Büszkén nézett végig népén. Ő lett a kiválasztott. A próbákat végig csinálta, és mindenki megbizonyosodott róla, hogy a feladatra ő a legalkalmasabb. Egyedül a gyorsaság versenyén lett csak második, de a sokkal fontosabb tulajdonságokban az első helyen végzett. A kitartása egyedülálló, tűrőképessége a szomjúság terén úgyszintén. Ez talán a legfontosabb ahhoz, hogy át tudjon kelni a nagy pusztaságon. A túloldalt kell felderítenie, és bizony sokáig lesz kitéve a kegyetlen napsugaraknak, miközben az egybefüggő kősivatagon halad majd. Menni kell, mert szinte napok alatt vált eddigi lakóhelyük szintén sivataggá, nagy homoksivataggá. Ritkán fordul elő ezen a tájon, de volt már rá példa. Legalábbis, a régi mondák ezt erősítik meg. Őmaga még nem tapasztalta eddig, de a rendszeressé váló élelemhiány sürgetővé tette a költözést. Népe azonban nem volt ostoba, sem kalandkereső, ezért jutott neki a feladat, keresse meg az új lakhelyet, derítsen fel élelemdús területet, hogy azután mindenki felkerekedhessen, s házaikkal együtt odébbálljanak.
Szótlanul búcsúzott el mindenkitől. Csak a tekintetét kötötte össze szeretteivel, barátaival, hiszen az sem biztos, hogy visszatér. Megindult hát, és nem nézett vissza. Vagy látja őket még, vagy…de erre most inkább nem gondolt. A feladatra koncentrált, minden tudását, képességét beleadva, kihasználva. Eleinte könnyű volt az út, mivel erre már járt néhányszor, és a sűrű növényzet is eltakarta. Tudta, egyelőre veszély sem leselkedik rá, ám ahogy haladt előre, óvatosabb lett. Ismeretlenné váltak a fák, bokrok, az egész táj. Nehezebben haladt, mert nem segítették nyomok sem, és itt már akár csapdába is eshet. Nagyon meglepődött, olyan hirtelen lett vége a növényzetnek, és előtte terült el a nagy, egybefüggő, fekete kősivatag. Számára inkább síkságnak tűnt. Jól megnézte, mivel eddig még soha sem látta. Felpillantott a Napra. Szerencséje van, sok a kis felhő, ezért ritkán bukkan ki majd az úton. Nekilendült, hogy még a dél forrósága előtt a túloldalon legyen. Az óvatosságról most sem feledkezett meg. Minden idegszálával, érzékeivel figyelt.
Hosszú idő telt el, mire feltűnt a túloldal növényzete. Nagyon vágyott már a hűvösre, és talán ehet is valamit nemsokára. E gondolat új erőt adott neki. Elérte a kő végét, amikor furcsa surrogó hangot hallott. Kereste a forrását, de hirtelen elsötétült minden…
-Feltétlenül szükség volt erre? –kérdezte apa a fiát, miközben egymás mellé ért a két kerékpár. –Ki is kerülhetted volna azt a szerencsétlen csigát!
20 hozzászólás
Szia!
Gondoltam, hogy valami csigaféle lesz az aszfalton, de megint sikerült kihoznod az utálatot belőlem azok iránt, akik csak taposnak, amerre mennek, hadd pusztuljon mindenki, aki a szép, erős kocsijuk/bringájuk elé kerül… 6 éve vezetek, és rengeteg állat jött már ki elém, de eddig mindig sikerült kikerülnöm őket. Néha persze nem lehet elkerülni, de sokan nem is törődnek az eléjük kerülő életekkel.
Szia Inesita!
Az univerzum igazságos, és él. Minden élőlény törekedik a tökéletességre, az egyensúlyra. Aki viselkedésével nem tiszteli meg az életet, az vissza is kapja, amit okoz. Egyetértek veled. A legkisebb bogárkában is jó, ha tiszteljük létezését. Ezt is vissza kapjuk, mert az univerzum szintén szereti az életet, ha néha kegyetlennek tünik is. Persze, ez csak az én nézetem a mindenségről, és ez nem is a teljes filozófiám, talán egyszer majd bővebben kifejtem, de ahhoz meg kellene komolyodnom…hehehe.
Szia!
Jó lett az írásod, nekem is tetszett, bár én is sejtettem, hogy egy jó kis csavart helyezel el benne. De ez nem a kiszámíthatóság számlájára írható, bennünk van a hiba ismerjük már az arturos jelegzetességeket.
Magam is az élet tisztelete mellett teszem le a voksomat, mi is kis pont vagyunk az univerzumban.
Maristi
Sci-fi? Kaland? Háborús? Hát nem…, attól sokkal jobb! Remek végkifejlet! 🙂
Szia Maristi!
Annak csak örülök, ha ilyen rövid idő alatt kiismertetek, ráadásul az írásaimon keresztül. Becsülöm az igaz ismerősöket, jóbarátokat. Színezem a történeteimet, de nem hazudok. Amit leírok, kicsit én vagyok, és ha valaki ezen keresztül megismer, azt jelenti, sikerült magamból adnom valamit. Köszönöm, hogy te is elfogadtál olyannak, amilyen vagyok.
Szia Tamás!
Nagyon köszönöm! A segítségetekkel egyszer talán majd megtalálom az állandó műfajomat. Most még csak keresek, próbálkozom, tanulok. A legtöbbet tőletek, tőled is.
Tetszett, ahogy csigaként nekivágsz a világnak. A világnak, amely olyan, amilyen. Jó kis írás. (A "kis" jelző csak a hosszúságra utal.) Üdv. Neked
Szia matyi!
Köszönöm a hozzászólásodat. Örülök mindig, ha véleményezed az írásomat. Sokat számít nekem a Te szavad is.
Üdv.
Csodálom a csigát, a legnyugisabb, legtürelmesebb élőlény, igazi "házőrzőtipus":) Kár érte:(
Jó kis irás, csattanós, tetszett, Gratulálok Artur:)
Szia sleepwell!
Nagyon kedves, köszönöm! Azért mi egy kicsit többet tehetünk, mint a csigák, de néhány dolgot eltanulhatnánk tőlük is.
Vártam, hogy mi lesz a "csel"…gondolom, szegény csiga nem annyira várta…:)))
Gratulálok! Ismét jól szórakoztam!
Szia Gyömbér!
Mi lesz majd, ha olyat is írok, amiben nem lesz semmiféle csel?
:-)))
Köszönöm, és öröm, hogy sikerült ismét a szórakoztatás.
Először scifinek gondoltam, aztán mi lett belőle.:) Csuda jó a csattanója, meg maga az egész írás. Gratula: Colhicum
Kedves Colhicum!
Köszönöm, hogy írásom ismét elnyerte tetszésedet.
Szia!
Nagyon tetszika novellád és a gondolkodásmódod. Ha csigát vagy gilisztát látok átmenni az úton, mindig félreteszem, akár puszta kézzel is, nehogy eltapossák.
Szeretettel: Rozália
Szia Rozália!
Rólad is el tudom képzelni az élet ekkora tiszteletét. Köszönöm olvasásod. Vándorutam során találtam ki a sztorit, láttam az utak szélén néhány állatkát, rovart. Volt amelyik már a találkozásunk előtt úgy járt, mint a csiga.
Szia!
Ez eszméletlen jó! Főleg, hogy az utolsó pillanatig nem lehet tudni kiről van szó!
És a vége tetszik a legjobban.
"-Feltétlenül szükség volt erre? –kérdezte apa a fiát, miközben egymás mellé ért a két kerékpár. –Ki is kerülhetted volna azt a szerencsétlen csigát!"
Tiszteljünk minden apró életet!
Köszönöm, hogy olvashatalak!
Szia Stevee!
Én pedig örülök a véleményednek. Köszi.
Kedves Artur!
Nem engedted lelepleződni a csigádat! Ügyes írás! 🙂
Nagyon tetszett! 🙂
Ildikó
Köszönöm Ildikó!
Ennek örülök. Egyik kedvenc stílusom ez a fajta írás. Ezek szerint nálad is sikerült egészen a végéig eltitkolnom a valót.
:-)))