[IG_KITOLT]Egy szép napon megérkezett az ősz gazdag örökséggel, melyet a nyár hagyott rá mielőtt elmenne.
Szállást keresett, lombsátor aljában meg is találta, de a sátor zöldjét kopottnak látta…
Vette hát ecsetjét nagy festő létére, és az erdő lombját, sárga piros,barna, bíborra pingálta. Mindenki csodálta ezt a színváltozást!
Boldog volt az ősz, s nagy boldogságában, kincseinek házát a tallózók előtt szélesre tárta. Ki a mezőt járta, zsákját alma, dió, mogyoróval színültig rakta, majd odújában elraktározta, ki a föld alá vitt jó sok harácsot, hogy jövő tavaszig ne érjen hiányosságot!
Ám az idő kereke fordult egy nagyot és az ősz élete zorddá változott. Vasfogú hideg szél csatangolt a tájon, a rokkant ősz sátrát cibálta vadul. Ólmos eső sápadt arcát könyörtelen csapkodta… Földönfutóvá lett az ősz a csupasz vadonban.
Mikor a tél megjött, s az erdőt, mezőt járta, a sokszínű pompának, a kifosztott ősznek hűlt helyét találta.
1 hozzászólás
Tetszett, gratu!