Egy ingatlanközvetítő cégnél dolgozol, lakások és családi házak eladását intézed.
Hétfő reggel egy hívás érkezik hozzád. Egy elhagyatott lakásba kell menned, hogy megbecsüld annak értékét. A bútorokat és egyéb használati tárgyakat még nem vitte el senki sem.
Ahogy a házhoz érsz, furcsa dolgokat tapasztalsz. Hideg fut végig a hátadon, mert egy
szomszéd épp most mondja el: a 3/3-as lakásban nemrég meghalt egy idős házaspár. Ahogy belépsz az előszobába, sötét járja át az egész lakást.
Érzed, muszáj beljebb menned. Mintha egy halk, de kérlelő hang hívna az ismeretlen felé. A bejárati ajtó mögött a spajz található, azzal szemben a konyha. Közepén egy kis asztalka, régi elszakadt terítővel a tetején. Mellette két kis szék. A gáztűzhelyen is látszik, sokat használták. A konyhaszekrényben a tányérok, evőeszközök tisztán elmosva várják, hogy valaki kivegye őket onnan. Az előbb jelentkező hang ismét szólít, egyre hangosabban.
Megszeppenve kihátrálsz a konyhából. Ahogy továbblépsz – bár félve haladsz előre – meglátod a kisszobát és vele átellenben a fürdőszobát. Sárga ajtók vannak mindenhol. Az ajtófélfa fekete színűre van festve.
Beljebb lépve beérsz a szoba ajtajához. Tudod, hogy rajtad és a szomszédon kívül – aki elkísért -, más nincs a lakásban, mégis furcsa érzésed támad: Mintha összesen négy ember lenne ott. A hangjelenség egyre erősebb és hangosabb lett, ahogy közelebb értél.
Belépsz a szobába, itt is sötét van. A függöny még be van húzva. Két fotel, egy régies szekrénysor, két asztal és két ágy látható itt. Hirtelen a hang egész közelről jön feléd. Hátranézel, és meglátod forrását – két alak áll pár centire mögötted: egy idős nő és férje. Beszélnek hozzád, de nem érted szavaikat. Nem értheted, mert megrémültél. Közelednek feléd, hirtelen úgy tűnik, mintha bántani szándékoznának téged. Lehet, hogy szomorúság, vagy más érzelem látszik arcukon? Megzavartad nyugalmukat talán? – teszed fel a kérdéseket magadban, illetve félhangosan a szomszédnak, akiről azt hiszed, ott van még az előszobában. Ő nem válaszol. Megfordulsz, rettegve jösz rá:
Egyedül maradtál. Megpróbálsz kijutni onnan, de érzed, valami – vagy valaki visszahúz.
Még mindig félsz, de már kijutottál, a bejárati ajtót próbálod kinyitni.
A zár beragadt.
Ekkor hirtelen fájdalmat érzel, az egyik alak hozzádért, épp a szívednél.
Összecsuklasz.
Táskádban a telefon épp most csörren meg, de te már nem tudod felvenni.
Meghaltál, mert elrabolták szíved.
5 hozzászólás
Szia!
Nem értek a prózához, úgyhogy nem is tudok szakvéleménytt írni.
Szerintem élvezetes lett, főleg azért mert nagyon részletesen le van írva az álom, nem hétköznapi helyszínen, és elég ritka, de nagyszerű képesség, ha valaki így le tudja írni az álmait.
Én sokszor csak foszlányokra emlékszem.
A vége is fordulatos, az utolsó mondat nagyon elgondolkodtató.
Jó lett a lezárás, a fogalmazás végig tetszetős.
Lehet, hogy inkább ez a műfajod….
Üdv.:Tamás
Kedves Aphrodite!
Nagyon tetszett! Főleg már izgi volt az eleje, ugyanis majdnem ingatlanközvetítő lettem! Nagyon jól megírtad! Tetszik! Főleg a vége! Hát igen, ilyen álmok előfordulnak, nekem is vannak furcsa és egyben rossz álmaim. Már sokszor harcoltam álmaimban gonosz szellemekkel, lelkekkel. Mióta tudatosabb álmodó vagyok, felveszem velük a harcot. Nem nehéz. És sokkal jobb!
Nagyon jól megírtad! Ügyi! Írjál több ilyet! 🙂
Szeretettel: Nairi
Szia!
Jó a történet, de nem eléggé ijesztő ahhoz, "A rettegés" legyen a címe. Nem fokozod eléggé, és főleg az veszi el az élét, hogy sok helyről hiányoznak a névelők. ha azzal akartad fokozni, pont az ellenkezőjét érted el vele.
" … az egyik alak hozzádért … "
Külön írjuk. Hozzád ért.
Üdv.
Kedves Artur!
A történetnek a vége az ijesztő és a képszerű leírás miatt lett "A rettegés" a címe.
Szia!
Igazából az írásod olvasása közben olyan érzésem volt, mintha hipnotizálni akarnál. Személyesen hozzám szólsz. Rábeszélsz, hogy mit érezzek, gondoljak. Viszont a hipnózis nem ijeszt, hanem ellazít. Szerintem, ez lehet az oka, hogy számomra nem volt rettegést keltő, de az is lehet, hogy csak én nem vagyok jó alany.
🙂