A padon

Forró nyári délutánt hozott a zajos városba a délnyugati szél. A város főterére helyezett padon egy férfi terpeszkedik, és a szökőkút vizének táncában gyönyörködik. Mögötte az úttesten egy babakocsitól feltorlódnak az autók. Egy szőke hölgy próbál meg átkelni a zebrán. Az egyik BMW megadta neki az elsőbbséget, több sofőr elégedetlenségére. Az egyikük még harsány dudálgatásba is kezd, mintha attól minden megoldódna. Az anya átér gyermekéve, a kocsisor megindul.

Csak a nyugodt alak állandó a téren. A meleg szellő egy szöszt kelt életre a pad mellett, de hamar el is sodorja őt egy öltönyös úr. Az autók menetszele rántja magával ezután. Végigüldözik a kocsik a főúton, a naptól menedéket csak a panelházaktól kapott árnyék jelet.

A menet feltorlódik egy kereszteződésnél, a házóriások tölcséréből kapott széllökés pedig felszabadítja rabságából a szöszöcskét. A magasba „repül”, fel a házak fölé, és onnan tekint le az elfoglalt világra. Látja, hogy a menet újból elindul, észre se vették, hogy elhagyták őt. Újabb támogatást kap a felfedező és elindul a város felett. Alatta immár vasúti sínek futnak valahová messze. Egy vonat is éppen ekkor siklik el, oldala vörösen, míg teteje szürkén csillog. Egyenesen a vasútállomásig robog. Ezek már nem fújtatnak, mint anno. Csak siklanak, amerre vezetnek a sínek, most éppen a város belvárosába. Le is szállnak róla páran, majd ki a lépcsőt, ki a síneket választva, de dolgára indul. A kedvező áramlat az egyik lépcsőzni készülő gyermekre sodorja Szöszt.

A gyermek társát látva rögtön felvidul, és meg is mutatja testvérének, aki csak pár évvel idősebb, de már elsős. Nevetve másszák meg a lépcsőket, még az sem érdekli őket, hogy egy lelakott folyosón kell végigmenniük. A váró sem mutatja szebb arcát, de itt csak átutazóban van a legtöbb ember, így nem érdekli őket. Akik meg az állomáson laknak? Azokat sem, így minden rendben van. A gyerekek és a velük lévő férfi, az apa, a pláza felé indul és be is viszik a negyediket is.

A tömegben a szösz elsodródik, és egy fiatal nő vállára száll, amaz meg a buszra. A paneldzsungelt felváltják a kis négyemeletesek, régi munkásszállók, aztán már azt veszik észre az utasok, hogy kertes házak szegélyezik az utat. A szöszt egyszer csak kivisz a huzat, de a busz csak robog tovább.

Egy templom enyészik el mellettük, aztán a járat újabb kanyarral elindul vissza a városba. Elhalad a kórház és az üzletsorok mellett, az emberek többsége tudomást sem vesz róla. Izzadnak, sokan káromkodnak, és próbálnak minél hamarabb végezni, hogy otthon vagy a tóparton tudjanak kényelmesen párologtatni. A busz felkanyarodik egy iskolához, majd sok fékezés, megállás, indulás után, ebben a megállóban végre pihenhet.

A sok diák tolong, hogy feljuthasson és hazamehessen. Csak egy valaki mozdulatlan a téren, egy férfi a padon, aki a szökőkútban gyönyörködik.