Browsing: elmélkedés
A tél után a lélek szabadnak érzi önmagát, a bú az ördögé lett, nem űzi gondja már tovább.
miért változik meg földi porhüvelyünk miért ráncosodik romlik omlik kopik hiszen úgy élne…
Bizony alkonyodik immár az Ember feje fölött az ég. Terhesen vérző alkonyi egek dagadnak ki…
Keménykalap, krumpliorr és nyúlcipő. Naposcsibe, kert alatt a fű se nő. Tengeri a kocsiszínben…
Mintha már minden megfontolt készülésben egyben benne rejlene a tulajdonképpeni…
futkosnak hangyákként földön az emberek agyukat sötétség és káosz üli meg nem tudja…
Zuhog a mély felől az idő, melyben megáll a pillanat minden volt örökén, ezernyi reményén…
Jó volna rámutatni az elven, lüktető Élet hiányosságaira; lelki-testi sebek stigma szégyenfoltjaira…
Lépések kimértek, a szabadság szabott. Oly’ sokan tévedtek, és mind nyomot hagyott. Életek…
Zöld Posztón fényes golyók, mint a biliárd. Lökdösődik, teper mind a nyolcmilliárd.