Másokra vigyázva
játszom a
világra kivetett
hálóba reszkető
bújócska életet,
miközben Terád
csak akkor
figyelek, ha
testemet keresed.
Túl sokat gondolok
magamra, a
játszma már
nem enyém régen,
akkor is kapni
akartam,
mikor semmit sem
igértem.
Bújj hozzám, s ha
remegve fázol,
erős karom véd
a gyáván
ránküvöltő
mocskok haragjától.
4 hozzászólás
hát nem tudom, hogy jól gondolom-e, de nekem bocsánatkérésnek tűnik ez a vers….én megbocsátanék…
nagyon gyönyörű!
gratulálok!!!!!!!!!!
Nagyon szép!
Köszönöm mindkettőtöknek.Valóban kicsit bocsánatkérésnek íródott.
Csatlakozom az előttem szólókhoz. Nagyon szép.