réten nyíló sok virág, fákon érő finom piros alma,
alatta a földön apró hangyák százai másznak…
Erdőn, mezőn sokféle állat, nyulak, szarvasok meg őzek,
medvék élnek, fákon fészekben tojásukat költik a madarak,
a légben madarak röpködnek, évente óceánok fölött
szállva helyet cserélnek, ahol jobban élik napjaikat.
Folyókban, tengerekben milliószámra halak lubickolnak.
*
Az égen a Hold és Nap, meg csillagcsodák vándorolnak.
Ki mondja meg, ki alkotta ezt a csodás szép világot?
Az emberek miből lettek? Testünk szervei hogy működnek?
Hogy tanultunk meg beszélni, agyunkkal gondolkodni?
Ki vezérli életünket, ki dönti el, hogyan élünk, mivé leszünk?
Miért születnek tudósok e világra, meg gonosz bűnözők?
Van-e odafenn a Magasban Valaki, aki kitalálta mindezt?
Hogy tudja nagy művét, a világegyetemet működtetni?
*
Miért születnek rombolók, bűnözők, gonoszok a világra?
Akik háborút, földindulást, szenvedést hoznak ránk?
Békés jó embereknek mások gonoszságát miért kell elszenvedni?
Ki ontja ki tengerekből a vizeket, ki okozza az erdőtüzet?
Ki bünteti az embereket betegséggel, orkánokkal, villámokkal?
Okos emberek, tudósok miért törik gonoszságon agyukat?
Miért találtak ki emberek pusztítására való eszközöket?
Miért nem az emberiség jólétéért küzdenek azok helyett?
*
Csak gondolkodom: Minden csupa csoda a világmindenségben…
Körülöttem csodák: nyíló sok virág, erdő fái, köztük sokmillió élőlény,
ami a világon létezik, vízben földön és fejünk felett a légben…
a kéklő Égen napsugár, éjszaka csillagok, a Hold fénye…
lenn a földön fecske vagy egy kis bogár, és az emberi szervezet, mint egy gép.
Tovább nem sorolom, mert tudom, vannak okos emberek, tudósok,
kik már majdnem isteni dolgokat művelnek… olvastam,
a tudomány feltalálta, hogy sejtjeinkből előállítani tudnak
*
új emberi szerveket, (szívet, vesét, agyat, eret, egyebet) amivel
kiváltani lehet már embertársaik meghibásodott testrészeit.
Csak ülök, gondolkodom: mindez csodálatos, de mégsem az,
amit mi kaptunk a világmindenség Alkotójától! Hová tartunk?
Mit várhatunk ezután? Az embereknek mindez nem elég?
Megváltozott az egész emberiesség, egymásra nem figyelünk,
hová lett a szeretet, egymás segítése? Fontosabb a gyűlölködés?
Mit várunk a Teremtőnktől, ha nekünk az adománya nem elég?
Ki mondja meg nekem?
12 hozzászólás
Kedves Kata! Nekem is eszembe jutottak Klára sorai, amíg olvastam a versedet, mert a téma ugyanaz. Ezek a kérdések nagyon jogosak, csak sajnos kevéssé magyarázhatók meg. Mert, ha elfogadjuk, h Isten a bűnbeeséskor levette a kezét az emberről, és azt mondta, "na akkor szabad akaratot adok neked, csinálj, amit akarsz" és ezt követően tényleg nem avatkozott/avatkozik bele életünkbe, akkor mi értelme van az olyan jellegű imának, h Uram segíts meg ebben vagy abban. Úgysem segít. 🙂 Vagy….nem tudom. Talán Klára meg tudná mondani. BUÉK szeretettel: én
Kedves Kata!
Örülök, hogy a versem gondolkodásra késztetett. És mindaz, amit itt leírsz, valójában minden gondolkodó embert foglalkoztat. A rossz, ami a világban van, a sátántól van, nem Istentől. Az ember volt az, aki elhagyta Istent, nem pedig Isten hagyta el az embert. Olyannyira nem hagyta el, hogy egyszülött Fiát küldte, hogy aki benne hisz, örökké éljen. Bővebben belső levélben 
Szeretettel: Klári
Kedves Kata!
Kérdések sorozata. Sajnos, csak a látható és a tapintható a bizonyos. Erős hit kell ahhoz, hogy hinni tudjunk a természetfeletti erőkben. (mondhatni úgy is Istenben)
Nem mindenki képes rá, ahhoz túl gyarlók vagyunk.
Szeretettel gondolkodtam el verseden: Ica
Boldog újévet kívánok!!!
Kedves Ica!
Nehéz, súlyos kérdések ezek, mégis időnként elő jönnek, gondolkodunk rajtuk. Ezek megfejtése nem mindig azonos, amit magunk elképzelünk. Mindenki másként látja és vallja.
Egy ami tény, hogy én csodálom a világmindenséget, s vallom, hogy azt gyarló földi ember – bármily okos is – véghez nem vihette.
Hiszen minden apróság – még egy hangya is – vagy egy búzakalász, egy virágszál is, mind, minden megfejthetetlen, vagy az emberi szervezet… bonyolult és mégis pontos működése…
Köszönöm, hogy olvastál, hogy szorgalmasan elolvasod az alkotásaimat.
Boldog újévet kívánok én is, szeretettel: Kata
Kedves Klára!
Örülök, hogy olvastad a gondolataimat, köszönöm, hogy a versed továbbgondolkodásra késztetett. Én is hívő ember vagyok, amit itt leírtál mindazzal tisztában vagyok. Mégis fölmerülnek bennem és másokban is: miért jönnek büntetve a világra némely emberek súlyos betegséggel, az ártatlan magzat milyen bűnt követett el… A sátán itt hogy jöhet szóba? Csak egy példa. Miért születnek emberek olyan helyre, amely mindjárt megkülönbözteti őket. Ki tehet arról, hogy palotában vagy putriban fog élni, s gyakran még ebédje sem lesz…
Köszönöm a leveled, elolvastam, de amit leírtál, én nem vitattam. Hívő lélek voltam és vagyok, mégis súlyos sorscsapások értek… Amit elviseltem. De mit tehettem volna mást?
Jó időnként hasonló témákat boncolgatni, ritkán van rá alkalom. Örültem az írásodnak, a látogatásodnak és a levelednek is.
Békesség és szeretet legyen bennünk mindig:
Kata
Csodás, remek verset írtál megint kedves Kata !
Nagyon jó és nehéz kérdéseket tettél fel, amelyre talán soha nem kapunk választ.
Ki mondja meg Neked, magam sem tudom, de elgondolkoztam versed minden során,
nagyon tetszett !
Szeretettel: Zsu
Örülök, ha tetszett a vers. Az igaz, hogy nehéz kérdéseket tettem fel, s ki tudja, lesz-e ezekre válasz valamikor… De szükségünk van arra, hogy időnként elgondolkozzunk ezeken a nehéz kérdéseken.
Köszönöm, hogy hűségesen meglátogatsz, mindig örömmel fogadlak.
Szeretettel: Kata
Drága Kata!
Örök kérdéseket fogalmaztál meg, amit súlyos teherként cipelünk a vállunkon egy életen át, de választ nem kapunk rá… Vagy lehet, hogy igen, csak éppen nem figyeltünk oda? Ki tudhatja. Tetszik a gondolatmenet, ahogyan fogalmazol, s a végére rájön az ember, hogy mennyi mindent nem tud, nem ért… talán nem tudhat, nem érthet…
Szeretettel voltam
Ida
Való igaz, amit Te is leírtál kedves Ida. Ezeken nagyon sokan elgondolkodnak, időnként találgatnak, de a valóságot soha, senki nem tudhatja… A világmindenség olyan csoda, azt ép elmével felmérni sohasem lehet.
Örülök, hogy itt jártál, mindig szeretettel várlak_
Kata
Szia Kata! 🙂
Azt mondják, hogy semmi nem történik véletlenül, de az okokat azonnal nem láthatjuk. Engem elgondolkodtatott ez a vers, a záró kérdés főként.
Azt hiszem, hogy válaszokat önmagunkban találhatjuk meg, persze ez idő kérdése.
Mondhatnék tapasztalatokat és okosságokat ezügyben, de most nem teszem. Lényeg az, hogy jöttek már válaszok a miértekre.
Örülök, hogy megfogalmazódott benned mindez, s le is írtad, mert aki elolvassa, kénytelen értékelni is.
Köszönöm, hogy erre ösztönöztél! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia, Kankalinka!
Bizony, bennem nagyon sokszor felmerül az a kérdés… De az, hogy ki mondja meg nekem, azóta sem lelem, mióta gondolkodó felnőtt lettem. Megborzongok a csodáktól, amikkel naponta találkozunk és a találmányokról – ha csak arra gondolok, amíg én eszmélek. S ki tudhatja, hogy emberek is miket találnak még föl.
De a teremtés gondolata előttem megfoghatatlan, hiába olvastam már erre magyarázatot, az számomra nem kielégítő. A miértekre is a válaszok csak okoskodások… magyarázatok…
Örülök, hogy elolvastad, s az értékes véleményed elmondtad nekem.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon mély gondolatok, a legsúlyosabb problémát fogalmazod meg itt igen szépen.
Üdvözlettel
Attila