A vásárláshoz listát készítek.
Egyrészt azért, hogy ne felejtsek el megvenni valamit, amit meg akarok venni, másrészt meg azért, hogy ne vegyek meg olyan dolgokat, amelyek nem igazán kellenek.
A megírásához és az elolvasásához szemüvegre van szükségem. Ezt azért jegyzem meg, mert volt úgy, hogy nálam volt a lista, de a szemüvegem otthon felejtettem, de volt úgy is, hogy a listát felejtettem otthon…..
A legédesebb mégis az volt, amikor, ugyan mind a kettő nálam volt, de a listáról az első pillantásra kiderült, hogy a tegnapi….
Ilyenkor a lehető legtermészetesebb módon az emlékezetemre hagyatkozom.
(Arra, amelyik hol a listáját, hol meg a szemüvegét hagyja el……)
Bizonyítok, hogy igenis emlékszem arra, hogy mi mindent írtam fel, és tényleg.
Szóval…nem feledékeny vagyok, hanem….szórakozott….
Így mindjárt más, nem igaz?
Édesanyám azt mondta, hogy minden „rendes” háztartásban lennie kell gyúródeszkának.
– Ott is, ahol nem sütnek, mint itt? – kérdeztem.
– Ott is. – szögezte le, és rögvest megajándékozott eggyel.
Most is ott van a kamrában. Időnként letörölgetem. Törölgetni, mindenhol törölgetnek….
Hozott sütőport is. Azt mondta az is kell…
Ha lejár a szavatossági ideje, mindig veszek egy másikat.
Az van a lista elején.
Ha neki fontos volt, nekem is az kell hogy legyen, akár sütök, akár nem….
A lista
By szusi
20 hozzászólás
Kedves Szusi!
Ifjú lánykaként 😀 szemüvegre még nincs szükségem, de bevásárló listáim nekem is vannak… 🙂 Ezek olyan non-stop listák. Egyfolytában írom őket, a fölösleges akciós vackok megvásárlása ellen valóban jó taktika. Az írásod kicsit humoros, kicsit nosztalgikus felhangján – abban a tekineteben, hogy mi is a "fölösleges", amit nem kellene megvásárolni – jót mosolyogtam, és kicsit meghatódtam!
Judit
Abból a szempontból tényleg tökéletesen felesleges sütőport vennem, hogy sem nem tudok, sem nem akarok sütni……
Bevallom, miközben írtam, kicsit én is meghatódtam (ezt némi iróniával igyekeztem leplezni), mert édesanyámra emlékeztem, akinek ez fontos volt…..
Én is meghatódtam… végül is listádnak apropóján mindig eszedbe jut anyukád. Ezer alkalom emlékezni jóra-szépre…
Mennyi apró, kedves dolgot juttathat eszünkbe egy prózai lista!
Irén, olykor csinálunk dolgokat csak úgy "rutinból". Ez a sütőporos dolog is ilyen. Aztán, egy napon megállunk és megkérdezzük, hogy miért? És…akkor meg is fogalmazzuk…és előjön a történet…..
Kedves Szusi!
Nagyon tetszik a történet! Hihetetlen lehetőség van benne, egy hosszabb lélegzetvételű folytatásra. Remélem lesz is! 😉
Szívesen olvastam volna tovább az okfejtéseket, hogy miért kell azt tenni, ami látszólag teljesen értelmetlen. A családból hozott dolgaink mindig nagyon érdekeltek. Miért van az, hogy egyes dolgokat teljesen elhagyunk, másokat meg, ha az semmire sem jó (ismétlem: látszólag), akkor azokat megtartjuk?
Szóval kívánja a történet a folytatást (vagy lehet, hogy csak én?), méghozzá ebben a stílusban.
Gratulálok!
Üdvözlettel:
Sanyi
Sanyi, a helyzet az, hogy a nagyobb lélegzetű dolog nem az én világom./Egyelőre./ Aztán ki tudja? Azt sem hittem volna soha, hogy novellácskákat írok, az is csak úgy jött, mert úgy gondoltam, hogy dög unalmas, ha valaki egy irodalmi portálon csak haikukat "produkál". Akkor gondoltam azt, hogy komolyan majd versikéket írok, nem komolyan meg majd szatírákat, alkalmazkodván az épp adott lelkiállapotomhoz. Így nincs üresjárat…..
A mondásokat általában kritikával szoktam illetni, de egyet kifejezetten szeretek:
Ami megtörténhet, az megtörténik.
Szia!
Én szeretek vásárolni, de csak akkor, ha nem listából kell. Akkor a feleségem vásárol. Nem is készítek listát, ha én megyek, mert azokat a dolgokat veszem meg, amiket otthon használunk. Mivel képben vagyok, mi fogyott el és mi nem, nem nehéz a dolgom. Ha én vásárolok, akkor szép termetes szatyrokkal állítok haza. Ritka alkalom. Általában fizetésnap után. 🙂
Remek emlékezőképességemnek tulajdonítható, hogy érkezésem után feleségem listát készít és megismétli a vásárlást, hogy minden legyen otthon, ami szokott, ami elfogyott.
A sütőporos rész teljesen egyértelműen hatott.
Artúr, valahogy belém kódolták, hogy ne vásárolgassak felesleges dolgokat, ezért többnyire listával közlekedem. Ha sok időm van, azért megnézem a többi árut is, mert nem árt" képben lenni" és kipróbálni új dolgokat. A legjobban persze, azt szeretem, ha csak úgy elindulok nézelődni, hogy esetleg veszek magamnak valami "szépet". A vicces az, hogy ilyenkor sem veszek mindig valamit, csak, ha tényleg látok valami "szépet" Ha nagyon nincs "valami szép", akkor a biztos pont a könyvesbolt…..
És…igen. a sütőpor juttatta az eszembe ezt az egészet…..
Kedves Szusi!
Nos én utálok vásárolni, ha lehet a családtagjaimra bízom, szerencsére ők imádnak. A listát persze megírom. Ha nekem kell mennem az kész tébolyda… Sütni sem nagyon szeretek, persze vannak alkalmak amikor nagyon szívesen teszem. Régebben azért többször sütöttem.
De utálom mikor a melóhelyen nap mint nap megkérdik: mit sütöttél? mire a válaszom: süssön helyettem a nap! ( na ezt jól kisütöttem ).
Írásodban tetszett, csempésztél bele humort és szép emlékezést is egyben.
szeretettel-panka
panka, nálam egyértelmű a helyzet. Mindenki tudja, hogy nem sütök, nem is sütöttem, és nem is fogok sütni. Úgyhogy nálam a kérdés, csak úgy merülhetne fel, hogy : Mit NEM sütöttél?
Mindennek van előnye is. Minden összejövetelkor, mindenki más házi sütit hoz, mert azt biztosan lehet tudni, hogy nálam nem lesz. És…ilyenkor tobzódok!!!!! 8-10 féle házi süti is megjelenik a körletben! Mindegyiket szeretem……..ha más süti meg!
Az anyukám jól sütött….Ezt nem sikerült átörökítenie…de talán mást, igen….
Ha pedig nagyon nagy a gáz, akkor írunk egy listát arról, hogy mit ne hagyjunk otthon. Majd pedig még egyet arról, hogy írjunk egy listát arról, hogy mit ne hagyjunk otthon. Végül pedig…láncreakció!! Én is listából dolgozom a bevásárlásoknál, ám ezek tartalma rendre menet közben változik…
üdv
leslie
Leslie, én folyamatosan írogatom a listáimat, mert sok mindent nem tudok észben tartani és igazából nem is akarok, de elfelejteni sem….Egészen addig bővülnek, míg "el nem intéződnek". Így kevesebbet mérgelődöm…..
nem írok listát. lista nélkül a bevásárlás sokkal nagyobb kaland. micsoda meglepetések érnek otthon…
Müszélia, én a kalandot….máshol keresem.
Viszont utálom, hogy nyúlnék valamiért és…….ellenben van, 23 tubus dijoni mustár…. amiből valószínűleg 22 kidobásra kerül, mivel sem cicák sem a kutyák nincsenek oda érte…..
De aranyos!:)
Én tudatos vásárló vagyok, szinte csak azt keresem és veszem, amit felírtam magamnak. Felejteni én is szoktam. Olyankor kétszer teszem meg az utat!:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Zsolt, mert vannak fontos dolgok, meg vannak, nem fontos dolgok. A sütőpor az fontos dolog….
Kedves Szusi!
Listát én is szoktam írni, ám időnként a boltban felülírom, ilyenkor előfordul, hogy megcsörgetem a páromat, legyen szíves elém jönni.:)))
Nagyon megható, ahogy édesanyádra emlékezel, ahányszor listát írsz.
Szeretettel: Zsóka
Örülök Zsóka, hogy nem csak a verseknél találkozunk, hanem ide is ellátogattál. Köszönöm.
Meghatott az írásod, Szusi!
Mintha csak azt mondanád: olyan jó lenne, csak még egyszer, szófogadó gyereknek lenni…
Inkább megveszed azt a sütőport…:(
Szeretettel
Ida
Jól érzed Ida, tényleg jó lenne….