A halálfejes doboz

Kissé borzongva jöttem ki a vízből, pedig a hőmérő 38 fokot mutatott, s a tenger sem volt sokkal hűvösebb. Egy rák araszolt megfontoltan a napfényben csillogó homokon, ollója törölközőm szélét súrolta. Erélyes mozdulattal felkaptam a puha frottírt, a halványrózsaszín ízeltlábú méltatlankodva ballagott tova. Ralph összerezzent az enyhe légáramlattól, hunyorgó szemmel nézett fel délelőtti szendergéséből.
– Nincs összefüggés a két dolog között – jelentette ki határozottan, miközben cigarettáját kereste.
Tudtam, egy korábbi beszélgetésünkre utal, de viccel próbáltam enyhíteni a helyzet komolyságán:
– Mármint az UV sugárzás és a törölközőmre telepedő rákok között?
Ralph nem válaszolt, barnára sült karja éles kontrasztot képezett a fénytelen fonott kosárral, miközben az életet mentő halálfejes doboz után kutatott. Természetesen nem találhatta meg, mert még fürdés előtt láttam, hogy a Tüske Fiúk magukkal vitték. Amióta a dohány termesztését betiltották, rendkívüli kincsnek számított a cigaretta, nem is értem, hogy Ralph miért nem vigyázott rá jobban.
– Milyen békés ma az óceán – jegyeztem meg a sima víztükörre mutatva.
Tukán körözött fölöttünk, elhűltem narancssárga csőre láttán. Ralph egyre türelmetlenebbé vált.
– Hol van a cigarettám? – kérdezte azon a vészjósló hangon, amitől semmi jót nem reméltem. A biztonság kedvéért átvizsgáltam a kosarat, kiöntöttem a májkapszulákat, egyenként végigtapogattam a szemvédő tasakokat, de Ralph cigarettájára nem bukkantam. Ősz hajú, nejlonzacskóba öltözött, meghatározhatatlan korú férfi (vagy nő) közeledett felénk. Fiatalabb lehetett, mint amilyennek látszott, arcára mély barázdákat szántott a szenvedés. Lesújtó pillantást vetett ránk, majd négykézlábra ereszkedett, és hosszan kortyolt a tengerből. Miután szomját csillapította, kézfejével letörölte átnedvesedett bajuszát, szakadozott zsebéből körömnyi mobiltelefont vett elő, és terpeszállásban koncentrált az aprócska monitorra.
– Megmondaná kérem, hol vagyunk? – szólította meg Ralphot. – A GPS-em teljesen bedöglött.
Még mindig nem tudtam eldönteni a nemét. Férfias nő vagy nőies férfi?
Ralph egy pillanatra abbahagyta a kotorászást.
– Hát Szombathelyen, hol is lehetne máshol! – dörmögte ingerülten. – Van cigarettája? – tette hozzá valamivel szelídebben.
A férfi (vagy nő) megrettent.
– Cigarettám, nekem? – kaffogta. – Még elvennék az életjáradékomat, ha megtudnák, hogy dohányzom.
– Pedig én érzem, hogy van! – kiáltott fel Ralph.
– Nincs, nincs – dadogta a férfi (vagy nő).
Ralphot azonban nem lehetett megtéveszteni. Amióta az Atlanti óceán betört Magyarországra, és nedvdús párája ott lebegett fölöttünk, szaglása rendkívül kifinomult. Kár, hogy már régen kivonták belőle a sót, akkor lenne csak az igazi. A nejlonzacskós férfi (vagy nő) óvatosan hátrálni kezdett, de Ralph hirtelen felrántotta szakadt pelerinjét. A foszladozó nejlon halk zizzenéssel hullott darabokra. Belső zsebéből a homokba szökkent a várva várt halálfejes doboz. A férfi (vagy nő) utána kapott, ám Ralph sem hagyta magát, csöndesen dulakodtak az egyre erősödő napsütésben. A tukán egy szentjánoskenyérfa ágáról figyelte az eseményeket. Egy velőtrázó sikoly, majd a férfi (vagy nő) ernyedt teste terült el a porban.
– Megölted? – kérdeztem riadtan.
Ralph nem felelt, izzó gyönyörűséggel vette fel a cigarettás dobozt.
– Most aztán elszívom az egészet- mondta.
Átszellemülten bontogatta, amikor megjelent a tukán. Tekintete mély belső vágytól égett. Kecsesen ragadta meg a dobozt, majd lassú szárnycsapásokkal eltűnt a nyugati égen. Ralph káromkodva szívta vérző ujját.
Az izgalom múltával órákon át feküdtünk a perzselő napon. Bőrünk egyre vörösebbé vált.
– Nincs összefüggés a két dolog között. A múlt elmúlt, jövő pedig talán sose lesz. Ami van, az a szenvedés…
– Azért meg kellene látogatnunk anyádat – szakítottam félbe Ralph eszmefuttatását -, mégiscsak ma van karácsony.
– A szenvedés, ami áthatja a létezést – folytatta, mintha közbe sem szóltam volna.
– Feldíszíthetnénk a szentjánoskenyérfát is!
Ralph elhallgatott, fürkésző szeme a tenger végtelenjébe mélyedt. Megszorítottam a kezét:
– Boldog karácsonyt!
– Boldog karácsonyt!
Végre felengedett Ralph feszültsége, szája szegletében megjelent egy parányi mosoly. Teljesen leégtünk, testünket hólyagok lepték el. Az elhagyott iskola kapujából, a romok közül Balcky, a Tüske Fiúk kutyája lépett elő. Szájából frissen gyújtott cigaretta füstje bodorodott a magasba.