Mint bájos fiatal nő, a hajnal sárga, piros ruhába jő…
Lassan bújik elő a szürke félhomályból, alig lehet még látni valamit a tájból.
A lombok között is ébred az élet, a csöndnek madarak éneke vet véget.
A verebek lármásan civakodnak, akár vénasszonyok, mikor patvarkodnak.
Néhány neki ugrik társának, így vet véget a torzsalkodásnak…
Hullnak a tollak, potyog a levél, majd a zsémbes banda útra kél.
Szobámba ülve a harangszót álmodva hallgatom, zengő hangja repül a gyors szél-szárnyakon.
Az emeletről a város tornyait, házait belátom. Az ablakaikon zsalu zárul sűrűn: a sok parázna titokra,
szerelmet sejdítve a zugokban. Szélnek eregetem a nehéz gondokat, megtölti a reggel napfénnyel az árnyékokat.
A parkban egy zúzmarás padon elgondolkodva ül egy asszony s a foszlékony árnyak között, átölelve tartja a fájdalom.
Szemében már rég nem ég az isteni szikra, tompán bámul a fák sűrű lombjaira…
Ott, igen, ott van a szabadság, hol a madár repte, s mint zászló emelkedik lelke magasan a fellegekbe.
Egy öregúr totyog, régen jobb napokat megért kabátja kopott.
Lábát csúz rágja, minden hiába, nem tér vissza az ifjúsága.
Haját szél kócolja, álla borostás nem vár már ő mást, csak az elmúlást.
az élete sivár itt, s hogy melengesse testét, mindennap a kocsmában tölti az estét.
Néha rímet farag, szíve izzik, ha a kedvesére gondol, és ha nem akad papír,
akkor a szalvétához fordul. Ráírja a verset, és büszkén bajszán pöndörít egyet.
Az ivócimborák meredten nézik, mert a maligánfok már az agyukban dívik.
Meghívják egy italra bátran, az öregnek nincs is hiánya másban.
Anya húzza álmos gyermekét, kinek az óvodába járás egészen elvette a kedvét.
Oly szívesen ölelné magához a paplant, de a zord anya rá mérgesen kaffant…
Sietnie kell, mert a főnöke bizony morcos, nem érdekli a kifogás,
mert mindjárt kapun kívül találhatja magát.
A tét a lét, ez az anya szavajárása, ezért ügyel rá, hogy legyen állása.
Zúgnak az autók, indulnak vagy százzal, nem érdekes most, nem spórolnak a gázzal…
Mindenki siet, rohan, ez maga az élet. Az embertömeg, pedig munkahelyre széled.
Így indul a nap ráncos arca, s az emberek létért folytatott harca.
16 hozzászólás
Kedves Lyza!
A prózád éppen olyan szép, mint a verseid!
Élmény olvasni a képeid. Üdv: fátyolfelhő
Kedves fátyolfelhő!
Örülök, hogy a prózám is elnyerte tetszésed!
Köszönöm szépen az értékelésed is!
Ölellek: Lyza
Nekem is nagyon tetszik, bár ez inkább prózának álcázott vers 🙂
Én is adok rá egy ötöst, mert remek hangulata van.
Kedves Maggoth!
Tőled ezt nagy dicséretnek veszem!:):):)
Köszönöm szépen a véleményed és az értékelésed is!
Írok privit, majd olvasd el légyszí!:)
Üdv: Lyza
Kedves Lyza!
Mint látom, más is észrevette, hogy írásod nem póza, hanem tipikus prózavers, amely szép, költői kifejezésekből és képekből áll, ezen kívül rímel is, ha jól látom, minden mondata. Az előírás szerint a prózaverseket teljes sorokba írjuk, csupán ez a különbözteti meg a verstől. Persze, ez nem von le alkotásod értékéből, mivel nagyon jó olvasmányos, témája érdekes és hibátlan. Élvezettel olvastam.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Örülök a kedves commentednek és értékelésednek!
Köszönöm szépen!
Szeretettel ölellek: Lyza
Elolvastalak , Prozavers ez a javabol .
Kedves Tumpech!
Most már felfedem magam, ha már itt mindenki lebuktat…:):):)…
Nem láttam olyat, hogy prózavers, azért tettem ide!…:):):)…
Most jobban megnéztem és van olyan kategória…:)
Kedves olvasóim elnézést kérek,
sajnos úgy látom már ide is kell használnom a szemüveget!:)
Lyza
Kedves Lyza!
Nagyon jól ábrázoltad az embereket. Sajnos rohanó világban élünk. néha jó lenne egy kicsit megállni, s odafigyelni másokra. Tetszett az írásod!
Barátsággal Panka!
Örülök, kedves Panka és megtisztelsz véleményeddel!
Köszönöm commented és osztályzatod is!
Szeretettel ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Egészen idilien indul a próza versed. "Szélnek eregetem a nehéz gondokat, megtölti a reggel napfénnyel az árnyékokat." Milyen szép sor, milyen remek gondolat.
Aztán ahogy halad a vers tovább, egyre valóságosabb, egyre zaklatottabb, egyre feszültebb lesz.
Pont olyan a versed, mint a reggel. Felébredünk, még néhány percig eltölt bennünket az álom békessége, aztán körülnézünk: mi újság a világban, aztán sietünk a dolgunkra, kezdődik a munka, a pezsgés.
Szép gondolatok, szépen megformálva.
Judit
Kedves Judit!
Azt szeretem benned, hogy mindig megérted amit az ember ki akar fejezni…
Kitűnő olvasó vagy és köszönöm értékes kommentárodat és osztályzatod..
Szeretettel: Lyza
Szia Lyza!
Jó Téged olvasni, szép a stílusod, a szavaid tele vannak hangokkal és színekkel. Szinte mindegy is, hogy miről írsz.-)))
Szeretettel: pipacs
Nagyon kedves vagy Pipacska!:) Köszönöm szépen!
Szeretettel ölellek: Lyza
Nagyon szép ez a prózavers, igazán át tudtam érezni.
Gratulálok
Delory Nadin
Köszönöm az elismerő szavaid, Kedves Nadin!…
Szeretettel: Lyza