Browsing: prózavers
Nézd a bohócot, mikor tükörképed vigyorog ismeretlen, hogy kacag s folyik könnye a fájdalmasan torz arcvonásokon. Az idő festhet csak…
Örök lesben álnak. Szótlan álmok szenvednek az éjszaka sötét bilincsébe zárva. Ki ad kulcsot, ki ad fényt, hogy lássak? Csapzott…
Fának lettem apró ága, törzsét az ősök vére növesztette, vaskos keményre. Gyökerét századok édes-keserű földje takarja, harcokban edződött erős karja,…
Próbáltam lépést tartani veled, vágytam az éjszaka könnyelmű ígéretét, hogy az álom, majd mindent színes remények közé csomagol, s megtanít…
Az álmaim padlásszobájában, tulipános pillangós kertjeid mögött- lassított akadozó film pernyéből veszlek ölembe. Rebegő pupillád rám ölti költészetem csonkított arcait.…
Mindig egy jár a fejembe, mint egy csoda világ, ha álomba ringat az esti szél, és mesél. Én tátom a…