Browsing: elmélkedés
Pocsolyában a lámpafény. Kabátom alatt az este. Bennem matat kósza remény, nem tudom…
A folyóparton álltam, s láttam, Hogy a jég alatt Halvány fény haladt. Utánaugrottam…
Lelkem hömpölygő képzetekkel tele mint gubancos gyapjúgombolyt húznám, s szépen…
arcvonások mind elfogynak koponya üregben a szem csont kezek semmit markolnak…
Gyermekkoromban négy évszak volt. Télen esett a hó, sokat szánkóztunk. Tavasszal beolvadt…
Itt állok a Mátra ormán, előttem hever a világ… Mint égen végtelen csillag, földön annyi…
Már nyitnikék mondják tavasszal a széncinkék, és hogy jöjjön az élet, a remény, nyitni kék. Nyitni végre, s kezet nyújtani…
Micsoda kiváltság jó természetet kapni, lubickolni az emberek szeretetében, ráérezni arra…
Az időben a szó vagyok, miként a hajnali csendben, mi elmúlt roskadt remények hallgatásain…
Távolban megcsillan majd valami, lehet hogy kincs, vagy egy távcső üvege, závárzat kattanást…