1994 óta március 22-én ünnepeljük éltető elemünket, a vizet! A jeles nap alkalmából kérdeztük Zámbori Bíró Tamást, a „vizes blogok atyját” valamint a témában hivatalos szervek közt járatos képviselőt.
– Miért fontos a víz világnapja?
– Ilyenkor megfogalmazódnak fontossági alapok, melyeket igazán nem ismerünk meg. Ez a megemlékezés nincs benne a köztudatban! A közmű cégek jutalmaznak, az iskolák programokat szerveznek, a szaktárcák üzeneteket fogalmaznak meg! Zárt kör ez, holott ez az ünnep kiterjeszthetné a vízügyi problémára való figyelmet s törődést! Elterjedt nézet az, hogy országunk gazdag felszín alatti és feletti vizekben, de mi lesz, ha nem vigyázunk rá?
– Miért hozta létre a vizvalaszto.blog.hu weboldalt?
– Az oldal két másik szakportálhoz is kapcsolódik, úgy mint víztakarékosság, vízhasznosítás. Személyes motivációtól hajtva alapoztam meg ezt az oldalt az interneten, hisz efféle felülettel nem találkozhattak a magyarok. Közelebb akartam hozni az emberekhez, a médiához. A cél: több üzenet átadása!
– Mi a különbség a külföldi és a magyar víz-helyzet között?
– Külföldön már hagyománya van az ilyen oldalaknak. Munkám során, mi csináltuk azt az (egyetlen) országos online kutatást a nagy családosok vízhasználatáról, amiből kiderült, hogy nagyon kevés információval rendelkezik e téren a lakosság. Az emberek nyitottak lennének az újításokra, csak épp nem tudják miként.
– Mivel változtatná meg a magyar emberek gondolkodásmódját a vízhasználat szempontjából?
– Régen, a rendszerváltás előtt „nem volt érték a víz” – dinnyehűtésre használták a paneltömbök lakói. Nyugaton ilyen elképzelhetetlen. Nonszensz. Megtörtént a gáz, áram privatizációja, ám a – legnagyobb – kincsé, a vízé nem! Nincs vízi közmű törvény, mely a szolgáltatást szabályozná, pedig szükséges lenne. Összesen egy ’95-ös kormány rendelet foglalkozik vele egy bizonyos szinten. A víz így afféle „mostoha gyerek”. Ellenpélda erre Amerika, ahol víztakarékossági programot indítottak maguk a vízművek. Informálják a társadalmat, hogy miként tudnak spórolni, vigyázni! Megkönnyítik az életüket! Magyarországon a cégek ebben nem érdekeltek. Ezen kell változtatni!
– Mi a véleménye a magyar állapotról (kommunális szennyvíz, vízhasznosítás, vízfogyasztás)?
– A magyar vízművek a vízbázis szennyezését elkerülendően jól végzik munkájukat. A pécsi vízszolgáltató – példásan – még granulátumot is előállít a szennyvízből a mezőgazdaság számára! Vízfelhasználás szempontjából nem állunk már ilyen jól. EU-s elvárás – sőt „alapvető emberi jog” – az ivóvízhez való jog. Ez azonban költségekkel jár, amelyeknek meg is kell térülniük. Magyarországon a vízdíj meghatározás nem jól szabályozott. Az önkormányzatok „önkényes” (előterjesztés-szavazás) döntésein keresztül a politika keze nyúl bele az ügybe. Pedig ha belegondolunk, hogy a víz maga, a legszigorúbban ellenőrzött ”élelmiszer”, akkor lényegesen költségesebbnek kellene lennie, mégis olcsóbb. Kényelmi szempontok ezek az országban. Foglalkoznánk vele, ha nem lenne! Nem tesszük, mert természetesnek vesszük! Gáz, áram és VÍZ – egy cipőben kéne járniuk.
– Hogyan tenné hasznossá gyakorlati megvalósításokban a Víz világnapja kezdeményezést?
– Döntéshozói szinten kell történnie a változásnak, mert most nem történik semmi. Csend van. A közmű törvény lenne az első lépés! A Víz világnapjának, akkor lenne igazán értelme, ha a szakma és a döntéshozók közösen munkálkodnának együtt a cél érdekében, hogy „megmeneküljön” az élet alapja!
2 hozzászólás
Kedves Titusz!
Én figyelemmel követtem a víz világnapját, mert fontosnak tartom e természeti kincsünk megőrzését. Köszönjük, hogy megosztottad velünk ezt a cikket, és felhívtad a figyelmünket a weboldalra, és a víz fontosságára.
Szeretettel: 'Róz
Az emberek nem sokat foglalkoznak vele. Pedig víz nélkül nincs élet.
A vízre sem vigyázunk, nem sokat foglalkozunk vele, hiszen csak meg kell nyitni a csapot, s már jön annyi, amennyit akarunk vele csinálni. Nem vigyázunk rá, mint sok minden másra. S ezzel sem takarékoskodik senki. Pedig mi lesz, ha egyszer elfogy…
Fontos kérdést boncolgattál. Foglalkozni kell vele.
Üdvözlettel: Kata