Browsing: sorsképek
Könyörülj rajtam, Uram, Elég volt már a hajsza, Végtelen fáradt gyermek Itt vagyok félbehajtva…
A délutáni lankadatban egyre kapaszkodunk a lét jogán a hegyre, de onnan oly kevély urak…
árnyas tölgyfák alatt moha közt megbújva pici kalapgombák párás rejtekében…
Múlik nap, múlik a holnap, múlnak arcok, múlnak harcok, mint gyorsvonat sebesen robog…
az ember akár a fák minden szélrohammal kevesebb egy pici fuvallat s máris peregnek…
a világ sorstengelye görbül az idő csigavonalban kacskaringózik lebegő lelkek párafoltja…
Az éji álom illan, átlopózva a létezés falán tovább bolyong, kerek szemét kinyitja álmodója…
visszahullok sós vízcsepp sziklafokról végérvényesen bezárul a pillanat ma sem tanultam eleget…
Elfut a lét, az igék rendre sorolnak a múltba, hajladozó venyigét úgy fon a sors koszorúba…
kávája hűvös vödre láncos fala molyhos körül virágos titok veszi körül járatlan sűrű bús erdő…