Rottyan a fazék. Csend. Most sistereg. Valaki motoszkál, pakol, tesz-vesz valamit. Újra csend. Fenyő… mandarin… és a hal illata lengi be a házat. Az otthonunk, mint egy bura, kinn sűrűn hull a hó, és minden nyugodt: csend van. Hirtelen ének csendül az ajkakon, az ajtót kulcsra zárjuk, és csak várjuk… várjuk… várjuk az ajándékbontást.
2 hozzászólás
Jellemző, hogy a diák már novemberben a karácsonyi szünetet várja:D
Abban a fazékban pedig biztosan valami nagyon finom főtt:) Sikerült a februáromba egy kis karácsony-illatot csempészned;) és tetszett, hogy ilyen rövid;)
Üdv: Áfonya
Kedves Áfonya! Örülök, hogy olvastad, és hogy tetszett! Igen, végülis ez arra kérdésre íródott, hogy kinek mit jelent a karácsony. Nekem vmi ilyesmit meg persze mást is. És természetesen szünet előtt íródott….:-)