Szép nyári délután volt. A hőségből kifolyólag csak későn, indultunk el szokásos bringás ka-landozásunkra a családdal. Bejártuk a Naplás-tó környékét és a Szilas-patak partjának helyenként méteres gazokkal szegélyezett medencéjét.
A környék kullancsainak vágyakozó pillantásainak össztüzében haladtunk a Naplás-tó gátja felé, amit még gyermekként láttam, amikor építettek. A gáton szemlélődve, a fiamnak mindig nagy élmény a pecások figyelése. Kíváncsi pillantásai minden részletet kifürkésznek.
Amikor már beleun a gyerek a kapásjelzők, úszók, és haltartó szákok világába általában továbbindulunk a tóparti erdő világát tanulmányozni.
Ezen a napon azonban más volt a helyzet.
-Apa siessünk haza, szeretném látni a tűzijátékot- nézett rám vágyakozó tekintettel.
Kedvenc utunkon el is indultunk. Nyolc óra már bőven elmúlt, amikor elértünk egy olyan helyre, ahonnan az egész várost lehet látni. Foghíjas, bekerítetlen telek lévén letelepedtünk, abban a reményben, hogy innen majd remekül fogunk látni mindent. Innivalókat elővettük, takarók ugye leterítve, és beszélgettünk, várva a produkciót. Egy véletlen pillantás a látóhatár-ra azonban azt mondatta velem, hogy az egész nem ér annyit, hogy elázzunk. Az égbolt a sö-tétedés ellenére is fenyegetően fekete volt. Néhány perc alatt összeszedelődzködtünk, és ha-zagurultunk. Talán tíz perccel értünk haza hamarabb, mint ahogy a vihar lecsapott. Dicsértem az eszem, hogy józanul fel tudtam mérni a helyzetet, és jó döntést hoztam.
5 hozzászólás
Ah, én de ott lettem volna… 🙁 És pont idén csak 20 kilométerről néztem azokat a szép nagy viharfelhőket… :S (Megjegyzem, már minimum fél órával a vihar előtt…)
Most, hogy eépévastam rövid cikkedet, azon tanakodom magamban: és mások miért nem látták, miért nem vették észre a gyülekező fellegeket…?
Azt én sem tudom, hogy mások miért nem vették észre a közeledő vihart. Talán jobban érdekelte őket a tüzijáték, nem foglalkoztak az időjárással, annál is inkább, mert az időjárás-jelentés nem közölte a vihar nagyságát. A felelősök keresése megtörtént, csak azt nem tudom, hogy a tényleges felelősök lettek-e felelősségre vonva. Nagyon sajnálom azokat, akik nem tudtak elmenekülni…
Nekem az a véleményem, hogy nincs megoldása ennek az egész ünnepi tragédiának. Miért is mondom ezt.Vegyük gondolkozzunk csak objektívan.
Lefújják az egész parádét, a vihar nem jön, mit csinál a T Média… gyakorlatilag ugyan azt mint amit így tett, csak más megfogalmazásban.
Én (ezért vállalom a kövezést) azt gondolom, hogy az emberek felelőtlenek. Nem látnak, nem hallanak. Ők akkor is megmutatják, hogy kimennek megnézni, mert velük nem történhet baj. Ám, ha megtörténik a baj akkor az ő hangjuk a legnagyobb! Ne értse félre senki, én nagyon sajnálom az áldozatokat, de…
Egyébként mondja már meg nekem valaki, hogy egy verőfényes nyári napon ki néz tévét, s ki hallgat figyelmesen rádiót? Lehet, hogy szól valamelyik a háttérben, de közben iszogatják a söröcskét, beszélgetnek, sétálnak, kirándulnak.
Szia!
Természetesen mindezért csak a meteorológus a hibás!
Üdv.