Böngészés: elmélkedés
Észre vesznek, akik eddig nem vettek, létem, figyelmem természetes volta, üres marad…
Egyes egyedül a sötétben, magzatba gumózva keservben. Néha kellenek ilyen napok.
Elveszett az Ember: A szív a bőr határai között lázong üvölt, mert mást aligha tehet…
A költő versek szólama, Övé világ szabadsága, Lenyomata ott a múltban, Jelennel a jövő hídja…
Néhány gondolatot, talán közöttük szépet hagyhatok rád, ha más dimenzióba lépek.
Fehér papírom magánya rám vár, és nincs nekem szavam. Az érzékelés határa megszabja…
Mint, aki titokban mániákusan tart a végső elmúlástól. Hosszú, bejárhatatlan távokban az ember…
Csodás lila orgona illat száll, és a fehérrel párjára talál. Az illatot leírni nem lehet…
Nem tudni azt, hogy mit hoz a holnap, túl sok jót nem is várhat az ember, köszönhető a döntéshozóknak, annyi…
Az otthontalan marakodásban a megtévesztve manipulált Ember hamarján elszivárog…