Elmúltak a karácsonyi, majd az újévi ünnepek is, sok vidámsággal, jókedvvel. Deresen, jégvirágosan köszöntött be a január. Előbb csak fagyosan, hidegen, azután ismét bő hóhullással ajándékozva meg a tanyalakókat. Dolgozhattak újra mindannyian a hóeltakarításon, amivel megmozgathatták izmaikat, levezethették felesleges energiájukat. Közben újabb meglepetés készült a tanya lakóinak. Befűtötték az uszodát. Ilyenkorra már kipihenték az előző év fáradalmait, de a tavasz még igen messzire volt, úgyhogy az volt a szokás, januárban egy teljes hónapig üzemeltették a fürdőt. Ilyenkor odaköltöztették a biliárdasztalokat, csocsókat, strandszékeket, ágyakat, s ott időztek naphosszat az emberek. Nagyon sok pénzbe került a víz melegítése, s a hatalmas terem fűtése is, de így sikerült feldobniuk a legunalmasabb téli hónapot. Jó nagy medence volt. Úszóversenyeket is rendeztek, s az emberek remekül érezték magukat.
Pamela és Tom is sok időt töltött itt együtt. Tervezgették a jövőt. Most már azt is tudták, hogy lesz Pszihotanya Long Beach-ben. Az útiterv még nem állt össze, mert nehezen tudtak időpontot egyeztetni. Úgy tervezték, hogy együtt utaznak oda Adélaidel meg a házaspárral, akik majd beüzemeltetik, és vezetni fogják a nyaralóból átalakított Pszichotanyát.
Nemrég jöttek ki a vízből, nagyot úsztak, jól el is fáradtak, s Pamela azonnal végignyúlt az ágyon, Tom viszont törölközővel törölgette róla a vizet.
– Figyelj édesem, vedd fel a köpenyed, nehogy megfázzál, de talán nem ártana a fürdőruhát is szárazra cserélni.
Pamela belebújt a felkínált köpenybe, s újra végighasalt az ágyon, mintha meg sem hallotta volna Tom aggodalmaskodását. Tom is köpenybe bújt, s ő is elnyúlt az ágyon. Egy ideig hallgattak. Egyszer csak Pamela hangosan elnevette magát.
– Min nevetsz drágám, nekem is elárulod?
– Jaj, csak eszembe jutott Margot, mennyire meg volt lepődve, hogy milyen változásokon mentem keresztül. Alig ismert rám.
– Biztosan igaza van, hát hiszen ő ismert korábban is. Rémes boszorka lehettél. Emlékszem, amikor ott a Tündérligetben melléd ültem a hangversenyen, hát majd keresztüldöftél a tekinteteddel.
– Hát megérdemelted volna, amiért ilyen undok vagy!– Jót nevettek, s közben emlékeztek.
Margot ide látogatott újév után. Itt is maradt majd két hétig. Csak ámult-bámult, hogy Pamela milyen házias, dolgos lett. Képtelen volt elhinni, hogy ennyire megváltozott. Hát még amikor elmondta neki, nem megy haza többé, itt akar maradni, tavaszra ugyanis, férjhez megy.
Okosan, apránként adagolta a kilátásba helyezett változásokat. Bemutatta neki Tomot, sőt egy napot ott töltöttek nála. Margot este elégedetten suttogta Pamela fülébe, hogy remek embert választott magának. Tom, minden bizonnyal nagyszerű férj lesz. Pamela boldog volt. Azután megmutatta a házuk tervrajzát is. Arról is mesélt, hogy itt a kórházban ismert meg egy 14 éves kislányt, aki tulajdonképpen nem kell senkinek. Megszerette, a gyerek is ragaszkodik hozzá, úgy döntöttek Tommal együtt, hogy örökbe fogadják. Margot egyik ámulatból a másikba esett. Már-már alig hitt benne, hogy ez ugyanaz a nő, aki mellett ő 20 évet szolgált. – Istenem, hogy megváltozott, milyen rendes ember lett. Tudta, ő mindig tudta, hogy a lelke mélyén Pamela nagyon jó ember, csak hát a körülmények rossz hatással voltak rá. – Aztán majdnem sírva fakadt. Rájött, hogy rá már nincs szükség. Nem lesz rá szüksége többé, neki pedig senkije sincs a világon. Gyűltek szemében a könnyek. Pamela éppen a tervrajzon mutatta, hogy a földszinten lesz egy nagy nappali szoba ebédlővel, konyha, fürdőszoba és ez a kis szoba lesz a dolgozószoba. Az emeleten három szoba lesz. A hálószobájuk, aztán egyik Loráé, a másik Margoté, ha ő is úgy akarja. Margot meg sem értette azonnal, csak rákérdezett: – vendégszoba, igaz? Ő ugyan, nem hiszi, hogy gyakori vendég lesz itt, egyre inkább nehezére esik az utazás… Pamela akkor elmagyarázta, hogy azt szeretné, hogyha hozzájuk költözne, természetesen, ha van hozzá kedve és nincsenek más tervei. Unokája is lenne mindjárt, majd be is mutatja neki a kislányt hamarosan. Itt élhetne velük, majd ő gondoskodik róla, ha már a szüleivel nem tette meg, Margotot nem hagyja egyedül.
Sírva is fakadt szegény, hogy ő sohasem hitte volna, soha… Alig tudta megvigasztalni. Aztán, amikor megismerkedett Laurával is, megnézte hol épül majd a ház, meg hát különben sincs senkije Pamelán kívül, itt meg unokája is lesz, boldogan mondott igent. Abban maradtak, hogy ha felépül a ház itt, s eladják a Los Angeles-i házat, Margot akkor ide költözik hozzájuk.
– Mikor akarod elárulni nekem, miért ragaszkodtál a dolgozószobához, mi a terved? – szólalt meg váratlanul Tom.
– Majd, ha meglesz, megtudod – próbálta lerázni Pamela.
– Mit kell tennem, hogy eláruld? Hm, minek is mondtam el, hogy milyen esküvőt terveztem, máig furdalná az oldalad a kíváncsiság.
– Furdalja is. Tom, tökéletes esküvőt terveztél. Alig várom, érzem, hogy felejthetetlen lesz…
– Az biztos! A dolgozószobát meg máris elfelejtheted, majd szólok a tervezőnek, hogy törölje!
– Ne, Tom! Nem lehetsz ennyire undok. Elmondom időben.
– Mondjuk, most?
– Kibírhatatlan vagy! Na jó, elárulom, estére, ha nálam alszol…
– Hogyan? Már nem kell példamutató szülőknek lennünk? Mit fog szólni Laura?
– Majd este fejfájásra hivatkozva korán ágyba bújok… hajnalban meg úgyis mész etetni.
– Hol itt a példamutatás? Hazudnál Laurának, hogy fáj a fejed?
– Dehogy hazudnék, igazat fogok mondani. Máris fáj a fejem a sok hülye kérdésedtől.
– Bocsáss meg – mentegetőzött Tom.
– Nem bocsátok meg! És tudd meg, hogy nem aludhatsz nálam éjjel – azzal durcásan oldalra fordult, hátat fordítva Tomnak, jelezve, hogy részéről a vita lezárva.
Marie és Max megjelenése mentette meg a helyzetet. Éppen érkeztek az uszodába, s ahogy észrevették Pameláékat, egyenesen feléjük tartottak. Odacuccoltak melléjük s azonnal mentek úszni egyet.
– Mi nem megyünk úszni, drágám? – kérdezte Tom csendesen. Azonban választ nem kapott a kérdésére.
6 hozzászólás
Szia Ida!
Szépen álomba ringattam magam eme szép regény-részeddel.
Jó éjt kívánok Neked és persze, magamnak is.
Szeretettel: Kata
Én már csak szép napot kívánhatok, drága Kata, de remélem az éjszakád is szép és nyugodalmas volt. Örülök, hogy tetszett ez a fejezet is. Köszönöm.
Szeretettel!
Ida
Bizony néha a szerelmesek között is akadnak félreértések, de úgy gondolom minden időben tisztázódni fog 🙂
Kellemes volt ezt a részt is olvasnom !
Szeretettel ölellek: Zsu
Persze, mindenütt adódnak viták, nézeteltérések.
Azt is tanulni kell, hogyan lehet áthidalni.
Aztán jöhet az édes kibékülés…
Örültem minden sorodnak. Köszönöm.
Ölellek!
Ida
Kedves Ida!
Itt jártam, olvastam.
Judit
Kedves Judit!
Köszönöm.
Ida