( Samponoperett )
( Zombiranha )
A kriptát belülről veszi a kamera. Kívülről már több részen keresztül is láthatták a nézők. A két évvel és pár száz résszel ezelőtt magára hagyott koporsó van a képben. Benne Agressero Maradandó teste. Bár már nem is annyira maradandó. Kissé szétszórtnak látszik. Illetve alig, mert sötét van. A rendező azonban nagyobb sötétséget akar, ezért behívják a forgatókönyv íróját. Később mégis kiküldik, mert mellette az árnyékok zavaróan kivilágosodnak.
Az egyik statiszta elájul. Nem az izgalomtól. Kiderül, hogy fényevő. Napok óta éhezik. Ebben a stábban nem csoda. A kezébe nyomnak egy zseblámpát, amitől kissé magához tér. A kellékes közben megpróbál a színész nyomára akadni, akinek fel kellene támadnia Agresseroként, hogy zombuljon. Megtalálja. A színész nevét egy tavalyi újság fekete rovatában. Keresni kezdik a fejfákat olvasva. A rendező kikel magából, de hamar visszamászik, mert úgy félembernek érzi magát. Vagy csak félistennek.
Kegyeleti szolgáltatók hirdetései következnek. Hullajó reklámokkal. Vidám sírásók steppelnek a koporsó tetején. Közben a további jelenetekhez szükséges többlet földet a hivatásos levélhordók egyesületének külön teherautója hozza meg. Post humusz.
A segédek elterítik a zsíros földet és sportfűmaggal vetik be az egészet. Egy vállalkozó szellemű gazdag rokon kísértetkastéllyal egybeépített golfpályát építtet ide. Stílusos felszereléssel. Fekete golfkocsikkal, lábszárcsontból készült golfütőkkel, koponya alakú golfsapkákkal. A büfében öreg múmiák félmeztelenül szolgálják fel a vendégeknek a frissítő italokat, és a szendvicseket. Illetve, nem mindegyiket. A furcsább színű felvágottak maguktól másznak a papírtálcára. Zöld nem is kell hozzá. Így is van rajtuk elég. A pályán is akad meglepetés. Minden lyukba talált labda beindít egy szerkezetet, ami gyászzenéket játszik le. Ha nem talál a lyukba, halálhörgés, vagy sátáni kacaj hallatszik. Attól függően, mennyire kerüli el a labda a lyukat.
A nagy nyüzsgésre Agressero a koporsójában felül. Mert alul nem látszik. Kimászik belőle és elindul a hangok irányába. Járása kissé megkopott. Nem csoda. A csoda, hogy még tud járni. Így jár az, aki két éve nem jár el sehová. De a stáb ezt szereti. Különben ki nézné a sorozataikat?
Amikor Agressero megjelenik a kripta bejáratánál, mindenki döbbenten mered rá. Mintha megállt volna az élet. Naná! Egy ilyen sorozatban? A rendező eszmél fel legelőször. Agresserora mutat, miközben leordítja a sminkest, hogy milyen munkát végzett. A sminkes gyorsan nekiesik. Mert megbotlik egy friss sírhantban.
Agressero Maradando darabos mozdulatokkal hárítja el a sminkes közeledését. Pedig az nem szerelemből teszi. Eltávolodnak egymástól. Hiába. Nem esik messze az alma. Mondjuk, közel sincs egy almafa sem. És persze, gyenge a gyümölcsdobáló. Látták volna Agresserot a kétszázadik részben! ( Lásd: Fogatlan piranha. ) Ő aztán tudott dobálni! Nem látták? Akkor hogyan fogják megérteni ezt a részt?
Reklámok jönnek ismét. A szerencsejátékokról, kaszinókról, és tévésorozatokról. Utána rövid ismertető a függőség veszélyeiről. A tudományos előadó magyaráz, a háttérben pedig részeg asztalosok bitófát ácsolnak. Ez is egyfajta függőség. Kötél általi lerészegedés. Persze, attól függ, honnan nézzük. A független hírügynökség mereven elzárkózik, de hiába. A friss hírek lazán benyomják az ajtót. A falon alkoholtartalmú ételmaradék. Tegnap borsóleves volt ebédre az asztalosoknál.
Most kellene egy izgalmas rész ide. Vagy egy nő. Esetleg egy izgalmas nő, mert itt már a sportfű sem nő. Eltévedt szektás lányok kerülnek elő a kripta mögül. Testükön fehér lepelszerű ruha. Vagy ruhaszerű lepel. Kezükben gyertya. Legalábbis, gyertyának látszó tárgyak. Állítólag nem félnek használni. A sötétben. A rendező fantáziája beindul, de félúton lefullad. Öregszik. Felveszik filmre. A lányok vonulását is. Mit lehet tudni? Még jól mutathat a sorozatban.
Balról az úton két sírásó közeleg. Kivilágítatlan láthatósági mellényben. Ez a viselet ásás közben kötelező. A rendező már abban sem biztos, hogy filmet forgatnak. Mármint a stáb. A temetői alkalmazottak csak földet. Meg a fejüket. Keresnek. És nem is rosszul!
Ordításra rezzen össze a csapat. Végre történik valami hátborzongató! Agressero a frissen kiásott gödröket nézte és elmerült a látványban. Testileg is. Ezért volt az ordítás. Hangja még van. Csak hát, tehetség is kellene. Akkor talán felfedeznék. Így viszont gödörben marad. De még ott sem talál magára. Akkor ugyan mit vár a stábtól?
A rendező összesúg a producerrel. Valahogy el kellene készíteni a befejező részt, de olyat még soha sem csináltak. Tanakodnak. Végül a főszereplő, Agressero oldja meg a helyzetet. Végleg elterül a gödör alján, amelyikbe lecsúszott. A filmes csapat a sorozatot és a főhőst saját halottjának tekinti. Tiszteletük jeléül néhány filmkockát égetnek el, majd beállnak golfozni a gazdag távoli rokon mellé. A kameraman ezt is felveszi. Talán kijön belőle a következő rész.
24 hozzászólás
Szia Artúr!
Eszméletlen, ahogyan szó szerinti jelentésben használod azokat a nyelvi elemeket, amelyet a szövegkörnyezet átvitt értelemben követelne meg! Parádés! Szenzációs!
Az a hír járja (Maslow után szabadon), hogy az önmegvalósítás egyik jele a jó humor. Szerintem Te már az extra-hiper-szuper-önmegvalósításon is túl vagy, mert extra-hiper-szuper jó a humorod. 😉
Gratulálok!
Üdvözlettel:
Sanyi
Köszönöm Sándor!
Furcsa, hogy így is tetszik neked, hogy nem olvastad az előző részeket. Ez egy ( kifli ) véget nem érő sztori. Szerencse, hogy nem maradtál le az előző részekről, mert azok is megtalálhatóak itt az oldalon. Néha elkap az ilyesmi, hogy filmeket írjak, és sorozatokat, de szívesebben rendezném. Mondjuk, akkor nem tudnám kihasználni a magyar nyelv adta lehetőségeket. Azonban, ahogy ismerem magam, kitalálnék helyettük képi hatásokat.
Szóval, a piranhákon kívül is van még pár hasonló szisztéma szerint készült firkálmányom. Mentségemre legyen mondva, hogy sokszor nem vagyok normális. Leginkább akkor nem, amikor írok valamit.
🙂
Önmegvalósítás? Mindig akkor nem vagyok itthon, amikor keresem magam. Pedig váratlanul szoktam beállítani magamhoz.
Kedves Artúr!
Ismét lehengerlő agytornát hoztál, nagyon sokat nevettem, megérte elolvasni.
Jó lenne előadni, mondjuk a Besenyő családtól szívesen meghallgatnám.
Fogadd vigyorgós elismerésem:
Judit
Annak idején írtam én néhány geget a Besenyő családnak, de nem válaszoltak. Csak egy példa:
Anti bácsi a spájzban egy ezer forintost tesz rá a lekváros üveg tetejére.
– Most ezt miért csinálta? – kérdezi Margit.
– Azért, mert rá van szorulva! – válaszol Anti bácsi.
Köszönöm a véleményedet és a pöttyöket!
🙂
Köszi.K…a jól szórakoztam:Grt:Z
Köszönöm!
Én is!
🙂
Ha "lehornyadna" a kedvem, ide csalingázok feltöltődni. A szleng nyelve kanyarintódott volna a klavimra, de inkább azt írom, fájin:)
Valerie
Elég sokat utazom. Nyugodtan írhatsz szlengül. A fővárosukat gyakran felkeresem üzleti ügyek miatt.
🙂
Köszönöm!
Jujj, de morbid! Kissé széteső, mint szegény Agressero… jót röhögtem rajta, korrekt kis paródia.
Igen. Vannak szétszórt emberek, mégis Maradando nyomot hagynak bennünk.
🙂
Köszönöm!
Pazarrrr, akarom mondani bizarrrr…brrrr…
Jót mosolyogtam! 🙂
Üdv: Gyömbér
Köszönöm szépen!
Ismersz. Csak ennyi volt a célom! Mosolyogjatok!
🙂
Írásod "agressero" hat – lehet hét is – az olvasó kedélyállapotára. Meg persze az elméjére is, ha túl elmélyülten vesz részt befogadásában. Én azért bepróbálkoznék vele barátok közt a Mátyás király téren… 🙂
üdv
leslie
Köszönöm Leslie!
Szóval, így megy ez barátok között.
🙂
Taps! Ma reggeltől késő estig Stohla Buci szappantragédiája ment a tévében, még nincs vége, írj egy jó befejezést neki. Üdv. Jega.
Köszönöm szépen a tapsot!
Szívesen írnék, de ki az a Stohla Buci?
Évek óta nem nézek televíziót. Illetve, csak ritka alkalmakkor. Akkor, amikor a filmklubom jelzi, ha valamelyik csatorna kedvemre való műsort sugároz.
E-mailt kapok arról, ha valamelyik kedvenc színészem filmjét vetítik, vagy az általam megjelölt filmek valamelyikét műsorra tűzik. Na, olyankor szoktam tévézni.
"Most kellene egy izgalamas rész ide. " Nekem volt benne kedves Artúr! :))) Ha nem is izgultam izzadtra a tenyeremet, de végre történt valami "hátborzongató". Pl. Jól éreztem magam a fotelban ülve… :)))
Ölellek: pipacs 🙂
Köszönöm szépen!
Akkor ezek szerint a fotelben ülve te is sorozatfüggővé váltál?
🙂
imádom a fekete humorodat. most is.
Köszönöm!
A fekete humorban szeretnék még többet alkotni, ezért tanulnom is kell róla. A baj csak az, hogy nem nagyon találok a műfajban fellelhető mestereket.
Esetleg, ha tudnál ajánlani valamit.
Esetleg, ha bárki tudna ebben a témában valamit ajánlani! Megköszönném! Sőt! Nem lennék hálátlan!
🙂
hát, most hirtelen nem tudnék neveket mondani. én választanék egy nagyon érzelmes, könnyfakasztó sztorit, mint werther szenvedései vagy efféle, és megírnám feketében. külön élmény, ha jól megbotránkoznak egyesek.
ÁHÁ! Szóval, nyerő nálad a "polgárpukkasztás"?
🙂
Megnézem az ajánlatodat, és ha tudok valamit kezdeni vele …
igen. a polgárok pukkadjanak meg. már csak az a kérdés, ki a polgár, hol a határ a polgár és a nem-polgár között. bár egy kis pukkadás jót tesz az emésztésnek.
Igazad van. A "polgár" kifejezés nem biztos, hogy szerencsés. Talán úgy inkább, hogy "átlagpolgár". Tudod, aki mindig a tömeg véleményét vallja magáénak. Fújol, ha a többiek is. Megbotránkozik, ha a többiek is. Hurrázik, ha a többiek is. És a többi.
Azt hiszem. 🙂