Browsing: költemény
Mintha merő hamisítványok vennék körbe az önmagával is régóta megalkudott Embert.
Embert-vigyázó, csillag-tiszta láng miért csak másoknak ígérget konok, fafejű Reményt?! Te mondd…
Az Élet útjának mondjuk a felén – észre se vesszük -, önvallatón, akár egy esküdtszék előtt…
Csörömpölnek koponyám hegyén a XXI. század modern képződményei: Glamour, Fasion Week…
Sokszor érzem: aligha akad számomra hely. Cinikus Senkik borsója csörögve koppan…
Bármeddig is tartson a nagy ismeretlen végességre szabatott út az Ember Lelke egyszerre…
A Lét dadog, akár a pár hónapos sírva rimánkodó csecsemő, akit meg kellene még…
A zsigeri, tartósnak becézhető fáradtság előbb benső, nyughatatlan Lelkemre települ…
Miközben megvizsgálod s gondosan mérlegre teszed a lélek dolgait. Oly tiszta…
A visszavert Fény tartós korszaka -lám csak! Ránk köszöntötte csóváit. Pálton, Arisztotelész…