A birkanyáj a lemenő Nap irányába tartott. Mindent lelegelt, ami az útjába került, és egy idő után egyre kevesebb lett az élelem. A hátul kullogóknak már alig jutott valami.
Alajos, a fekete bárány egyre indulatosabb lett e miatt. Odafordult a nagyapjához.
– Ne haragudj, Jozsó bácsi, de hosszú ideje vándorlunk, és rendre eleszik előlünk a finom falatokat, hiába küzdünk érte. Ha a magunk útját járnánk, talán több szerencsénk lenne. Miért nem állunk ki a sorból?
– Ostoba gyermek! – szitkozódott az öreg. – Te még nagyon fiatal vagy. Nem hallottál a farkasokról?
– Hallottam, és…
– Akkor miért kérdezel butaságot? A csordában sokan vagyunk, és ha megtámadnak a farkasok, mindig csak egyet ragadnak el közülünk, így nagyobb esélyünk van a túlélésre. Értesz a matematikához?
– A mihez?
– Nos, mi vagyunk vagy tízmilliónyian. Ha a gonosz külső erő ellenünk tör, akkor az esély arra, hogy elkapjon, tízmillió az egyhez, ám ha egyedül vágsz neki a nagyvilágnak, akkor a farkasok csak téged vesznek üldözőbe, így a biztos halál vár rád. Hát ezért maradunk a nyájban, te kis butuska.
– És hová tartunk?
– Hogy kérdezhetsz ilyet? Arra megyünk, amerre a többiek. A főkolompos vezérel bennünket.
– Hová?
– A dús legelők felé.
– Én nem látok itt dús legelőket.
– Majd fogsz, csak várni kell egy kicsit.
– Már évek óta ezt ígérik.
– Türelmesnek kell lenni, gyermekem, akik elől vannak, tudják a dolgukat.
– Valóban? Akkor megkérdezem őket!
– Mit csinálsz, te őrült?
A fiatal bárány hatalmas ugrásokkal igyekezett elhagyni a csordát. Több öreg méltatlankodva mordult rá, sőt némelyik még bele is öklelt, de sikerült nagy nehezen kikeverednie a többiek közül. Előreszaladt, majd egy tekintélyes hímhez fordult.
– Ne haragudjon, bácsi…
– A kövér bárány méltatlankodva nézett rá.
– Te nem tartozol ide, takarodj hátra, a társaidhoz!
– Én csak tudni szeretném…
– Ne akarj tudni semmit!
Alajos megtorpant, és értetlenkedve nézett vissza. Feltűnt neki, hogy az elől lévő néhány birka nagyon testes, míg az utánuk haladó több millió egyre soványabb. A hátsó szektor már szinte csont és bőr volt. Nem hagyta nyugodni a dolog.
– Emberek, ez így nem mehet tovább! – kiáltotta szenvedélyesen, mire a kövérek közül többen röhögni kezdtek.
– Mi birkák vagyunk, te ostoba – mondta egyikük, aki kedvesebbnek látszott a többinél.
Alajoska megpróbált szóba elegyedni vele.
– Ne haragudjon, bácsi… tudja, hova tartunk?
– Persze, gyermek, arra megyünk, amerre a többiek tolnak bennünket.
– Ők azt mondták, hogy arra megyünk, amerre önök húznak.
A bárány fancsali képet vágott.
– Nem tudsz te semmit, még nagyon kicsi vagy.
– Egyáltalán mit keresel itt?! – förmedt rá indulatosan egy másik. – Húzz vissza a társaidhoz! Mit képzelsz magadról? Csak feltartasz bennünket!
– Úgy van, te nem tartozol közénk! – kiáltott egy harmadik.
– Ha ilyen kíváncsi vagy, kérdezd meg a főkolompost! – tanácsolta a kedvesebb, ezért Alajoska még előrébb szaladt, és a menet legelején egy hatalmas marhával találkozott.
– Nagyságos úr, kérdezhetek valamit?
– Nocsak, gyermekem, mit keresel itt?
– Tudni szeretném, hogy merre tartunk.
– Miért akarod tudni?
– Azért, mert hátul éhezem, és kíváncsi vagyok rá, hogy mikor érünk a dús legelőkhöz.
– A dús legelőkhöz akkor érünk, amikor ott leszünk.
– Ez nagyon bölcs volt, de mi lenne, ha mindenki magát vezetné inkább?
– Hallottál már a farkasokról?
– Igen, de én nem félek tőlük.
A főkolompos ekkor bedühödött.
– Mit képzelsz magadról, te gyerek? Idejössz lázítani? Egy egész nyáj sorsa függ tőlem, hatalmas felelősség nyugszik a vállamon! Nem mehet mindenki a saját feje után, mert akkor sorra elpusztulnánk! Egy a csorda, egy a kolomp!
– A színed nagyon feltűnő, idevonzod a farkasokat! – kiáltotta valaki.
– Úgy van, te nem tartozol közénk! – helyeselt egy másik.
– Mi egységben vagyunk, ezért vagyunk erősek. Elbánunk az ellenséggel, csak így vehetjük fel a versenyt a világgal.
– Én csak…
– Viszályt akarsz szítani?
– Takarodj innen, te senkiházi!
– Úgy van! Tűnj innen a fenébe!
Egyre több feldühített birka fordult Alajoska ellen ezért menekülőre fogta inkább. Eltávolodott a többiektől, majd megtorpant és visszanézett.
A nyáj egy kupacban várakozott, és szinte megigézve hallgatta a vezért.
– Hangsúlyozom, egy a kolomp! A lázítókat, anarchistákat kivetjük magunk közül. Ők nem tartoznak ide. Mi egységes erőt képviselünk, mert csak így érhetjük el azt, amit akarunk. Nem hagyjuk, hogy feltartsanak bennünket ezek a bűnöző elemek, hanem felvesszük a lendületet, és haladjunk tovább a megálmodott úton, olyan iramban, hogy senki nem lesz képes megállítani bennünket!
A többiek éljenezni kezdtek, majd az egész nyáj megindult egy szakadék felé.
Vége
18 hozzászólás
Szánalmas, hamis és idétlen a firkálmányod, ami háromból legalább két embert irritál. (Ha nem értenéd, kifejthetem szanyi kapitányotok szókészletével, szóhasználatával is.
Amúgy a birkalétből van néhány szabadulási útvonal. Én a tanulást és a MUNKÁT tartom a leg megfelelőbbnek. Jó szívvel ajánlom neked is.
Jó egészséget a hosszú úthoz. a
Kedves a. A szűklátókörűséged már nem először mutatkozik meg. Engem nem érdekel semmiféle kapitány, mert nem voltam, és nem is leszek egy hatalomnak sem a haszonélvezője. A totális hatalom az, amit nem tartok egészségesnek. Neked talán bejön, de nekem nem. A reakciódon pedig remekül látszik, micsoda indulatokat keltenek ebben a nagyon egységes szabad országban, ha valaki így gondolja. Tőlem azt imádsz, akit akarsz, te dolgod, nem gyűlöllek érte. De gondolkodás nélkül követni valakit, aki azt csinál, amit akar, mindenféle fék nélkül? Vess meg érte, de nekem ez nem jön be. Ez pedig teljesen pártsemleges. Nem érdekel az sem, hogy az igazság kit irritál és kit nem. Ez a véleményem.
Tudod szép öcsém, ha a legendás „szűklátókörűségem” egyik kontúr mezején nem a hét unokám állna, akiknek a jövőjét a bajnokaid évtizedeken át a százmilliókkal együtt eltalicskázták, és velük szemben nem a nagyapáim (és sorstársai) állnának, akiket a Hortobágyon, vagy Recsken nyomorítottak meg, vagy éppen kitelepítettek, csak azért, mert háromszor annyit dolgoztak, mint azok akik a házukat, összegürcölt javaikat megkívánták, akkor talán figyelnék rád és megpróbálnám elmagyarázni, hogy milyen tahó dolog a firkád azokkal szemben, akik sok ezer kilométerre Magyarországtól is képesek voltak 4-500 km-eket autózni, azért, hogy állást foglaljanak a Haza jövőjével kapcsolatban. A példátlan eredmény ismert:
Háromból kettő olyan szűk látókörű, mint én.
Na, de majd TE hozod a fényt…
Rendben, kedves antonius, nagy hazafi vagy. Az én véleményem pedig ugyanaz. Maradjunk ennyiben.
Nagyon tetszik. Már csak azért is, mert nagyon szeretem a barikákat.
Aztán meg azért, mert egyetértek veled. Szeretem az igaz meséket.
A jövőben, majd jobban odafigyelek rád.
Üdvözlettel!
Ida
Köszönöm szépen, örülök, ha tetszett. A véleményem erről az egészről csak annyi, hogy ha valaki sokat szenvedett, annak tele van a lelke indulatokkal. Ez elég sajnálatos dolog, ám a mindenkori hatalom ebből remekül tud politikai tőkét kovácsolni magának, mert ha az emberek indulatra hatni tudnak, akkor a józanész a háttérbe szorul. Így lehet irányítani a tömegeket, amit sajnos meg is tesznek. Annyira egységes az ország, hogy az emberek gyakran megfojtanák egymást egy kanál vízben. Csak próbálj más véleményen lenni! Szomorú, hogy ez megy, de tényleg ez megy. Köszönöm, hogy olvastál!
Üdv!
Tetszett ez a kis írás, és azt hiszem, hogy a mondanivalója antonius hozzászólásával lett teljes. Nekem arról szól ez a történet, hogy nincs tökéletes politikai rendszer, olyan ami mindenkinek jó, és mindenképpen szükség van az eltérő véleményekre, hogy a "nyáj" tényleg haladjon valamerre. Így a te és antonius véleménye is ugyanolyan fontos, mindkettőtök álláspontja érthető. Szerintem korrekt párbeszédre, egymás meghallgatására volna szükség, ahelyett hogy, mint ahogyan te is írtad, "megfojtanánk egymást egy kanál vízben". Hozzáteszem én mindezt mindennemű aktuálpolitikai felhang nélkül, amolyan általános társadalmi jelenségként értelmezem! Szóval csak ismételni tudom magam: tetszett! 🙂
Ez volt a szocializmus, ami osztán beesett a kommunizmus szakadékába. Szerintem ez akart lenni az iromány lényege, csak egy kicsit megcsúszott az idők síkján. De az is lehet, hogy kerge volt a kis birka!
Nagy hazafi? Nem hinném. Csak egy átlagember, aki az évtizedek során megélt, látott ezt-azt, s talán rendelkezik némi elemző képességgel, minek segítségével, úgy-ahogy elnavigál az értékek és a firlefrancok forgatagában.
Szabad országban élünk. Szabadon választhatunk. Bárki beállhat a Magyar Himnuszt meggyalázó Dopeman félék, a gyűlöletet fröcsögő szobordöntögetők, a csujjogató fejrugdalók mögé, és ha úgy tetszik, (nekem úgy tetszett) beállhat a Grosics Gyula bácsi, az Egerszegi Krisztina, a Gyúrta Dani, a Jókai Anna vezette sorokba, ahol Kölcsei Himnuszát, vagy éppen a Kossuth nótát éneklik méltósággal, példát mutatva Európának az összefogásról, az egyet akarásról.
Egyet nem lehet! Onnan büntetlenül átköpködni ide. Amíg egy billentyűt le tudok ütni, addig mindig lesz rá válaszom.
F: Persze, szívesebben tenném és talán több szóval is, ha a sokat megélt, nagy tapasztalatú, széles látókörű kollégám „köpetének” valamennyi köze lenne az irodalomhoz, vagy legalább a logikával, uram bocsá’, a józan paraszti ésszel köszönő viszonyban lenne, s ne az összefogás hiányát tűzte volna a kardjára, arra a kardra, amivel skrizofén módon, éppen a soha nem látott összefogást támadja, gyalázza.
(Bocs a túlzásért. Arra tesz egy szánni való, harmatgyenge kísérletet…)
Gratulálok Istefan a sziporkázóan szellemes kommenthez! a
Köszönöm, kedves barátaim, hogy illusztráljátok, amit leírtam nemrég: egy kanál vízben megfojtanátok, aki nem akkora magyar, mint ti vagytok. Én is gratulálok a sziporkázóan szellemes stílusutokhoz. Csak így tovább, nagy emberek vagytok!
Ugyan Nortonka! Szó sincs semmiféle fojtogatásról.
Kedvelünk mi Téged, csak ne irkálj butaságokat. 🙂
Ami neked butaság, az nekem nem az. A "magyarkodás" nem azt jelenti, hogy beletapossuk egymást a sárba, mert más valamiről a véleményünk. Szó nem volt szocializmusról, meg kommunizmusról, meg ilyesmiről. Fogalmam sincs honnan szedtétek ezeket, de ha jól esik nektek, higyjetek kommunistának, nem érdekel! Ha valaki leírja, hogy egy berendezkedést nem tart egészségesnek, akkor az már rögtön kommunista, meg szocialista, meg fasiszta, meg ilyesmi? Felesleges vitatkozni ilyesmin. Majd meglátjuk, hogy két-három év múlva, hogy jobb lesz-e a kisemberek sorsa, vagy rosszabb. Akkor majd kiderűl, hogy tényleg olyan fene jó ez a rendszer, mint ahogy ti gondoljátok. D
A kisembereknek egyetlen rendszerben se lesz jó, ezzel senki ne áltassa magát. De fővezérek csak a kommunista rendszerekben vannak, ezt nem szabad elfelejteni. Szerintem nem ártana kiruccanj egy kicsit Észak Koreába, de Kína is megteszi, hogy érezd a bőrödön milyen az, ha egy nagyvezér vezeti a nyájat.
A kommunizmus utópia, minden ember sose lesz egyforma, a kapitalizmus is csak a kapitalistáknak jó de úgy néz ki, hogy azért mások számára is elviselhető. Az elégedetlen ember sose elégedett Norton, ezt vésd jól eszedbe, amikor Koreában sétálsz, és tíz dollárért se kapsz egy kenyeret.
Értem, amit mondasz István, de szeretném, ha te is megértenél engem. Én nem Koreában élek, hanem Magyarországon. Tisztelem az időseket és szeretem a hazámat. Nem vagyok se kommunista, se fasiszta, csak egy egyszerű ember, akit munkára bíztatnak olyan idősek, akik már évek óta az én adómból szedik fel a nyugdíjukat, és tudod, miért? Mert a rendszerváltás óta a mindenkori hatalom kilopja még a szemünket is.
2
Néhány ezermilliárdot mindig elvisz a cica. Hogy hová? Senkit nem érdekel. Fogjuk rá, hogy kellett a kampányra! A lényeg az, hogy már lassan a Marsról is dönthetnek a sorsom felet, olyanok, akik egy fillér adót nem fizetnek ide. Igazságosnak tartod ezt? Ha igen, akkor tényleg nincs miről vitatkoznunk. Undorító dolognak tartom, ha az emberek hazaszeretetét politikai célokra használják fel, és az igazságérzetet hazaárulásnak állítják be. Amiért ezt leírtam, valószínűleg törölni fogják a cikkemet, de nem érdekel. Ez egyszerűen kikívánkozott belőlem.
Kedves Attila!
Szerintem ez egy jó szatíra, a valóság komikus, ironikus ábrázolása. Bármelyik politikai pártnak sikerült megszereznie a hatalmat, a gazdaságon hatalmas érvágást hajtott végre a politikai korrupció, amiben – hihetetlen módon – még a nagykoalíciót is sikerült sok esetben megvalósítaniuk. A közbeszerzések legnagyobb veszélye az adófizetők szempontjából a túlárazottság, mert aki többet hajlandó visszacsorgatni a pénzből, az lesz a nyertese. Visszacsorgatni meg csak akkor lehet, ha jócskán túlárazzák a tendereket, amikre sokszor nincs is szükség, kifejezetten azért írják ki, hogy valakik sok pénzt vigyenek el az állami közösből. A konkrét vesztesek az adófizetők, a magyar gazdaság versenyképessége, a társadalom egésze. Senki, vagyis mindenki, az egész nyáj. 🙂
Judit
Köszönöm, kedves Judit. Mária Terézia azt mondta valamikor, hogy etetni kell a juhot, ha nyírni akarják. Manapság azonban csak nyírnak, az etetés pedig agymosást jelent. A hatalomnak nem öntudatos, gondolkodó emberek kellenek, hanem olyanok, akik gombnyomásra egymásnak ugranak, gombnyomásra kiszolgálnak, gombnyomásra félnek. Közben pedig levágják őket sorra. Csak azt nem veszik észre, hogy ha nem marad birka, akkor mi lesz az országgal? Én is tudom, hogy odafent mindig az önérdek a fontos, csak az nem mindegy mennyire. Úgy látom, hogy az eszközök egyre durvábbak. Nem a hatalommal van bajom, hanem az agymosással. Bárki is van "odafenn".