Futott, ahogy csak tudott, menekült a semmi elől, míg meg nem látta testvéreit. Nézte őket, hogy vajon mégis mit csinálnak. Veszekedtek mind a ketten. Ő sose látta még a kettőt ennyire összekapva, és megrémült. Elfutott. Ekkor egy gyönyörű szarvas jelent meg előtte. Már éhes volt, nagyon is. A szarvas meglátta a farkast, de nem futott el előle, nem ijedt meg tőle. Hófehér vad volt az, s mikor ránézett a szürke ordasra, az meglátott mindent, amit tudni akart. Hogy mégis mi elől fut. Hirtelen megjelent egy ember, teljesen fegyvertelenül, s rávette magát a csodaszép agancsosra, figyelembe se véve az éhes bámészkodót. A szürkében felgyülemlett a düh és a harag az ember iránt, hogy még is hogy mer rátámadni arra a csodás állatra. Megpróbálta megközelíteni, de nem tudta. Földbe gyökerezett a lába. Mikor az ember végzett a szarvassal, óriási fény vakította el a farkast, s arra ösztönözte, fusson, ahogy csak tud. Hát elmenekült. Lábai alatt egerek és kígyók az ellenkező irányba haladtak. Majd sorban menekült minden állat az egerek és kígyók után. A szürke farkas megállt. Nem értette mi történt. Ekkor egy csapat ordas vicsorogva és éhesen futott az állatok után. A falka végén két testvére jelent meg. Szánalommal letekintettek testvérükre. A szürke elkezdett futni, a fehér és fekete követte. Majd elért a tengerhez, s a távolba nézett, hogy hova tudna elúszni. Viszont közel-távol sehol sem volt sziget. Ekkor szembefordult testvéreivel. Nincs menekvés. A fekete és a fehér neki rohant a szürkének, s ott hagyták, miután már jól megkapta a magáét…
Napokig így ment, mindennap ugyanaz megtörtént a szürkével. Mindig megbocsájtott testvéreinek. Majd 15 év után már nem bírta tovább. Kezdte elhagyni az élet, s egyre szürkébbé vált. Minél tisztább lett a tekintete, annál jobban fájt neki az egész élet. Majd a tengerbe vetette magát egy hatalmas szikláról. A fekete és a fehér megszeppenve nézték testvérüket, s fájdalommal és megbánással mentek el. Nem értették, miért tette ezt szürke társuk, hisz "nem volt semmi oka" rá.
4 hozzászólás
Azt írtad a bemutatkozásodban, hogy sokat olvasol. Nem látszik. A helyesírásodon egyáltalán. Nem ugyanazt jelenti a még is, mint a mégis. Fegyverzetlenül. Nem fegyvertelenül? Lába földbe volt gyökerezve. Létigét, igenevet nem használunk együtt. Helyesebb: földbe gyökerezett a lába. Nem fény vakította meg, hanem vakította el. El kezdett futni – elkezdett futni. Hova tudhatna úszni – hova tudna … Napokig ment ez végig így, – napokig így ment. 15 év után !!!? Van róla fogalmad, hogy meddig él egy farkas? Mielőtt közzé teszed a "munkádat", legalább a hibákat javítsad ki. De a stílusodat is csiszolhatnád. – matyi
Igen, sokat olvasok, de sose értettem, még most sem, hogy miért mondják azt, hogyha sokat olvasunk, javul a helyesírás is. Van jó pár könyv, mely tele van helyesírási hibával mai szabályzat szerint, s ráadásul szóismétlés is gyakran előfordul. És prózai mű. Mert a verseket meg is értem, de például régebbi regényekben is van jó pár. Illetve, azt se írtam, hogy mit olvasok. A drámák se igazán, úgy mondva magyarosak. Oké, rendben, valóban nagy gond van a helyesírásommal, ezt elismerem, s próbálom javítani. És igen, tudom hány évig él egy farkas. De ki mondta, hogy emberi évben számolva gondoltam a 15 évet?
Példabeszédszerű elbeszélésedben néhány hibát találtam: „Napokig ment ez végig így, mindennap ugyanaz megtörtént a szürkével.” Ezt egyszerűen így írnám: Ez így ment napokon át.
„annál jobb fájt neki az egész.” Nyilván jobban-t akartál írni.
Most vettem észre, hogy matyi már vesézgetett, igy nem folytatom.
Üdv. a.
Tegnap kaptam egy ejnye-bejnyét, amiért nem vettem figyelembe a "szerző" akaratát, miszerint nem kér kritikát. Véleményt írtam, mert szerintem, ha valaki a közkinccsé teszi a gondolatát, érzését, akkor számítson rá, hogy indulat kavar, véleményt kap. (Jót, vagy rosszat, dicséretet, vagy elítélést.) Személyes sértésnek veszem és tiszteletlenségnek tartom, ha olyan fércművet tesznek elém, ami tele van helyesírási és stilisztikai hibával. Tanítványaimat ilyen "fogalmazásért" egyessel jutalmaznék.