Gondolkodnom kellett, hogyan válaszoljak a cikkre. Illendőnek tartom ugyanis, hogy a kérdésekre feleljek, s a véleményemet is elmondjam a felvetett témákra. Ez pedig nem fér el az írások értékelésére kapott kis kockában, ezért én is ezt az utat választottam.
Köszönöm a megtisztelő figyelmedet, nekem már az felér egy díjjal, amit leírtál.
Hogy mivel foglalkozom? Nyugdíjas tisztviselőként államigazgatás területén dolgoztam; életemben mindig az írás állt első helyen. Apám és három fiútestvérem mellett egyedül én nem választottam pedagógusi pályát. Mégsem arra a pályára késztettek a körülmények, mint amit fiatalként megálmodtam, a háború döntött a sorsomról. Művészeti vonalon képzeltem el az életemet – a rajz és festészet érdekelt.
Most, nyugdíjasként szentelhetem az időmet teljesen az írásra.
Egyetértek azzal, hogy nem elég tanulni, hogy megértsük a magyar helyesírás bonyodalmait, hanem a génjeikkel kapjuk örökül erre a tehetséget. Ezért vallom, és édesapámnak köszönhetem mindazt, amit elértem, mivel az általános iskolában ő tanított, és máig agyamban rögzülnek azok a mondatok, amit tőle hallottam. Azt vallotta: úgy kell leírni a szavakat, ahogyan beszélünk (helyesen és helyesen hangsúlyozva)!
Nos, ma már ez sem érvényes, mivel kevesen vannak, akik valóban úgy ejtik ki a szavakat, ahogyan kellene, s talán azt sem tudják, mi az, hangsúlyozni! De én abból élek mai napig, amit kisiskolás koromban tanultam. Nekem azért nem okoznak gondot a j és a ly-betűk használata sem, míg mások képtelenek megjegyezni. Falun talán most is másként ejtik ki, a gólya szót, mivel az ly-nek külön hangzása van!
Kétségbe ejtő, hogy sok diplomás sem tud úgy beszélni, ahogyan kellene. Régi tanítók a tanítóképzőben megismerték, hogyan kell előadni, tudtak hangsúlyozni, s ezt tovább tudták adni az egy-tanerős iskolák tanítói is. A magyar nyelv tanítására sokkal több időt fordítottak, mint mostanában, a hangsúly fontosságáról sem feledkeztek meg.
Képtelenség, ami elhangzik – egyre fokozottabb nértékben – a rádióban és a tv-ben. Konyhában, főzés közben szeretem hallgatni a rádió műsorát. Most? Legtöbbször kikapcsolom még azt a műsort is, ami igazán érdekelne, mert úgy hadarnak a megszólalók, amit képtelenség követni! De ha csak egy ember művelné, hagyján, de amikor hárman hadarnak (sokszor 4-5 mondat közben meg sem állnak), az már kész kabaré! Engem annyira zavar, inkább kikapcsolom a készüléket. De a hadarás mellett sokan énekelve beszélnek, mivel a mondat végén nem leviszik, hanem fölemelik a hangjukat.
Nincs senki, aki figyelmeztetné az illetékeseket, milyen bosszantó, és mennyire lerombolja a tekintélyüket?!
Még valamit megemlítek, az írást. Szerencsémre, a középiskola első négy osztályát polgári leányiskolában végeztem, onnan folytattam tanulmányaimat közgazdasági területen, de még a polgáriban, nem kötelező tantárgyként tanulhattuk a gépírást, és azt is osztályozták.
A gyorsírás első, „fogalmazási” részét pedig magánszorgalomból tanultam meg, mivel hozzájutottam egy könyvhöz. Ezért a középiskolában (ahol már kötelező tantárgy volt mindkettő), nekem egyik sem jelentett gondot. Egyébként Marosvásárhelyen, olyan középiskolába jártam, ahol a máshol is kötelező humán tárgyakon fölül, az említett két tárgy mellett tanítottak: jogot, alkotmánytant, könyvvitelt, és remek, jó tanárok oktattak (és neveltek) bennünket.
Nos, én „vakon” gépelek, s mivel a számítógép billentyűi érzékenyebbek, mint az írógépeké volt, én nem nyomom a billentyűket, s gyakran kimarad egy-egy betű. Ezért aztán a munkát mindig át kell olvasnom, hogy ne maradjon benne elütés vagy hiba.
A honlapunkon is tapasztalom: akik nagyon szabályos és szép verset vagy novellát írnak, nem fordítanak gondot arra, hogy a munka leírása lehetőleg hibamentes legyen. Az pedig nagyon zavaró, és lerombolja a jó alkotást is, ha nem ismerik a gépírás szabályait. Például az írásjelek után nem nyomják le a szóköz billentyűt, nem tudják, mi a különbség a kötőjel és gondolatjel között, hármas pont helyett kettőt, vagy sokat ütnek le. Pedig biztosan olvasnak nyomtatott könyvet, amiből megfigyelés után is elsajátíthatnák ezt a „tudományt”.
Nem csak az SMS, hanem a tv, rádió és az Internet is rossz hatással van – nem csak a fiatal, növekvő nemzedékre, de – sok felnőttre is. Ha betekintünk honlapunkon a Fórum egyes részére, ott is hanyag fogalmazással találkozunk, amit gyakran meg sem lehet érteni. Például hatos (mondaton belül vagy regényben) helyett a 6-os számot írnak, a hogy helyett h, vagy tkp (tulajdonképpen), vagy sztem (szerintem helyett), de nem sorolom.
S nem értik, miért hívják fel figyelmüket a hibára. Pedig ha tudnák, hogy egy kiadandó könyvnél mit számít, hogyan adják le a „kéziratot”, még ha azt e-mailben is küldik el. Egy hivatásos lektornak szép összeget kell fizetni azért, mert a kötet minden betűjét és a szóközöket is javítania kell.
Szerintem a magyar nyelv oktatása nem csupán középiskolai, hanem általános iskolai feladat lenne, most is több olyan tantárgy oktatása helyett, amire az életben soha többé szüksége nem lesz senkinek, vagy legalább is, nem a nagyobb tömegnek.
Sajnos, sokan lezseren fogják fel a hibákat, azt hiszik, mindaz semmiség, amivel nem kellene foglalkozni. Pedig aki tagként belép egy íróklubba, csak az vezérelheti, hogy író- vagy kötőként ő is továbbadja majd olvasóinak a szép magyar nyelven megírt alkotásait. S ehhez a legfontosabb szempont, hogy hibátlanul és jól tudjon magyarul…
17 hozzászólás
Kedves Kata!
Teljesen osztom véleményedet…
Az íróknak, költőknek kellene példát mutatni a helyesírásban.
Persze van olyan, hogy elüt valamit az ember,
s csak mások figyelmeztetésére veszi észre.
De legalább súlyos hibákkal ne tegye fel olvasásra,
nézesse át, ha nem megy neki a helyesírás.
Ezért becsülöm a külföldön élőket, hogy igyekeznek hibátlanul írni.
Sok itt élő tanulhatna tőlük.
Üdv: fátyolfelhő
Kedves Fátyolfelhő!
Örülök, ha egyezik a véleményem. Nem arról van szó, hogy meg kell kövezni, ha valaki elvét egy-egy betűt. Az is igaz, ha másvalaki szövegét olvasom, sokkal könnyebben észreveszem benne a hibát, mint a sajátomban, mivel azt már ismerem és szemem átsiklik fölötte. Tehát inkább arra kell ügylni, hogy ordító helyesírási hibák ne maradjanak benne. S valóban többször is át kell nézni, s ha bizonytalan lennék, ott van a szótár, vagy a Google-kereső, vagy a barátom, vagy lányom, aki átnézi és észreveszi a hibákat. Fontos, hogy igényesek legyünk, a kortárs irodalmat alkotóknak. Mit szólnak majd utódaink: Nnem tudtunk magyarul, nem ismertük nyelvünk sajátosságait?
S ha a hibáka felhívja a figyelmünket, azért nem kell megsértődni, s nem szabad egy legyintéssel elintézni, hogy az semmiség.
Köszönöm, hogy meglátogattál.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata! Lehet, hogy furának fogod tartani, tőlem, örökös "lázadótól", de osztom a véleményedet. Van a TV-ben egy sport-riporter, a hideg kiráz, ha hallom. Ilyeneket mond: "Igen, nagyszerű! Ez így már sokkal másabb!" Meg: "Nem értem, nem értem. Nem-e lehetne-e azt a labdát átütni a hálón?!" "Rá kellene koncentrálnia jobban" De írott szövegben is találunk bőven szörnyűségeket. Én általában viccel ütöm el a nyelvtani, helyesírási szabályok kérdését. Nincs igazam. Legalább az figyeljen oda ezekre a dolgokra, aki maga is írással foglalkozik. A dolog másik oldala a nyelv állndó változása. El kell fogadnunk, akár egyet értünk vele, akár nem. Olyan, mint a folyó. A széle hoz hordalékot, de középen tisztán hö,pölyög a hullám (folytatom)
Kedves Bödön!
Örömmel olvastam az észrevételeidet. Azt szűrtem le belőle, hogy van mit javítani a helyzeten. Abban igazad van, s én sem vagyok maradi – korom ellenére – hogy a nyelvünk folyton változik. Igen, azt is figyelembe kell venni. De nézz be a Fórumba, egyesek milyen nyelvújítóként lépnek föl… Ennél is van egy bizonyos mérték. Egy-egy szó meghonosodik nyelvünkben, utána már természetes módon befogadjuk.
Másik a szóvirág: azt sem szabad túlzásba vinni. Ismerek egy ún. szépirodalmat, ami nem azt jelenti, hogy valaki regényben-novellában csupa elcsépelt szóvirágot alkalmazzon (ami versben még elmegy). Valaki éppen azzal fordult hozzám (inkább versköltő), nézzem át a föltett prózáját, és őszintén mondjam el a véleményemet. Nos, gyönyörű volt… de nem igazi próza, tele olyan kifejezéssel, amit nem használunk a mindennapi nyelvben.
Éppen tegnap írtam (belső postán) valakinek ehhez hasonló véleményt, hogy ne érezze magát sértve nyilvánosság előtt.
Köszönöm a látogatást.
Kata
Viszont…viszont…legalább ekkora elánnal kellene foglalkozni azzal a jelenséggel is, hogy egyesek írásai (nem csak a Napvilág oldalán), – tele vannak szörnyűbbnél szörnyűbb közhelyekkel, szóvirágokkal elcsépelt kifejezésekkel. Kevés olyan krikával találkozunk, ami ezt tenné szóvaá. Pedig egy-egy lapos közhely legalább annyira nyelv-romboló, mintha valaki pontos j-vel írná a folyót, vagy elipszilonnal a vasalót (Bocs ez itt vicc volt) Nem mondom, hogy a cenzúra eszközével kellene fellépni…nem is lehet, mert ki mondja meg egy amatőr irásnál, hol van az a bizonyos határ? De szólni kéne, ha műhelynek tekintjük ezt a kis közösséget, s nem agyonhallgatni! Szeretettel és tisztelettel: én
Kedves Kata! Én "szóvirág" alatt az olyan kifejezésket, "költői" képeket stb értem, amelyek zagyvák, felületesek, finomkodók, semmit-mondóak. S szerintem ez a költészetbe se fér bel. Sőt! Oda egyáltalán nem. Ott a képi megjelenítés kérdése a legfontosabb elem (a zenei hangzás mellett) Sok "kollegánk" tévúton jár, amikor "szépet" akar írni. "Szépet" írni nagyon veszélyes! Tévútra léphet így az alkotó. A tévút az, hogy írt valamit, és mégse írt semmit.Mi a szép? Szép az, ami igaz! -még ha adott estben ez a "szép" történetesen "csúnya" is. Ismered a vonatkozó A: J. verset. De alapjában véve egy malomban őrölünk mi ketten Üdvözlettel -én
Nem baj, ha nem férünk bele egy kis kockába!
Én azt hiszem, egy malomban őrlünk, legfeljebb én más kifjezéssel mondtam el ugyanazt, amire Te is gondolsz. Nem is olyan régen, több olyan agyoncicomázott (ja, megvan az igazi szó: "édességtől csöpögő") szóval teleszórt verset olvastam. S azt hiszem, az illető úgy gondolta, hogy csodás művet alkotott. Mint mondom, én is a szépiodalomnak vagyok a híve. Ez alatt nem csupa gyönyörű-szóvirágot értek, hanem azt, amiben nincsenek illetlen szavak. (Talán egy alkalommal – jóval korábban ilyen miatt megjegyzést is tettem az általad írt, – mégis elismert íráshoz.) Azt írod, szép az, ami igaz. Ez is ráillik, de valaha úgy tanultam, hogy szép az, ami érdek nélkül tetszik! – Ha szépet akarunk írni, akkor is vegyünk példát és írjunk le egy természeti jelenséget, egy tájat, ami tetszik nekünk, s ne keresgéljünk olyan elvont szavakat, ami nem fedi a valóságot.
Én is folytatom.
Bocs Kata, már biztos unsz engem, -de szeretnék még valamit mondani. Olyan kevesen olvasnak mostanában. A szemlélet átalakult. (Hogy ez jó-e vagy rossz, abba most ne menjünk bele) Ahhoz, hogy az emberek visszatérjenek a könyv mellé, ütős, jó stílusban megírt, érdekes témákkal előrukkoló írások, könyvek kellenek. Nekünk is van felelősségünk ebben, akik egy "amatőr" oldalon gyakorolgatunk. Ezért lenne fontos az igazi, lényeget érintő krika. Aki ezt nem meri vállalni, ne vállalja. Én úgy gondolom mindenki számára hasznos lenne. ha az olvasók is írhatnának észrevételeket, -de lehet, hogy ez technikailag megoldhatatlan. Még egyszer: -én
A kocka végéről kezdem. Megoldhatatlan ezen az oldalon, hogy a saját köteteinket közreadva elvárjuk arra a kritiká. Megmondom, miért: én például az itt használt betűkkel – még nagyítva sem, ill. csak a szememet erőltetve tudok – elolvasni egynél több oldalt (operációk miatt). Viszont ha éjfélig vagy tovább is a sz.gép mellett ülök, s utána teszem el magam másnapra, akkor is, legalább még fél órát olvasok a megkezdett regényből. Ez nekem olyan, mint gyakran tisztálkodni, vagy naponta kell ebédelni.
S tudod, mi az érdekes? Itt, is sokszínű a paletta, a honlapunkon. De mondhatom, kimondottan élvezem azt, hogy lehetőleg minden nap, minden föltett anyagot (kivéve a nagyon hosszúakat) elolvassam. Nagyon érdekes a sokféle stílus, akár tetszik, akár nem tetszik nekem. S nagyon sok újonnan belépő van, akik – hála Istennek – meglepően jól, élvezetesen írnak. – A kritikáról már nem írok, mert a szerkesztők még lelőnek a terjedelem miatt.
Kedves Kata!
Nagyon jónak találom a cikkedet. Szerintem sem lehet elégszer felhívni a figyelmet rá, mennyire fontos a forma a tartalom mellett. Mert hiába nagyszerű egy írás – legyen az vers vagy próza -, ha hemzseg a helyesírási hibáktól, és nincsenek a megfelelő helyen a megfelelő szóközök, és mindaz, amit cikkedben felsoroltál.
Magam még a megfelelő tagolást is fontosnak tartom, mert kiábrándító az olyan írást olvasni, ahol nincsenek bekezdések, ahol minden egy hatalmas tömbben áll.
Üdv: Ildikó
Kedves Ildikó!
Örülök, ha valaki akad és fontos tartja a felsoroltakat, mivel már nem egyszer tapasztaltam, hogy csupán valóban külsőségnek, fölösleges akadékoskodásnak tartják – sokan – ha valaki ilyenekre felhívja a figyelmét. Azonan örömömre szolgál, hogy az ellenkezőjét is tpasztalni lehet, akik írásaikra igényesek minden tekintetben.
Köszönöm, hogy elmondtad a véleményemet és olvastad a cikkemet.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Teljes mértékben osztom véleményed!
Szerintem is az írás helyes használatára több gondot kellene fordítani. A mai követelmények az elméletre nagyobb hangsúlyt fektetnek, mint a gyakorlatra. Szerintem elsősorban a pedagógusok feladata, hogy megtanítsák a jövendő nemzedéket helyesen írni. (Mindenkit képességeihez mérten a lehető legjobban.) Azért merem ezt kijelenteni, mert én is pedagógus vagyok.
Örülök, hogy elolvastam a cikked! Köszönöm.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Örülök a véleményednek, azért különösen, hogy mint oktatással foglalkozó szakember szólsz hozzá. Sajnos, nagyon sokan felületesen kezelik ezt a kérdést, pedig sokkal többet kellene vele foglalkozni – ahogy említetted – főleg az iskolában, a következő nemzedék érdekében. Ugyanis jelenleg elég siralmas a helyzet ezen a téren.
Nem csak az írás, hanem a beszéd is.
Ma is kikapcsolatm a délelőtti rádió-adást, mivel egy nő és egy férfi vezeti ezeket a műsorokat, s mindketten, különösen a férfi annyira hadar, hogy én hiába figyelek rá, egyszerűen nem lehet megérteni.
De azt sem, ilyen állásra miért alkalmaznak olyan embert, aki nem tud rendesen beszélni magyarul…
Köszönöm a véleményedet, az értékelést, és azt, hogy nálam jártál. Máskor is látogassál el hozzám!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata! Sok dologban értek veled egyet. Az utolsó előtti bekezdésedhez szólnék csak. "A magyar nyelv oktatása nem csupán középiskolai, hanem általános iskolai feladat lenne…." Elsősorban általános iskolai feladat lenne. De. Hallottál a "nem szakrendszerű oktatás"-ról? Az oktatás gyilkosa. Alsóban nem szabad osztályozni, buktatni. Az írni, olvasni alig tudó, a szöveget nem értő ötödikeseket heti 2 órában (a rendelkezésre álló 4-ből!!!) kell felzárkóztatnia szerencsétlen tanárnak. És még az ötödikes anyagot is meg kellene tanítani! Ebben a tanévben már a hatodikba is kötelező ez a nagyszerű találmány. Ehhez, mit szólsz? Üdv.-matyi
Kedves Matyi!
Annyira nem állok közel az oktatáshoz, én csupán az "eredményről" értesülök, ami viszont nagyon szomorú. Ennek oka abban lehet, hogy állandóan változtatnak a jól bevált rendszereken is. De annyi biztos, hogy a nagyon régebbi időkben a gyerekek az alaptantárgyakból – köztük az írás-olvasás, számtani alapismeretek, történelem, földrajz, stb. sokkal többet megtanultak a korabeli elemi iskolában is, mint most, talán a középiskolákban. Kivételek természetesen mindig voltak, vannak és lesznek is. De az nem az átlag. Ami most van, hogy az emberek nagy többsége már magyarul – szépen-tisztán – még beszélni sem tud, az viszont nagyon szomorú. Biztosan a nálam sokkal jobban hozzáértők is gondolkodnak a javításon, abban legalább is én, reménykedem. Mivel van min javítani – bőven. Ilyen röviden ezeket természetesen nem lehet kifejteni.
Mindenképpen köszönöm, hogy időt szakítottál arra, hogy elolvasd az írásomat, és véleményedet is kifejtetted e rövid határokon belül.
Üdv. Kata
Ja, kedves Kata, én is gyakran elütöm a betűket, de aztán már rá is klikkelek, hogy mehet, későn látom hogy javítani kellett volna, szerintem ez vérmérséklet kérdése is, az írás kell valamit megmutasson aból aki írta azt, nos ez itt ilyen, én mindig sietek mert rengeteg a dolgom, hát ez meg is látszik, na de kérlek azt sem lehet hogy semmi ne árulkodjon rólunk,mindent szépen elsímítva tenni, nem mndenkinek van képessége ere, Űdv Miki.
Bocs' hogy csak most válaszolok, nem figyeltem eléggé a válaszokra. Az elütés csak bocsánatos bűn, amiért az Isten is megbocsát. Én sokat írok, átnézem az anyagot, mielőtt fölteszem, mégis előfordul, hogy marad benne, pedig nagyon szeretem a hibátlan írást. Nem az elütésről van szó, hanem alapvető helyesírási hibákról.
Aki írással foglalkozik, és az irodalmi papjaiként szeretnénk – szerepelni, – nekünk jobban kell vigyáznunk a hibátlan alkotásokra. Te is látod, néhányan ezen az oldalon is micsoda förmedvényeket raknak föl. Nos, őket kellene fölrázni. Tudom, nem leszek népszerű, de olyan anyagnál felhívom a hibákra a figyelmet, s arra, hogy olvassa át az anyagot, mielőtt föltenné. Ugyanis a gép is jelzi a hibákat, ha nem is vesz észre mindent.
Óvnunk kellene – ahogyan én mondom – az édes anyanyelvünket!
Köszönöm a látogatást és értékelést!