A gyűrű

Lily-nek valahogy mindig hiányzott valami az életéből. Szerető családban nőtt fel, akadtak barátai is, ennek ellenére nem, érezte, hogy bárkinek is fontos lenne. Amikor évről-évre eljött a vakáció, ő nem várta minden nap barátait, ehelyett magába fordult és magányosan elmélkedett. De azért mégis kellett neki egy igazi társ, s lassan ez a ború felemésztette.
Egyik évben aztán megtört ez az átok: A város strandján történt, forró nyári nap volt. Vihar kerekedett, vagy inkább heves nyári záporeső. Mindenki visszahúzódott, egyedül Lily maradt kint a parton. HIiába zuhogott az eső, ő elveszett gyűrűjét kereste, melyet véletlenül a tengerbe ejtett.
Nem vette észre, hogy valaki figyeli, csak akkor eszmélt fel, amikor megszólították. Egy szelíd arcú fiú állt mögötte, de még sosem látta. Vele egykorú lehetett, maximum két évvel idősebb… Beszélgetésbe merültek, s kiderült, hogy a fiú (Byron) egy orvosi kezelés miatt költözött a városba. Attól kezdve minden napot együtt töltöttek, legjobb barátok lettek. Lily úgy tekintett rá, mint egy testvérre, egy bátyra, aki mindentől óvja és félti, és Byron valóban így vigyázott rá.
Egy hónap elteltével a fiú különös ajándékot vett Lily-nek: Elhagyott gyűrűjének pontos mását adta neki, s így szólt: "Ez a gyűrű a testvére annak, amit elvesztettél. Egyszer talán rátalálsz arra is, és kérlek, ha így lesz, gondolj rám". Lily ekkor még nem értette, miért mondta ezt neki Byron, ahogy azt sem tudhatta, hogy a fiú végzetes titkot hordoz. Nem hozta szóba soha, miért jár orvoshoz a kórházba. Meg akarta kímélni őt attól a ténytől, hogy megtudja: Betegsége gyógyíthatatlan. Boldog volt, amiért életének utolsó egy évében talált egy barátot, és biztos volt benne, hogy nem élt hiába. Amikor kiderült a titok, a lány napokon keresztül sírt, elvesztette eddigi boldogságát. Előre gyászolta a fiút, aki többet jelentett számára mindennél.

Majdnem egy évvel később Byron végleg ágynak esett, Lily azonban nem tágított mellőle. Nap mint nap vele maradt, néha ő ápolta, gyengéd gondoskodását csak neki szentelte. Az elkerülhetetlen mégis megtörtént. Hiába a törődés, egy éjszaka a fiú egy bánatos mosollyal és Lily nevével az ajkán végleg átadta magát a sötétségnek. A lány karjai közt halt meg, aki tisztán érezte Byron szívének utolsó dobbanását.
Lily bútól terhes lélekkel, mélyen gyászolva kiszaladt a tengerpartra. A nyári szél és könnyeinek patakja égette az arcát, s miközben halkan záporozott az eső, ugyanúgy, mint az első nap, Lily a gyűrűre tekintett. Byron emléke örökké élni fog benne, s gyásza és végtelen szeretete nem halványulhat soha. Ahogy alábbhagyott az eső és elcsitultak a hullámok, a habok közül egy apró arangyűrű bukott fel, s megcsillant az esti fényben. De senki sem láthatta, még Lily sem…