a férjemnek: „hívd fel X-et, kérd meg, talán tud segíteni egy-két órát a hét végén”
„Hááát, nem is tudom” – így X. „Megkérdezem a családot, mert nem tudom mi a hétvégi program. Holnap visszahívlak”
X nem hív. A párom próbálkozik, többször is. X nem veszi fel a telefont, egyszer, kétszer, sokszor. X nem hív vissza. A helyzet másnap is ugyanaz.
„Hagyd a francba!” mondom én. „Kérd meg talán Y-t!”
Y készséges. „Persze” mondja nagy hangon. „Megyek”
Nos, Y nem jön.
A fiam puffog. „Mi baj?” kérdezem én, az aggódó anya. Elmeséli, hogy randevút beszélt meg egy lánnyal. Több mint fél órát várt rá, a lány sehol. „Nem is telefonált? Nem kért elnézést?” kérdezem nagy naivan én.
Üzleti ajánlattal keresek meg valakit. Az illető ötöl-hatol „Hm. Izé, megbeszélem a feleségemmel/férjemmel/fiammal/papagájommal” „Miért velük beszéli meg? Ők tudják, miről van szó? Tudnak információt adni? Miért nem engem kérdez?” „Nem, nem dönthetek nélkülük. Majd hívni fogom” Nem hív. Hívom én. Kolléganő letagadja egyszer, kétszer, háromszor.
Meg kellene tanulni nemet mondani! Valahogy így: Köszönöm az eddigi órákat, de sajnos nincs pénzem arra, hogy továbbra is magántanárhoz járjak. Ne haragudj, de a hétvégém foglalt, nem tudok elmenni hozzád. Sajnálom, de nem vagy igazából az esetem, nem akarok találkozni veled. Az ön ajánlata nem tartozik az érdeklődési területembe, köszönöm, de nem érdekel.
A nemleges válasz nem sértő, hiszen nem érdekelhet mindenkit az én ajánlatom, nem biztos hogy minden lánynak/fiúnak/nőnek/férfinak én vagyok a szíve vágya, és lehet, hogy a hétvégém tényleg foglalt.
A ködösítés, mellébeszélés, hazudozás, magunk letagadtatása, a telefon fel nem vétele viszont igenis sértő. Sőt egyenesen bunkóság, a szegénységi bizonyítvány kiállítása magunkról.
Mint ahogy az is, hogy egy adott csoporton, közösségen belüli megkeresést is egész egyszerűen válasz nélkül hagyunk.
Ideje lenne megtanulni nemet mondani!