Vidám vásár

Óriási a hangzavar a piacon. Zene, tolongás mindenütt. Azárusok harsányan kínálgatják a portékáikat, a vásárlókmérlegelnek, nézegetnek, hol mi azolcsóbb? Hol mit érdemes megvenni?
A hangulat karácsonyi, ünnepélyes. Bár az árak is azok lennének. A nagy kavalkádban feltűnik egy árus. A polcán mindenféle elektronikus mütyürök és csodajátékok kínálgatják önmagukat szinte támadva a vevők,,bukszáját". Az előtérben egy csodaszép zsebrádió függ.
Megáll a pult előtt egy fiatal hölgy és rábök a csillogó-villogó csomgaolású zsebrádióra és tömören kérdez az árra:

– Mennyi?
– 1300 – volt a hasonlóan tömör felelet.
– Ezerért nem lehetne? – replikázott a vevő.
– Ezeregyszáz – volt a tömör válasz.
– Nem kell. Sok. – vonta el a száját csalódottan a vevő.

Az árus látva, hogy a hölgy úgy helyezkedett el, hogy a többi vevő a pultjához csak nehezen fért hozzá, némiképpen ,,engedékenyebb" volt az ár vonatkozásában.

– No, ezerért viheti – volt a tömör, lényegre törő és ügylezáró válasza a boltosnak.
Ezzel az üzlet megköttetett és a vevő boldogabban tette el a rádióját abban a hitben, hogy jó vásárt csinált. Spórolt háromszáz forintot. Hitében csak akkor rendült meg, amikor a vásárlás végén autóbuszra várakozás közben a megálló melletti híradástechnikai üzlet kirakatában szemlélődve meglepetten vette észre, hogy a kirakatban pont ugyanolyan kisrádió van, mint amelyet Ő az imént vásárolt, de itt az ár potom 800 forint volt és garanciával együtt! Egy darabig töprengett, hogy most mit tegyen, majd legyintett egyet, amolyan minden mindegy-félét, majd felszállt a közben megérkezett buszra és hazaindult a karácsonyi vásár után egy icipici keserű ,,ízzel" a szájában. Valószínűleg megtanulta, hogy ha alkudunk, ha a piacra kimegyünk egy olcsó vásárlás megnyugtató reményében, minden esetre nem árt ismerni a napiátlagárakat is! Talán így kevesebb csalódás éri az embert!