Uborkaszezon

Miért van az, hogy a tömegkommunikációs eszközök, különösen a tévé, arra késztetnek minket, hogy nyáron szellemi aktivitásunk teljesen a nullára csökkenjen? Az iskola végeztével tanárok és diákok egyaránt örülnek annak, hogy a hétköznapok taposómalmából kiszakadva egyéb teendőikkel foglalkozhatnak. Bár idén az időjárás nem túl kegyes hozzánk, néha mégis előbújik a felhők mögül a nap, hogy szabadidőnket a természet lágy ölén tölthessük. Amennyiben pénztárcánk megengedi, tárt karokkal várnak a strandok, élményfürdők. Ha nem is mindennap, de egyszer legalább szerét kell ejtenünk a sodrómedencében való forgás vagy az óriáscsúszda varázsának. Csak egy megfelelő túracipő kell hozzá, és máris nyakunkba vehetjük a környező hegyeket-völgyeket, felfedezhetjük lakóhelyünk szépségeit. Az ultraviola-sugárzás ellenére jólesik a bőrünket simogató napfény lágy melege. Napozási szenvedélyünket sem kell feltétlenül a sutba dobnunk, módjával élhetünk vele a kora délelőtti illetve az esti órákban, napozókrémek védelmében.

De mit csináljunk, amikor éppen esik, és mikor máskor lennénk szabadságon, mint a legeslegnagyobb felhőszakadás kellős közepén. Lázasan lapozzuk a programfüzetet, hátha rábukkanunk valami olyan beltéri rendezvényre, ami a mi érdeklődésünket is felkelti. Már a füzet végénél járunk, de nem találtunk semmi olyat, amiért előkotornánk szekrényünkből az esőkabátot. A klubok, szakkörök nyári szünetet tartanak, az ideiglenes kiállításokat is bezárták. Sebaj, nyugtatgatjuk magunkat, ott a tévé. Szerencsére olyan csomagra fizettünk elő, ahol negyven csatorna közül válogathatunk. Kezünkbe vesszük a távirányítót, és indulhat a szörfözés. Nézzük… Átpörgettünk már legalább tíz adót, de vagy csontig lerágott régi műsorokat ismételnek, vagy megfigyelhetjük, amint éppen a legújabb, legtökéletesebb, minden betegséget gyógyító masszázsgépet próbálják ránk sózni borsos áron. Az esőcseppek fáradhatatlanul kopognak ablakunkon, tehát nem adhatjuk fel, elszántan kapcsolgatunk tovább. Miután húsz percen keresztül próbáljuk egy kereskedelmi csatorna telefonálós rejtvényét megfejteni, de a legnagyobb jóindulattal sem jövünk rá, hogy az egymás mellé helyezett ákombákomok mit is jelentenek, néhány ismeretterjesztő műsorral kísérletezünk, hiszen azokból még akár tanulhatunk is. Az elsőtől már rögtön az elején elmegy a kedvünk, nem óhajtjuk végignézni, amint dühödt hiénák darabokra marcangolnak egy ártatlan kérődzőt. A következőn szőke lányok mutatják be tetoválásaikat. A harmadikon bevezetnek minket egy idősödő férfi tíz évvel fiatalabbá válásának rejtelmeibe.

Szerencsére így is hasznosan tölthetjük a szobába szorult perceket, hiszen itt van legjobb társunk és barátunk, a könyv. Lázasan kutatunk könyvespolcunkon, mire rájövünk, szinte valamennyit elolvastuk már. Amit pedig nem, ahhoz most sincs kedvünk. Gyorsan átfutjuk a könyvtárból kölcsönzöttek címlapját is, de már az elmúlt héten végeztünk velük, csupán nem tudtuk újakra cserélni, mert a könyvtár karbantartás miatt néhány hétig zárva tart. Észreveszünk néhány mostanában vásárolt folyóiratot az újságtartóban heverni, gondoljuk, ennél ragyogóbb alkalmat nem is lehetne találni, hogy átlapozzuk. Pár oldal után azonban elkeseredve tesszük le. Megölte, kirabolták, felrobbantották, megcsalta, félrekezelték, húsz kilót fogyott, olvassuk a főhírekben.

Persze még ott a számítógép, de megfogadtuk, hogy nem ülünk előtte egész nap, házastársunk már így is függőséggel vádol. Vagyis mégis be kellene kapcsolni? Kezünk tétován nyúl a kapcsológomb felé, amikor a hirtelen beállt csendre leszünk figyelmesek. Örömmel állapítjuk meg, hogy már nem esik. Hamarosan feltűnik az első halvány napsugár. Gyorsan utcai cipőt fel, és irány a közeli park, hogy egyetlen perc se vesszen kárba.