Browsing: prózavers
Most ne Talán most tényleg ne, Maradj. Vagy csak ne menj. Otthonodhoz tapadj, Digitális ajkakhoz Ragadj. Magadban csak tagadj. Közéletből…
Akikhez sohasem volt közünk, csak bámulnak ránk az utcán. "Mindig egy pár két bolond"-mondják. Pedig csak azt a villamost elérni…
Megfelelni folyton folyvást mindenkor mást kíván a kívánalom mást a rohanó tömegkór marcangolva követeli a hang csengő bongó látomásait frakkba…
valahol megbomlott a dramaturgia, néhány szó-fia elgurult talán és az idő falán mászik kínlódva az emlékezet, ha kinyújtod kezed a…
Rajzolj magadnak Nagy, magas falat. Bú, gond, hiába kopogtat, úgyis odakinn marad. Rajzolj magadnak Óriási falat, Ha támadnának, Tudd majd…
Vihar jelezte érkeztét, Elméjét megmérgezték, Tátongó lyuk a szívén, Nincs helye a földszínén. Eltörött szárnyakkal, Fájdalmas szavakkal. Magányban, csendben, halkan,…
Hosszú volt az út, fénnyel telt, hirtelen jött nem is kerestem, örömmel telt meg a lelkem, alagút végére leltem. Bársony…
Szilánkokba szunnyadt kristálypohár. Ami benn teljes, sületlen, hamis beteljesületlen? Ki tükröződik önmagán? Egy pohár vagyok. Szomjazom. A szőnyeg vagyok. Vacogok.…
Én jobban szeretem, ha rajzolok kisebb kellemetlenség, a vállalatok csalódás jobban szeretem mondani azt a legtöbb dolog az életről tud…
Szilvabefőttet ettünk akkor régen, abban a kis vidéki szállodában. Ugye, emlékszel? Egy kanalunk volt csak szerencsére! (Előző este az étteremből…