Eltelt öt év az érettségi óta.
Zsófi lázasan lát neki a szervező munkának, szinte biztos benne, hogy ha ő nem csinálja, sohasem fognak találkozni. Csak magára számíthat. Pedig dolga az van neki is elég… Most tanult meg járni Lilike, azóta mindig keresni kell, vagy futkosni utána. Azelőtt legalább ott találta, ahová letette… Akkor sokkal jobb volt. Na tessék!… Most vajon hol kószál? Egyszerűen nem tud telefonálni sem… Most is eltűnt – Lilike! Lilike! – hol a csodába van ez a kis csavargó?
– Tomi, Tomi drágám, Tomííí! – Hol a csudába van? Eltűnt a gyerek, eltűnt a férje… Körbefutotta a lakást, az erkélyen talált rájuk. Hallotta, amint Tamás éppen kis botanikai előadást tart kislányuknak, bemutatja sorra az erkély növényeit. Ezt látva Zsófi visszahúzódott, amíg Tamás el van a gyerekkel, addig kihasználhatja az időt, s felhívja sorra régi barátnőit, vagyis a szüleiket, mert, hogy ők hol vannak, arról fogalma sem volt. Ő sem a régi kisvárosban él már. A fővárosba költözött, mert Tamás itt kapott munkát. No lássuk csak, kezdjük Ágnessel!
A telefon kicseng. Ágnes mamája veszi fel a kagylót. Nagyon megörül Zsófinak, azután elpanaszolja, hogy Ágnes bizony a fővárosban maradt, mert ott kapott állást. Megadja Ágnes telefonszámát. No, hát itt sikerrel járt. Most megpróbál Hédi nyomára bukkanni.
Ismét tárcsáz. Még szerencse, hogy ő ilyen rendszerető, mindent megőriz, semmit sem dob el. Így nem volt nehéz előkotorni a régi telefonszámokat. Nos, Hédi szüleinél is kicseng a telefon…
Nem veszi fel senki. Próbálkozik újra… Semmi… Sebaj, este újra megpróbálja!
Lássuk Esztert, vajon róla mit fog megtudni a szüleitől. Egyre izgatottabb lett. Ágnes itt van a fővárosban… Még ma fel fogja hívni… Annyira szeretné már látni.
Eszter anyukája veszi fel a telefont. Nem emlékezik Zsófira. – Mi, hogy együtt jártak gimnáziumba, s most találkozót szervez? A telefonszámát meg tudja adni, egyébként Pesten van, ott dolgozik a János kórházban.- Zsófi köszönte szépen, s egyre izgatottabb lett. Lassan mindent megtud a barátnőiről… De jó!… Eszter is itt van a városban. Hát hiszen, akkor itt szervezi meg a találkozót… Már csak Hédit kell előkerítenie.
Este újra hívta Hédi édesanyját. Ezúttal szerencséje volt… Férfihang szólt bele a telefonba.
– Mit óhajt hölgyem? – kérdezte barátságtalanul.
– Tulajdonképen Hédit keresem, vagy az édesanyját – mondta zavarában Zsófi.
– Itt Adriano, Hédi férje. Mit akar a feleségemtől? – Zsófi gyorsan elhadarta, hogy tulajdonképen az érettségi találkozót szervezi és szeretné Hédit meghívni. Félénken kérdezte, hogy kaphatná-e esetleg Hédit?
– Nem hölgyem, ő még nincs itt. Elindult ő is Itáliából, de néhány napot Pesten tölt, pedig már meg kellett volna érkeznie ide. Van neki mobil telefonja, megadom a számát, bár magam sem értem miért, de Hédi nem veszi fel napok óta. Próbálkozzon! – letette. Zsófi gyorsan felírta a számot. Bezzeg Hédinek mobilra is telik, nem úgy mint más hétköznapi embernek. Rögtön meg is próbálja… a telefon kicseng, de Hédi nem veszi fel. No sebaj, kezdi újra Ágnessel.
Este hívta, miután Lilikét lefektette. Vagy félórát beszélgettek Ágnessel, annyira örültek egymásnak. Megbeszélték a presszót, az időpontot, de Zsófinak még beszélnie kell a másik két lánnyal. Megígérte, hogy újra hívja Ágnest, még egyeztetnek időpontot.
Eszterrel nem tudott beszélni. A vőlegénye vette fel a telefont, s azt mondta Eszter ügyel, másnap délelőtt hívhatja, akkor itthon lesz. Hú, Eszternek vőlegénye van!… Milyen izgalmas az élet!
Már csak Hédit kell előkerítenie. Csakhogy Hédi nem veszi fel a telefont. Számtalanszor próbálkozott már, de semmi…
Másnap délelőtt hívta újra Esztert. Eszter is nagyon megörült neki, azt mondta, hogy sokat gondolt a napokban a találkozóra. Az időpont pont megfelel neki, amiben Ágnessel megegyeztek, meg persze, a presszó is jó lesz.
– Csak még Hédit kell megtalálnom – mondta Zsófi – vele is egyeztetni kell, őt még nem sikerült elérnem!
– Ne is próbálkozz vele. Beszéld meg Ágnessel és találkozzunk mi hárman. Hédiről én szolgálok egy kis meglepetéssel – mondta titokzatosan, s letette a kagylót. Na tessék, morgolódott Zsófi magában, most fúrhatja az oldalam a kíváncsiság. Mit tudhat Eszter Hédiről, mikor még az a mamlasz férje sem tud semmit, neki sem veszi fel a telefont… valami titkos utakon járhat Hédi. Kinézné belőle. De honnan tudhat róla Eszter? Hát, végül is az ő barátnője volt, a végén már valóban csak az ő barátnője volt. Na, mindegy, most már igazán kíváncsi mindegyikre, úgyhogy ripsz-ropsz összehozza ezt a találkozót!
A megbeszélt napon, megbeszélt időpontban három fej bújik össze a presszó kerthelyiségének asztala fölött. Ágnes a régi, a régi kedves, csendes, okos Ágnes. Most is hosszú összekötött hajjal, karcsú alakjával, türelemmel, értelemmel teli nagy szemekkel… ugyanolyan mint öt évvel ezelőtt. Szinte semmit sem változott. Eszter, vállig érő szőke haja most nagy hullámokban, dúsan omlik a vállára. Szemlátomást kicsit megkomolyodott, érett nővé lett. Zsófi a kerek pufi arcával, egészen rövidre nyírt hajával, kicsit még jobban meghízva, de ugyanolyan kedvesen, csacsogva dugja fejét harmadikként az asztal fölé. Egy ideig szorongatják egymás kezét, szemlélgetik, vagy kutatják a másik arcában a régi kislányt. Végül megállapítják, hogy a változás, legalábbis külsőre alig-alig észlelhető. Azután mindenki mesél magáról. Zsófi a férjhezmeneteléről, a kislányáról, akkor következnek a hangos gratulációk. Végül is Zsófi kozmetikus lett, és majd ha nagyobb lesz a gyerek, akkor itt szándékozik szalont nyitni Pesten, és boldogan várja őket is szalonjába, természetesen kedvezményt kapnak!…
Ágnes boldogan mesél az osztályáról, a szeretni való kis elsősökről, akik olyan édesek, imádja őket, és boldog, hogy teljesült az álma. Zsófi érdeklődésére, hogy férjjelöltet talált-e már, Ágnes megrándítja a vállát. Van még idő, eddig az volt a fontos, hogy befejezze a főiskolát, most meg a gyerekek… Ők igazán fontosak az életében… A férjhezmenetel még várhat!
Eszter boldogan dicsekszik, hogy ő előbbre van már Ágnesnél, ugyanis vőlegénye van, már együtt élnek, csak még gyűjtenek az esküvőre, meg a nászútra… Amúgy nagyon megszerette az ápolói munkát, talán akkor, amikor belevágott fanyalogva, még tényleg nem is értette mire vállalkozik, de most már biztos benne, hogy jó helyen van, szereti csinálni, s így kerek az élete.
– No de most már halljuk, hogy mit tudsz Hédiről? Elég a titokzatoskodásból, ki vele! – szólította fel Zsófi Esztert. Merthogy ő azóta sem találja – tette hozzá.
– Jaj, Hédi! – kezdte gondterhelten Eszter. – Képzeljétek, bent fekszik nálunk a kórházban.
– Micsoda? – kerekedtek el a szemek körülötte.
– Balesete volt. Összetörte az Audiját! No, nem kell nagyon megijedni, elég szerencsésen megúszta, de a kocsi az totál káros lett. Nem engedi, hogy bárkit is értesítsünk a balesetről, mert attól fél, hogy az ő Macija agyonveri. Gyakran hívogatja az a szerencsétlen férje telefonon, mert neki mobilja is van, de nem veszi fel, mert fél tőle, amiért összetörte a kocsit.
– Nahát, ez aztán a meglepetés. Mióta van nálatok?
– Éppen azon a napon hozták be, amikor először hívtál Zsófi. Azért is mondtam, hogy ne keresd, mert úgysem találtad volna. Ha akarjátok, most elmehetünk együtt meglátogatni a kórházba.
– Ez nem normális – háborodott fel Zsófi – Hédinek fogalma sincs róla mennyire aggódik a férje, na és a szülei? Rájuk nem gondol? Hogy micsoda egy önző kutya ez a Hédi!
– Hát az, valóban az. Ugyanolyan mint annak idején volt, csak akkor még nem láttam át rajta, mert magam is buta voltam – mondta Eszter elgondolkozva – egy önző kutya!
– Aki Macinak hívja az idősödő, pocakos férjét, aki most is halálra izgulja magát miatta!
Ágnes végig hallgatott, csak most vette észre, hogy barátnőinek most nyílott ki a szemük, hiszen ő mindezt látta már gimis korukban is… Ők viszont, akkor semmit sem vettek észre belőle. Milyen érdekes. Hogy lehet az, hogy ő már akkor is átlátott Hédi egoizmusán.
– Menjünk lányok a kórházba! – szólt Ágnes, és indult.
A kórházba érve, Eszter ment elöl, s egyenesen Hédi kórterme felé tartott. Éppen akkor jött ki onnan a főnővér, s mindjárt Eszterhez fordult.
– Képzeld, most érkezett ennek a „libának” a férje. Ott zokog az ágyán, hogy hála Istennek, Hédinek nem esett baja. Kit érdekel a hülye kocsi, majd vesz neki másikat… Nincs ezzel a lánnyal valami rendben!… Nagyon nincs! – mondta, s már ment is tovább.
A lányok összenéztek. Mi tagadás, váratlan fordulat. Abban maradtak, hogy most ne zavarjanak, Eszter adja át üdvözletüket majd Hédinek. Találkoznak öt év múlva újra, hátha akkor Hédihez is lesz szerencséjük.
10 hozzászólás
Kedves Ida!
Ez a rész is tetszett.. Igen jól írod le az emberi tulajdonságokat, viszonyokat. Érdekes olvasmány. Várom a következőt!
Judit
Kedves Judit!
Örülök, hogy tetszik. Köszönöm szépen elismerő véleményed.
A következő rész már várólistán van. Remélem abban sem fogsz csalódni.:)
Ida
Kíváncsiságom hozott, de jól tettem. Tetszett az írásod.
Gratulálok: Ica
Örülök, hogy tetszik, kedves Ica!
Szeretettel
Ida
Nagyon jó a folytatás, végre én is itthon vagyok már, tetszett kedves Ida 🙂
Mikor időm engedi folytatom majd a többi résszel.
Szeretettel olvastalak: Zsu
Én is örülök, hogy újra itt vagy, kedves Zsu, annak is örülök, hogy tetszik a folytatás…
Köszönöm, hogy olvasod!
Szeretettel
Ida
Tetszik, hogy 5 évet ugrottál, és úgy folytatod a történetet. Különféle emberi sorsok rajzolódnak ki a történetből.
Most kicsit szellősebben is írtad, könnyebb volt olvasnom, mint az elsőt. Folytatni fogom, és érdeklődve várom a folytatást.
"Minden napra egy mese" illetve, egy fejezet.
Marietta
Örülök, hogy felkeltette a kíváncsiságodat, Mariettám.
Most már magam is kíváncsi vagyok, hogy mit szólsz a továbbiakhoz…
Szabad ám bírálni is, csak nyugodtan, ne kímélj!:)
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Nagyon tetszik a folytatás. Úgy tűnik a barátnők közül háromnak jól alakul az élete, Hédi viszont továbbra is nyitott kérdés.
Gratulálok!
Sok szeretettel! Matild
Kedves Matild!
Azt hiszem máris nagyon jól átlátod, nyilván a jellemrajzot követve, hogy hogyan alakul a lányok sorsa. Igen, talán Hédi mindvégig nyitott kérdés marad…
Köszönöm soraid.
Sok szeretettel!
Ida