A döbbenet éjszakája
Cleo hátrahőkölt. Döbbenten meredt Anarathra.
– Ez azt jelenti… hogy én vagyok a Kiválasztott?
– Igen, ez azt. Sheridan beszélt nekem róla, hogy gyanít valamit, de nem vettem komolyan. Túlságosan kézenfekvő volt. Magad találtál ide, és ember vagy…
Mrs. Delpy nem kapcsolódott be a beszélgetésbe, csak meredt maga elé, és néha kortyolt egyet-egyet a teájából.
– De én nem lehetek… nem lehetek… a Kiválasztott…
– Mért ne lehetnél?
– Mégcsak most leszek tizenhét! Saját magamról sem tudok gondoskodni! Nemhogy egy egész népről!
– Biztos lehetsz benne, hogy van benned valami olyan, ami méltóvá tesz a feladatra. Különben a Könyv nem választott volna ki rá. Lehet, hogy még nem tudod, mi az –mondta gyorsan, megelőzve Cleo közbeszólását -, de van időd, hogy kiderítsd.
– Anarath… én egy egyszerű ember vagyok –Cleo szinte rimánkodott. –Vissza kell mennem a saját világomba. Onnan meg elég nehéz lenne megmenteni a világot.
– Tehát nem vállalod el?
Cleo szeme elkerekedett.
– Van választásom?
– Mindig van választásod –mosolygott Anarath, de ez a mosoly inkább volt szomorú, mint vidám. Cleo belenézett az égkék szempárba. Nehéz volt ellent mondani, de nem tehetett mást.
– Nem maradhatok Eghainban. Én nem tartozom ide.
– Inkább ide tartozol, mint oda –szólalt meg hirtelen Mrs. Delpy. Még mindig remegett egy kicsit, de hangja elszánt volt, tekintete tiszta. –Folyton a könyveidet bújtad, és azon a maroknyi barátnődön kívül, akikkel délutánonként múlatod az időt, nincsenek szoros kapcsolataid. Mintha mindig is valami másra vártál volna…
– De akkor is ember vagyok!!
– Molly is ember –mondta halkan Anarath.
Cleo kifogyott az észérvekből. Egyszerűen képtelennek tartotta még a gondolatát is annak, hogy ő a Kiválasztott. Csak ült a hideg kövön, és a térdét fixírozta. Nem tudott mást felhozni, így csak annyit mondott:
– De ez akkor is lehetetlen.
– Mért lenne az? –kérdezte immár másodszor Anarath, de Cleo nem tudott rá felelni. –Gondolkodj el a dolgon. Ha haza akarsz menni, természetesen elengedlek. De most aludd ki magad. Holnap mindent tisztábban fogsz látni. Mrs. Delpy itt marad, majd alszik nálam, és holnap hazakísérem.
Cleo bólintott, de nem mozdult.
– Jó lesz így, Mrs. Delpy? –kérdezte a tanárnőtől.
– Miattam ne aggódj, Cleo. Már jobban vagyok –mivel szemmel láthatóan ez igaz volt, Cleo sarkon fordult, és elindult Erionék felé. Gondolataiba mélyedve lépdelt a holdfényes úton. A csizmája időről időre beleragadt a sárba, hangos cuppanás kíséretében kellett kihúznia onnan. Az eső nemrég állhatott el, még látszottak a felhők körvonalai a horizonton. Elmélázva hallgatta a lágy fuvolaszót, mikor tudatosult benne, hogy a folyó felé tart. „Ez Sheyla” –gondolta magában.
Sheyla valóban a parton ült egy kövön, lábát maga alá húzva. Csukott szemmel játszott a hangszeren. Hosszú haját félig fogta össze, fürtjei meg-meglibbentek a szélben.
– Te tudtad? –kérdezte Cleo. Sheyla abbahagyta a fuvolázást, és értetlenül meredt a dühtől tajtékzó lányra.
– Mit?
– Hogy én vagyok az. A Kiválasztott. Erre céloztál a múltkor?
Sheyla szeme elkerekedett.
– Te vagy? Én nem… én nem erről beszéltem. Te vagy a Kiválasztott? …hát ez… ez nagyszerű!
– Egyáltalán nem az.
– Mért ne lenne? Megmenekültünk! Megtaláltuk a Kiválasztottat!
– Ez egy szörnyű tévedés, ugyanis én nem lehetek a Kiválasztott. Ember vagyok!
– Pont ez a lényeg! –Sheyla arca kipirult a boldogságtól. –Nem vagy!
– Micsoda???
A tünde ajkába harapott, és bűntudatosan nézett Cleo-ra.
– Illetve… nem egészen…
– Nem egészen?? Sheyla!!
– Jól van na! Az apád tünde volt. Ezt akartam elmondani legutóbb. Illetve nem akartam. Csak mondtam, hogy tudom.
Cleo fejében túltengtek a gondolatok. Úgy érezte, hogy az agya nem képes több új információt befogadni. Lassan leült Sheyla mellé a sziklára, és végigfuttatta emlékeit magában. Tudta már, honnan volt neki ismerős Eghain neve… kiskorában elolvasta édesapja leveleit, amiket az édesanyjának írt. Ott említette a birodalmat, bár csak futólag. És az, hogy az édesanyja sosem beszélt róla, mindent megmagyaráz. Vagy nem hitt a tündék létezésében, vagy megpróbálta megóvni Cleo-t.
– Cleo… jól vagy? Kicsit sápadtnak tűnsz.
– Persze, hogy sápadt vagyok, most omlott össze az egész eddigi életem –rivallt rá a lány, talán túl hevesen.
Kínos csend következett. Csak a víz csobogása tört át a dermedt levegőn. Cleo ráébredt, hogy fázik, és egy kicsit jobban összehúzta magát. Nem kért másik köpenyt Anarath-tól, a sajátját pedig az osztályfőnökénél hagyta.
– Ne haragudj, Sheyla, nem akartalak megbántani –motyogta végül. –Csak kicsit sok ez így egyszerre.
– Persze. Semmi baj.
– Honnan tudtad, hogy… ki az apám?
– Tudod… az én édesapám és ő együtt szolgáltak a Védelemben. Ő mesélte nekem, hogy van egy lánya, az emberi világban, akit Cleo-nak hívnak. És azt is, hogy el kellett hagynia téged.
– Azt nem mondta, hogy mért? –Cleo torkát a sírás fojtogatta.
– Nem. Többet nem beszéltünk. Kicsi voltam még.
– Azt hiszem jobb lesz, ha most megyek –mondta a lány elcsukló hangon.
– Elkísérjelek?
– Nem, köszi. Inkább egyedül lennék –azzal hátat fordított a tündének, és Arigín felé indult.
Erion a kertkapu mellett, a falnál támaszkodva várt rá. Mikor meglátta, hogy a lány közeledik, felegyenesedett. Összehúzott szemmel vizsgálta Cleo arcát.
– Te sírtál? –kérdezte. Letörölte a lány arcát. –Mi történt?
– Kapaszkodj meg –mondta lehangoltan Cleo. Félelmetes, hogy mennyi önirónia szorul az emberbe, ha bajban van. –Én vagyok a Kiválasztott. Ráadásul csak félig vagyok ember, mert az apám tünde volt. És én már… azt sem tudom, ki vagyok igazán… -ismét megeredtek a könnyei. Erion nem szólt semmit, csak átölelte. A lánynak nagyon jólesett, hogy Erion nem faggatta, csak vigasztalta. Teljesen összezavarodott.
– Menjünk be, főzök egy teát. Anyát megnyugtattam, hogy minden rendben ment, úgyhogy aludni tért.
Cleo bólintott, kibontakozott az ölelésből, és lehajtott fejjel követte Eriont. A fiú nem kérdezett, csak engedte, hogy beszéljen. Mikor befejezte a mesélést, Cleo Sheridan iránt érdeklődött.
– Találkoztam vele. De azt mondta, hogy most inkább nem zaklat, majd reggel meglátogat. Rögtön azt kérdezte, jól vagy-e. Azt mondtam neki, hogy igen, de… tényleg jól vagy?
– Most már jobban. De holnap hazamegyek. Kiderítem, hogy anyu mit tud az apámról.
– Hazamész?
– Végre tudom, mit tegyek. Ez is jobb, mint a tanácstalanság.
– De ugye visszajössz?
– Nem tudom… nem tudom. Nem érzek magamban semmi különlegeset, amiért én lennék a Kiválasztott. Csak… csalódnátok bennem.
Erion megfogta a kezét.
– Én tudom, hogy van benned olyan, ami másban nincs. Csak neked is meg kell találnod magadban.
– Nem megy. Erion… már azt sem tudom, ki vagyok –ismételte kétségbeesetten.
– Hát tudd meg, és gyere vissza!
Cleo kérlelve nézte Eriont. Fáradt volt, és alig bírta nyitva tartani a szemét. A fiú azonban nagyon ébernek tűnt.
– Kérlek –mondta Erion rekedten.
– Elmegyek aludni. Majd holnap beszélünk. Jó éjszakát, Erion.
– Jó éjszakát.
Cleo a lépcsőről még visszanézett a konyhába. Erion még mindig ott ült az asztalnál, fejét a kezébe temette, és kibámult az ablakon.
2 hozzászólás
Szia!
Most van egy kis időm, úgyhogy rögtön hozzád jöttem.:)
Kicsit hiányosnak érzem a fejezetet. Az nagyon jó, hogy most megpróbálod megfogni, mi mehet végbe Cleoban. Kiderült, egy eddig mindent másként hitt magáról, mint ahogy az valójában van. Ez nagy megrázkódtatás neki. Le is írtad szépen. Ez tetszett.
Viszont úgy érzem, a jelentek szaladnak. Nem olyan hosszú a szöveg, mégis három emberrel tárgyalja meg az egész életét. Nekem ez túl gyors. Persze az is világos, hogy nem szeretnéd háromszor ecsetleni ugyanazt jó bőven, mert akkor az olvasó talán unatkozni fog…De így, a három helyszín, a három személy, a három párbeszéd, szerintem akkor is túl gyors. Most nem tudok alternatív megoldást javasolni, talán Sheyla már ott lehetne, mikor kiderül, hogy Cleo a Kiválasztott. Vagy valahogy csökkenteni a váltásokat. Ha érted, mit próbálok kicsit sután elmondani.:)
Hamarosan – ha nem gond – majd írok belső levelet is. Csak most azért még annyi szabad időm nincsen. De ezt ki nem hagytam volna.:)
Szóval tetszik továbbra is. Most különösen érdekel a folytatás, kíváncsi vagyok rá nagyon.;)
Érdemes lenne folytatni a történetet, mert van benne lehetőség. Úgy írtad meg, hogy az emberi világnak is fontos szerepe lehet a továbbiak szempontjából…
Azt a részt viszont, amikor Cleo eldönti hogy hazamegy, jobban kiéleztem volna arra hogy érzi hogy haza kell mennie mert tudnia kell ki ő valójában ahhoz, hogy a feladatát elláthassa…és a kutatást otthon kezdheti el.