Browsing: elmélkedés
Ma merre vagytok angyalok? A lelkemet rideg fagyok melengetik, de hát minek, ha reggel úgyis eltemet a roppanó magány köde,…
csendesen kérdezem, rég találkoztunk, hogy vagy kedvesem, hogy telnek magányos napjaid…
Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét….
Elszaladtak az éveim, de legalább egy évig velem voltak, sajnos eddig már több „barátom”…
seprik a járdát mintha kaszálnák a füvet szobában nyári illat járkál most szeretnek egy szüzet…
fent kóvályognak a varjak közeleg a hideg kemény karmok marnak jegesednek…
Zöld fűben lassan gázolok, szöcskék ugrálnak szerte szét. Gondjaimmal magam vagyok, a mező nem mesél mesét. Nem old meg semmit,…
Ívek, dombok, illat, érintés. Halkan suttogott izzó szavak. Emlékből szomorú ébredés.
E csendes óra átölelte lelkem, behúzta révedőn a kozmoszába, de szólni én miatta mégse mertem, befogta szám határtalan varázsa. Repült…
Vadvirágok nyílnak – nyílnak mindenütt. Öblös agyagkondér alatt sistereg A tűz: az Élet vize forr…