Életet hordozó csillagok az utcán,
csípőikre tapadnak hímek vágyai.
Élet-adó ajándékot, kacajuk szirmát
osztják, és csókokkal hívnak játszani.
Folytonos életben, izgató a játék,
a szerelem nyíló virág — megcsodálják
a földön élő Vénusz-isten lányait,
akik szívvel járják életük vad táncát…
Elszóródó évek emlékeit gyűjtik,
magukból, ölük tűzforró kráteréből
buzog létük ajándéka, és, ha törik
a szív, akkor is él a szerelemes ének—
szívből, szent hittel ígérve odaadják
Vénusz kincsét, amit szerelmük ígérhet.
4 hozzászólás
Szép szerelmes szonettedhez gratulálpk.
Üdv. Györgyi
Köszönöm, Szirják Györgyi.
Örülök, hogy olvastad.
Inda.
Szep a szonetted, szia
Üdvözöllek, kedves Miki!
Örülök, hogy olvastad, s főként hogy szépnek nevezted.
Ha időd engedi jer máskor is.
Barátsággal, Inda.