Böngészés: szonett
Kába táncol lejt még a tavaszi fény, a tél éles karmait mohón issza, jönne ő már nagyon sietve vissza, lába…
A tél magot vetett, s virágba omlik, csak ontja rám az illatot keserve, s a szirmokon ma még kivált deresre…
Ecetszagú ez a boldogság nekem, belém erjedt a sok elfojtott öröm. Elcsendesült egykor szikrázó szegem, szép szavaidért magam már nem…
Életet hordozó csillagok az utcán, csípőikre tapadnak hímek vágyai. Élet-adó ajándékot, kacajuk szirmát osztják, és csókokkal hívnak játszani. Folytonos életben,…
Almát szüretel a sajgó élet. Emléked létráját ághoz emelem, s míg pirosan izzik a tört lélek, fáj az aláhullott szerelem.…
Először csak biccentettem neked, párduc voltam még, fiatal, önfejű. Könnyedén elhagytalak, és szeget sem ütött kiléted (az az öt betű).…
Arcomba fú a bánat. – Átkozott por! – Hajtom le ősz-ugar fejem kezembe, Ne lássa könnyem. Életem hozott bor, Fehér…
Hozzám hajolsz, mert jó apád nem lát sötét, felhős egeknek magasából. Nem emlékszel rá: fényszórók poklából nyíltál neki mint tündéri…
Az éjjelem, A nappalom, Vigasztalóm Voltál nekem. Elpengetem A lantomon Búcsúdalom, S emlékezem. Te szívtelen, Sok szép napom Reád hagyom,…
Mesélj nekem tavaszt, virágot ontson őszi árnyad, add magadból azt mi fáj, söpörj avarba bánatot, mert silány napok keserveket kuszálnak…