December tizenhetedike péntek, Thália Színház – Új Stúdió,Wass Albert emlékest,ősbemutató csak meghívottaknak,Rékasi Károly előadásában és Koltay Gábor rendezésében. Alcím: Szerelmem Erdély. 60 perc szünet nélküli előadás.
A meghívástól megtisztelve, – és bármilyen furcsán is hangzana, – Wass Albertet féltve ültem be a stúdióba. Az arénára emlékeztető, kis nézőtér rövidesen meg is telt meghívottakkal ;, ilusztrisokkal, a magyar szappanopera jó néhány ismert szereplőjével – és számomra ismeretlenekkel. A színpad Erdélyt idézi. Hevenyészett bútorok, jól látható utazáshoz,(meneküléshez) kész bőrönd,íróasztal rajta asztali lámpa , gyertyatartóban égő gyertya és feszület,az író néhány személyesnek vélt holmija, szőttesek és bidermeier keretben háttérvetítéshez szolgáló képernyő. Egyszóval minden ami kell.
Wass Albertet féltenem kell, azóta hogy a rendszerváltások hajnalán újból megjelent , az amúgy is színes,hazai magyar irodalmi palettán. Őszintén szólva, hallani róla , mint egykori Helikon íróról, már hallottam azelőtt is, de először olvasni csak 1998-ban,halálának évében olvastam . Ugyanis, az év január 8-n ( W.A.születésnapja ), könyvbemutatója volt,egy jól megszervezett irodalmi est kapcsán. Az est házigazdája, mellesleg a helyszíni könyvszalon tulajdonosa, kihangosított telefonon hívta fel ; a maga és a jelenlévők nevében – és köszöntötte a születésnapja alkalmából, az akkor kilencven éves szerzőt. Ezt követően, illedelmesen meg is kérdezte az ünnepeltet, hogy mikor láthatjuk személyesen Magyarországon?
Wass Albert keserű hangon elpanaszolta: ő magyar állampolgárként kényszerült elhagyni, úgy a hazáját mint Európát ,és így is szeretné viszont látni .Ellenben, az akkor hatalmon lévő magyar kormány ( Kuncze Gábor belügyminiszter ),megtagadta számára a magyar útlevelet. Egy hónapra rá, miközben élvezettel csemegéztem a ;Kard és kasza; című remek történelmi regényét, eljutott hozzánk is a tragikus halálának, öngyilkosságának híre.
Sajnos, halála után, addig nem tapasztalt Wass Albert dömping kezdődött. Ahogy mondani szokták: ; még a vízcsapból is Wass Albert folyt. Vájt fülű irodalmárok véleménye szerint: e jelenség kissé devalválta életművét. Ehhez még egy lapáttal odarakott a napi politika is. Szélsőségesek , anélkül hogy alaposan elmélyültek volna a wassalberti életszemléletbe, a zászlajukra tűzték. Ugyanígy a másik oldal, vélhetően felületes ismeretekkel,pocskondiázni kezdte.
Minden tiszteletem a Tamás Gáspár Miklósé, hiszen ő is földim és látásból tegezzük is egymást ,de szerintem méltatlanul bélyegezte szórakoztató fasisztának. Aki ezen a véleményen van, annak szíves figyelmébe ajánlom Wass Albert egyik nagysikerű művét, aFuntuneli boszorkányt"( a román sajtó is méltatta.)
De akadt olyan önjelölt irodalomtudós is, (egy nem rég létesült kereskedelmi rádióadó zenei műsorvezetője), aki egyik esti műsorában Wass Albertet, Tamási Áron epigonnak titulálta. A műsort autóban ülve, vezetés közben hallgattam. Leparkoltam és írtam neki egy s.m.s.-t, amelyben kétségbe vontam, hogy a tisztelt műsorvezető akár egyetlen Wass Albert művet is olvasott. Javára írom, hogy a műsora vége felé szóban válaszolt nekem ( lóról támadod a gyalogost).Említette,hogy a nyáron Erdélyben barangolva barátaival, megálltak Farkaslakán is. Felháborodva tapasztalta, hogy a Szerváciuszék alkotta Tamási síremlék környékét ellepték a bazári holmiktól zsúfolt standok, amelyek között legfeljebb számos Wass Albert kiadvány, de egyetlen Tamási sem volt található.(Ez eddig stimmel! Legutoljára ott jártamkor én is a bazáron háborodtam fel.) Viszont a műsorvezető uram az éteren keresztül tudomásomra hozta, hogy azon az ominózus napon, egyik útitársa unszolására több Wass Albert művet megvásárolt, és amelyből "csak" hármat volt képes elolvasni. Ebből szűrte le a nyilvánosságra hozott megállapítását.
Pestiesen szólva : itt érzek egy kis vetítést. Jómagam is, több mint egy emberöltője,notórius olvasónak számitok,amolyan mindenevőnek.Többször megtörtént, hogy környezetem barátaim, ismerőseim – rajongtak egy-egy,addig számomra ismeretlen szerzőért. Így kíváncsian szereztem be az ajánlott írók műveit. Gyakran megtörtént, hogy amelyik nem tetszett sajnos nem tudtam végigolvasni. Jelenlegi könyvtáramban, bánatomra több tucat ilyen félig olvasott könyv található. Egy olyan szerzőtől, akitől három kötetet elolvasok,attól a negyediket ,sőt a többit is. (Hacsak nem egykötetes szerzőről van szó!)
Ahhoz meg nem kell irodalmárnak lenni, hogy a székelységet képviselő Tamási Áron ízes nyelvezetét, megkülönböztessük egy másik erdélyi tájegységről a mezőségről származó szintén ízes magyar mondatokkal bravúroskodó írótól. Távol áll tőlem hogy bárkit is ki oktassak. De a mindennapi életben, tapasztalataim szerint, az átlag anyaországi ember számára az erdélyi magyar, ha nem románnak akkor székelynek számít.( Ez még a jobbik eset!) Ezek után luxus lenne elvárni,hogy a mai Románia területén még hírmondónak maradt német kisebbséget ne csupán szászként rendezzük le. Mert tulajdonképpen Erdély , földrajzilag a Királyhágótól kezdődik és ott tényleg szászok élnek ( éltek! ), de a Bánátban és a Partiumban, svábok akárcsak az anyaországban. De az is bárkit megtéveszthet, hogy Wass Albert egyetlen Erdélyben található köztéri szobra, Székelyudvarhelyen egy kis szoborparkban, Csaba királyfi és több más erdélyi híresség társaságában, úgymond inkognitóban, Vándor székely hazatalál felirattal díszeleg. De Czege (románul Taga) , – Wass Albert szülőhelye
Erdélyben, a Mezőség névre hallgató tájegységben található.
De térjünk vissza az esti előadáshoz! Hál'Istennek az én félelmem és szkepszisem alaptalannak bizonyult. Akárcsak a Thália igazgatónőjének félelme, aki az előadást követő sajtótájékoztatóján bevallotta, hogy a stúdióját féltette Koltay Gábortól, mert az igazgatónő állítása szerint – a rendező – az általa rendezett műsorokban tüzeket rak,és lovakat vonultat fel. Fellélegezhetett. A lovak kimaradtak és tűz sem volt, csak az a bizonyos gyertya égett az íróasztalon. Rékasi Károly zsenialítását igazolta, hogy nemcsak az égő gyertyára vigyázott, de előadásával sikeresen felperzselte a lelkeket. Hirtelen, számomra, a tömény áhítattól – a szappanopera rosszfiújának alakja – elhalványult,és én virtuálisan menekültem együtt a szerzővel és az előadóval a tengeren túli dimenziókba.
Az előadás témája Wass Albert, Amerikából a feleségéhez és szerelmeihez írt leveleinek montázsára épült, kiegészítve az írótól származó idézetekkel és versekkel. A háttérvetítés ( bidermeier képkeretben ), fokozta a hatást,akár a zenei aláfestés ( Koltay Gergely érdeme).
Bp.2010.dec.20
8 hozzászólás
Aki egy művész munkáját a politikai, vallási, faji hovatartozásán keresztül szemléli, vagy ezek alapján választ, esetleg nem választ magának élményeket, az nagyon sok csodától, és művészileg gazdag üzenettől fossza meg önmagát. De szép rövid mondat lett!
🙂
Sosem értettem meg azt sem, hogy bármilyen művészetben tevékenykedő művészt miért a személyén keresztül ítélnek meg? Mi köze a létrehozott műnek mindehhez? Legyen az irodalom, festmény, zenemű, szobor, színházművészet. Maupassant fiatalon megzakkant, Paul Verlaine iszákos volt, Freddye Mercoury más, és sorolhatnám végtelenségig a rengeteg művészt. Most akkor felejtsük el, amit alkottak?
Köszönöm a cikkedet! megváltoztatta a véleményemet például Rékasi Károlyról is, nem csak Wass Albertról.
Köszi Artúr.Imádom ha találok valakit aki velem hasonlóan gondolkodik.A névsort magyarokkal is folytathatnánk.Cholnoky,Krúdy,Csáth Géza és uram bocsá' Ady.
No, igen. Szándékosan nem írtam magyar művészeket, pedig akad szép számmal. A bulvársajtónak köszönhetjük, hogy többet nyom a latba egy híresség, vagy művész magánélete, mint a létrehozott alkotás üzenete. Nagy kár.
Például, Latinovits Zoltán, Őze Lajos, nagy színészek voltak, és ma is elemi erővel hatnak ránk egy-egy filmen keresztül.
Kedves Z!
Hihetetlenül érdekes ami írtál. Köszönöm, hogy olyan adatokkal ismertettél meg, melyeket ezidáig nem ismertem. Valóban sokakat ismeretlenül ítélünk meg, vagy el, a médiában látottak, hallottak alapján. Mégis az a jó, ha erre időben, vagy akár későn is… de rádöbbenünk. Ilyenkor kellemesen csalódunk. Nagyon érkedes világba vittél írásoddal, igazán szerteágazó ismereted, és érzéseid alapján. Köszönöm, hogy belátást engedélyeztél nekem, s megismerhettem saját véleményedet az esemény kapcsán. Olyan volt, mintha belültem volna a fotelba, a kandallóban parázslott a tűz… és én csak hallgattam, ahogyan mesélsz. Igaz, nem a hétmérföldes kerekerdőről, de ez annál sokkal többet ért.:))
Köszönöm! Gratulálok! Élmény volt Nálad.
Szeretettel: pipacs 🙂
Ugyan „tömény áhitat” nem kerít hatalmába, ha Wass Albertet olvasok, de annál azért többre becsülöm, hogy ne tiltakozzam, ha olyan írásba botlom, mint a tiéd.
Már a címben is helyesírási hibát ejtesz, (áhítat helyesen) ami persze előfordulhat bármelyikünkkel, de többek között, a vesszőt követő szóköz hiány, ill. esetenként fölösleg, még negyvenszer fordul elő a munkádban.
Nem hagynám így, mert méltatlan hozzád is, Wass Alberthez is.
Kedves Z, és Artúr,
előrebocsátva, hogy nem akarok vitatkozni a lényegről, hadd kérdezzem meg, valóban azt hiszitek, hogy az alkotó teljesen el tud vonatkoztatni saját élményeitől, benyomásaitól, világnézetétől,stb.?
Wass Albertet mindaddig élvezettel olvastam, míg valamelyik könyvében helyeslőleg le nem festette, ahogy az erdélyi földbirtokosnő ostorral veri a tíz(?!) éves kis parasztfiút, mert szerinte rosszul végezte el a munkáját… Azóta nem olvasom a könyveit, írjanak róla bárhol bármit.
Az alkotó lényege átjön a műveiben, főleg, ha író, akinek mondanivalója van.
Kár!
Pedig szívesen vitáztam volna erről veled. Pont azért, mert ez nem személyeskedés volna, hanem számomra érdekes párbeszéd. Ugyanis, ha meg tud valaki győzni az igazáról, akkor feladom a korábbi álláspontomat. Illetve, magam számára is kiderülne egy ilyen vita alkalmával, mennyire tudom megvédeni a saját véleményemet.
Azt természetesen magam sem hiszem, hogy az alkotó nincs benne a művében, de a jelenlét minősége az, ami számít. Van, aki egy szép tájból tud csodálatos festményt festeni, és van, aki delíriumban ontja a szebbnél szebb szonetteket. Ez most sarkos példa, de hosszabb vélemény nyilvánításnál konkrét példákat is tudok hozni.
Kedves Zarzwieczky!
Wass Albertet lehet szeretni, vagy nem szeretni, ez beállítottság, és ízlés kérdése, de hogy dec. 12-én szerettem volna ottlenni a Tháliában az biztos, és ezt ennek az esszének köszönhetem.
Írásod értékes munka, gratulálok: Zagyvapart.