Vonat

A vonat is egy közlekedési eszköz, akárcsak a többi. De mégis teljesen más. A problémák már a vasútállomásnál elkezdődnek. Siet az ember, hogy elérje a vonatát erre mikor már alig kap levegőt, feltekint és a magasból gúnyosan mosolyog rá a felirat: „Késik: 30 perc”. Már itt meggondolja magát, hogy jobb lett volna inkább talán mégiscsak busszal menni Sepsiszentgyörgybe. De még mindig nem tört meg teljesen. Kellemes ácsorgással eltelik a fél óra, bemondják a vonatot, mindenki kimegy a peronra. Ekkor jön a második csapás: annyian vannak, hogy ha körülnézünk jóformán csak a saját orrunk hegyét látjuk. Na se baj gondolná a még mindig reménykedő ember, úgyis üres lesz a vonat. Nem meglepően a vonat zsúfolásig tele van, az utasok így is egymás hegyén-hátán vannak. Hősünk nagy nehezen felküszködni magát. Úgy utaznak a vonaton, mint a marhák akiket a vágóhídra visznek. Az állomások sorra haladnak el, egyik ember száll le a másik után, lassan kiürül a vonat. Hátra van a leszállás. Ez egy igen bonyolult művelet. Megfogjuk a kilincsnek kinéző vasdarabot, majd elfordítjuk balra és mindeközben erőnek erejével nyomjuk a nagyobbik vasdarabot, amit ajtónak neveznek. Ha mindez nem sikerül bajban vagyunk, mert megeshet, hogy a vonat elindul még mielőtt leszállnánk. Sikeres külső és belső segítség igénybevétele után végre megszabadulunk a vasút rémétől. Örülünk, hogy nem préselődtünk össze és oda érkeztünk, ahová akartunk.
És még egy jó tanács: intercity megnevezésű vonaton nagyon vigyázzunk a vagonok közt lévő ajtókkal, mert azok olyan fajták, amik nagyon szeretnek belecsípni az utas orrába. Velem már megtörtént…