A fiatal lány tétován álldogált. Felemelte a fejét. Tekintete a serdülő fiúra tapadt, aki lassan lépkedet felé. Szíve hevesen dobogott: TA-DAM, TA-DAM, TA-DAM.
Kimért léptekkel közelíttet a lányhoz a fiú, – Szabad egy táncra? – kérdezte halk elcsukló hangon.
A lány nem tudott válaszolni, ezért csak bólintott. Bájos arcán zavart mosollyal, kezét nyújtotta a fiúnak. A fiú erős markába fogta a bársonyos kezet, lágy csókot lehelt rá. Másik kezét a lány karcsú dereka köré fonta. Táncolni kezdtek. Szívűk egy ritmusra dobbant, gyors és heves volt TA-DAM-TA-DAM-TA-DAM.
Ez volt az ütem táncukhoz, és ez is csak egyre gyorsult. Megszűnt számukra a külvilág. Eltűntek az emberek, csak ketten voltak. A nő és a férfi, egymás kezét fogva, pörögtek, és forogtak
Aztán a tánc lelassult, kipirult arccal, csillogó szemekkel néztek egymásra. A bácsi elengedte a néni gyenge kezét. Lassan, fáradtnak tűnő mozdulatokkal lefeküdt a földre. A néni arcáról eltűnt a mosoly, szemében könnycseppekkel nézet a földön fekvő alakra. Szavak nélkül, félelem nélkül feküdt a bácsi mellé. Csendben vártak és hallgatták, szívük lassuló szavát: TA-DAM, TA-dam, ta-dam, ta-.
A szív szava
By Metatron
14 hozzászólás
Nekem úgy tűnt, mintha a tánccal az életen mentél volna végig…de talán túl hirtelen volt a befejezés…
jól tünt, de úgy éreztem nem kell tovább nyújtani, van ami röviden tömören is beszél.
Szép. 🙂 Br a végét nem értettem. Már leesett. Nagyon szép.
Nagyon szép.
színte mellettük éreztem magukat. mintha őket nézném miközben lepereg az életük elöttem.
Én sosem éreztem rá késztetést, hogy ehhez fogható rövid írásba kezdjek. Mindíg úgy gondoltam, ha az ember csak egy-egy gondolatot akar megragadni, azt inkább versben tegye. De lehet, hogy én tévedek és neked van igazad.
🙂
Elolvastam a bemutatkozódat és most már értem, miért nem versben veted papírra a gondolataidat. Előbbi hozzászolásomat ezért tekintsd tárgytalannak! 🙂
A bemutatkozásnál viszont ezt is találtam:
“Ha valkinek szüksége van tanácsra szívesen segítek. A kritizálásommal sosem sértegetni akarok, csak tanácsot osztok, amit vagy megfogadsz vagy elutasítasz.”
Én pedig pontosan ezért jöttem ide, hogy kritikát kapjak.
Kritizálj meg kérlek!
Ez nagyon szép! gratulálok! Nem az sült ki amire gondoltam, de ez jobb! 🙂
Ezzel a novellámmal, vagyis egypercesemmel már sokaknak sikerült örömöt okoznom, negatív kritika még ne mérkezett rá, valamit nagyon elronthattam :))
Szia:)
Már a történet elején éreztem, ez nem mai időben játszódik.Tudjuk, ma már az ismerkedés e fajta módja, a fiatalok körében, csak történelem.Az írásod közepén, hagy tál az olvasó gondolatainak helyet, és megírtad azt, ami nagyon kevés embernek adatik meg.Leélni együtt egy életet.Szép volt!
Szeretettel:Kriszti
nagyon megható egyperc volt…köszi:)
Szivbol gratulalok,tetszik az erzelmek es vagyak leirasa,tisztelettel,SANKASZKA,Erdelybol
Huh. Ez ütős volt, gratulálok! Nem baj, hogy rövid, nagyon kifejező.
Kedves Metatron!
Remekül sikerült pár sorban lepergetned egy (két) egész életet. Különösen tetszik, ahogy a tadam-mal játszadozva próbálod érzékeltetni a szívdobbanásuk ritmusát (mármint formailag). Pár apró hibát észleltem: 2. sor elején kihagytál egy t-t (lépkedett); a 3. sorban rossz helyen dupláztad a t-t (közelített); a szívük-et rövid ü-vel kell írni; alulról a 3. sorban nézett (lemaradt egy t). A vesszőket pedig igen rapszódikusan használod, sokszor nem jó helyen, illetve ahová kéne, ott kimarad. Nyilván siettél az írással… Egy egypercesre azért egy percmél több időt kellene szentelni:)
Üdv: Borostyán
Helló!
Az ilyen "pár soros" írásoknál mindig megfordul a fejemben, hogy az író gyorsan akart vele "végezni", de ez a mű rácáfolt az előítéletekre! 🙂 Nagyon tetszett… és most már tudom – hála neked -, hogy az ember 40 fokos melegben is lehet libabőrös. 😛 Ez volt a hatása. Csak gratulálni tudok! 🙂
Kreeteeka