Vannak dolgok, amelyeket evidensnek tartunk. Többek között azt is, hogy a szabad időnkben oda megyünk, ahová akarunk. Beülünk egy presszóba, meglátogatjuk a barátainkat, utazunk, kirándulunk, programot csinálunk.
Ez a semmi kis vírus, melyről eleddig még csak nem is hallottunk, romba döntötte mindazt, amit eddig a saját szabadságunkról gondoltunk. Bekorlátozott minket, kizárt mindenhonnan, ahová vágytunk betérni, eljutni. Távol tartott a családunktól, barátainktól, egyéni vagy közösségi programjainktól.
Ilyen előzmények után végtelen nagy öröm volt számomra, hogy megnyitottak a strandok. Igaz, inkább uszodába szoktam menni, mikor vízélményre vágyom, de azok még zárva vannak.
A Margitsziget az álmaim álma. Egyedülállóan csodás, ahogy a Duna karja két oldalról átöleli. Az ős fák, a rengeteg virág, melyet évről-évre kiültetnek mind szemet gyönyörködtetők, míg a szökőkút látványa nem csak a szemnek élmény, amikor a víz zene kíséretére lövell fel a magasba és hull alá, hanem a fülnek is, amelyen keresztül a lélekig ér.
Kellemes időben ezernyi élmény, szórakozási és kikapcsolódási lehetőséget rejt magában a sziget.
El lehet sétálni az állatkerthez, megcsodálni a tavacskát és a szikláról aláhulló vízesést. Labdázni, vagy pihenni a parkokban. Kisebb-nagyobb gyerekekkel felkeresni a játszóteret, sétálni, futni, közlekedési eszközöket bérelni. Ha pedig megéheztünk, megszomjaztunk az se probléma, több lehetőség is adott éhségünk és szomjúságunk csillapítására.
A strand – melyet a velem élő lányommal látogattunk meg – minden előzetes elképzelésem felülmúlta. Ugyanis reggel borult volt az ég, fújt a szél, tartottam attól, hogy fázni fogok. Végül is késő délután indultunk el, amikor már zavartalanul sütött a nap, és bár némi kis szellő lengedezett, de kellemes, nyári idő lett. A szépen felújított Palatinus épületében patyolat tisztaság fogadott bennünket. A személyzet udvarias és készséges volt. Kiérve az épületből elsétáltunk a medencék mellett. A kristálytiszta víz felületén táncot járt a napsugár. Nekem nem volt kedvem az úszómedencébe menni, így otthagyva a lányom – aki lelkesen vetette bele magát az úszás örömeibe – felkerestem a 32-36 fokos medencék egyikét. A fokozatosan mélyülő medence sekély részébe feküdtem bele, mint egyfajta vízágyba és élveztem a langyos víz selymes simogatását, miközben sütött rám a napsugár. Csodálatos élmény volt. Időnként sétáltam, miközben gyönyörködtem a kiültetett virágokban, bokrokban, a dús lombú fákban, aztán kipróbáltam más meleg vízű medencét is, ahol egy kicsit úszkáltam.
Szándékosan választottuk ki a hétfői napot, gondolván, hogy akkor nem lesznek sokan, ami be is igazolódott. Azonban valószínű, hogy nem csak a hétköznap volt az oka, de mindegy is, hogy ki miért nem tudott, vagy nem akart még jönni, a lényeg az, hogy akik elmentek, azok remekül érezték magukat.
Varázslatos, csodálatosan szép alkalom volt. Még ha a tömegközlekedési eszközökre nem is lehetett maszk nélkül felszállni, a strand területén éreztük, hogy visszakaptuk a szabadságunk és annak fesztelen örömét.