A bányató

A szomszéd településen volt egy bányató. Sokan jártak oda a nyári melegben fürödni. Hivatalosan nem volt szabad, de valójában nem ellenőrizte senki.

Gyalogosan húsz-harminc perc alatt lehetett odaérni, de kerékpárral jóval gyorsabban.

Mártát nem engedték el a szülei, bár egyedül nem is ment volna. Egyik nap azonban többen is összeverődtek és őt is hívták.
– Nem tudok úszni.
– Nem is kell. A part mellett sekély a víz és ott leszünk mi is.
– Jó, de akkor elkéredzkedem.
– Mondd azt, hogy hozzánk jössz játszani. Azzal nem hazudsz, végül is együtt megyünk.
– Elmegyünk játszani – mondta édesanyjának.
– Jó, de ne maradj sokáig és vigyázzatok magatokra!

Csodás nyári nap volt. Le is izzadtak, mire leértek a tó partjához. Hú, de szép, mondta Márta és milyen sokan vannak.

Látod, kár volt aggodalmaskodnod mondta Szilvi, ugye milyen klassz hely? Remélem, hogy máskor is eljössz.

Márti belépett a vízbe, ahol már egymást fröcskölték a gyerekek. Miután mindegyik vizes lett, többen elkezdtek úszni.

Próbáld meg te is! – biztatták többen. Márti néhány karcsapásnyi mozdulatot tett és úgy érezte, hogy ez nem is nehéz, simán át tud jutni a tó egyik keskenyebb részén a túlpartra.

Előtte úszott Szilvi. Egy idő után elfáradt, gondolta, hogy leáll, és majd ismét nekikezd. Igen ám, de nem volt talaj a lába alatt, amitől megijedt és kapkodás közben vizet nyelt. Valahogy felrúgta magát, de nem volt képes haladni, csupán kétségbeesve csapkodott a karjaival, miközben víz került az orrába, amitől úgy érezte, hogy rögtön megfullad. A filmeken látta, hogy a fuldokló segítségért kiált, viszont ő nem tudott, mert, ahogy kinyitotta a szájat az telement vízzel és egy halovány hang se jött ki a torkán, nemhogy éles segélykiáltás. Teljesen kétségbe esett. Maga előtt látta a szüleit, akik mély gyászba borulnak az elvesztését követően, hiszen hét évig várták, hogy gyermekük lehessen, mire végre megszületett. Hogy szerették, óvták, féltették és mennyire jogosan, hiszen képes volt kockára tenni az életét.

Miközben ezeket gondolta és küzdött az életéért, úgy érezte, hogy húzzák, tolják, de valahogy minden olyan zűrös és zavaros volt, nem tudta, mi a valóság, és mi az, amit csak ő érzékel annak.

Kinn volt a parton. Mint megtudta, több srác is – akik még mielőtt bement a vízbe kinézte magának az új lányt, akit még nem láttak a tónál – utána úsztak, így, amikor ő elmerült, megpróbálták kimenteni. Persze a fuldoklót nem könnyű, mert ösztönösen lehúzza azt, aki segíteni akar. Mivel valóban közel volt a part és a legények erősek és edzettek voltak, mentési kísérletük sikerrel járt.

A bányatóba évről-évre belefulladt valaki. Egyszer csak kitették a táblát, hogy „Vízbe menni tilos”. Ellenőrzik és a megszegő komoly büntetésre számíthat. Sajnos még így is előfordul, hogy egyesek kijátsszák.