Hétvégén Boglárka Zsombiéknál volt születésnapi partyn. A lakás gyönyörűen ki volt díszítve lufikkal, színes zászlókkal, ünnepi asztalterítővel, fejdíszekkel, papírcsákókkal, konfettivel, szalvétával, szívószállal és még sorolhatnám.
– Nagyon jól éreztem magam. Elég sok osztálytársam részt vett rajta. Finom volt a sütemény és a torta. Jó volt a hangulat. De tudjátok mi tetszett legjobban? Pontosabban ki?
– Nem tudjuk!- felelték a többiek érdeklődően.
– Pötyi, a hullámos papagáj. Nagyon szép volt. Pihe- puha, aprócska, meleg kis teste, kerek fekete szemei és kampós csőre teljesen elbűvölt engem. A kalitkában tartották, melyben egy tükör állt, abba nézegette magát és volt egy műanyag madár, mindig ahhoz beszélt. Ám arra gondoltam, hogy milyen érzés lehet neki így egyedül, bezárva? Lehet, hogy nagyon magányos, hisz az ember nem pótolhatja a társait. Nagyon sokat beszélt, bár nem lehetett érteni. Viszont a nevét jól ki tudta mondani: Pöti- Pöti- Pöti. Olyan aranyos volt. Jót derültem, amíg mondta. Nagyon barátságos volt. Rászállt a vállamra és az ujjamra is. De sajnos csak díszmadár. Képzeljétek, már tizenöt éves lesz.
– Jó öreg!- jelentette ki Szuszimuszi.
– Igen az, de nem látszik rajta- folytatta Bogi.
– Zsombi rendszeresen tisztítja a kalitkát és gondozza Pötyit. Nagyon szereti és óvja. Már akkor megvolt, amikor ő született. Láttam még a ketrecben egy faágat, amit nagyon szeretett. Egy fürdetőt, amiben gyakran pacsált.
– Lics- loccs, liccs- loccs- szajkózta Szuszimuszi. Aztán Bogi folytatta az élménybeszámolót.
– Volt neki madárhomok, amiből csipegetni szokott, csőrkoptató, ami vitamin a számára, enni- és innivaló, valamint egy icipici hinta és egy csilingelő csengettyű is. Zsombi minden nap kiengedte egy kicsit hadd repüljön szabadon, persze nagyon vigyázott arra, hogy semmi baj ne érje. Mit gondoltok Pötyivel kapcsolatban?
– Először is kellene neki egy, vagy két társ- mondta Pliccsplaccs.
– Persze akkor még nagyobb a felelősség és még több vele a munka is- folytatta Nyafi.
– Nem kellene papagáj, semmi pénzért, hiába szép és aranyos, mert egészen biztos, hogy nem érezné magát jól a kalitkában- rebegte Bíborka.
– Sajnálom őt. Magányos szegény- jelentette ki Szuszimuszi. – Elég nekünk Tacsi. Ő a leghűségesebb barát az egész világon!
– Igen mi is így gondoljuk!- bólogattak hozzá egyhangúan a többiek. Ekkor a kicsik kiviharzottak a kertbe foglalkozni Tacsival, aki ennek nagyon, de nagyon örült.
Kérdések: Mi az, amit elmondanál a mesével kapcsolatban. Fejtsd ki bőven a véleményed, mondd el az álláspontodat ezzel kapcsolatban.
4 hozzászólás
Kedevs Suzanne!
Nagyon édesek tudnak lenni a ketrecben!
Mégis,ahogy Biborka mondta:
"- Nem kellene papagáj, semmi pénzért, hiába szép és aranyos, mert egészen biztos, hogy nem érezné magát jól a kalitkában"…nagyon is igaz!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Köszönöm szépen a gratulációt.
Vásárlásnál ott van a szülői felelősség.
örülök neki, hogy jónak tartottad a mesémet.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Szia Suzanne! Egy újabb zseniális mese tőled. A központi kérdés szerintem az: az állatoknak szabadon vagy fogságban a jobb? Vajon jót teszünk-e velük, ha magunknál tartjuk és gondozzuk vagy a természetben kellene élniük? És erre a válasz nem egyértelmű, szólnak érvek mindkettő mellett és mindkettő ellen. Persze a meséd értékéből ez nem vesz el semmit. Barátsággal: Madár
Kedves Zsuzsa!
Szerintem az ember mindent maga miatt csinál. Ha kell neki kutya, macska, papagáj, akkor vesz magának. Fogalmam sincs arról, hogy a madarak esetében – akik ugye leginkább repülve közlekednek – mennyire fogság a kalitka, bár azt gondolom, hogy az. A cica, kutya talán már egy kicsit más. Ha gondoskodik róla az ember úgy, hogy a szabadságát is meghagyja, akkor jobb neki, mert nem éhezik, nem szomjazik, nem fázik, nem támadja meg egy nagyobb és erősebb állat.
Nagyon kreatív vagy ezekkel a mesékkel. Remélem, hogy már könyv formájában is olvasni tudják a szülők/nagyszülők a kicsiknek, mert mind érdekes és figyelemre méltó és ami a legfontosabb: tanulságos.
Szeretettel: Rita 🙂